Külső
Tesztalanyunkra csak rá kell nézni, és le is lehet vágni a strapafon mivoltát, mivel a kategória minden stílusjegyét magán viseli a készülék: körülbelül féltéglányi méretű (és a tömege is ehhez közelít), masszív műanyagból készült és a széleken gumi borítást is kapott a gép a minél komolyabb védettség érdekében. A méreteket tekintve is teljesen beleillik a kategóriájába, a 126 x 60 x 25 milliméteres dimenziók és a185 grammos tömeg minden más telefonnal összehasonlítva sok lenne, a strapatelók között azonban ez sztenderdnek mondható. Az összeszerelés minősége méltó a Sonimhoz, a hátlapot felcsavarozva már semmi sem juthat be a motorháztető alá, minden alkatrész szorosan illeszkedik.
Az előlapon felül található a hangszóró, alatta pedig a képernyő figyel, alá pedig a fizikai gombsort pakolták; az egészet egy pár milliméter magas gumiból készült perem futja körbe, így arccal a földre rakva sem találkoznak a talajjal az érzékenyebb részek. A kijelző egy 2 hüvelykes képátlójú, QVGA (azaz 320 x 240 pixeles) felbontású TFT panel, a képe egészen szép, a színek élénkek, a betekintési szög viszont nem túl nagy, körülbelül 20 fokot oldalra fordítva már érezhetően romlik a képminőség. A fizikai gombsor nagyon jól össze van rakva, az egyes billentyűket megpróbálták egymástól minél távolabb pakolni a Sonim formatervezői, hogy kesztyűs kézzel is magabiztosan lehessen nyomogatni a mobilt. A gombok kék háttérvilágítást is kaptak, így éjszaka is jól látható a klaviatúra; a kemény műanyag borítás nem csúszik, a nyomáspont is megfelelő.
A hátlap szintén egy morcos darab, az egész nagyon kemény gumiból készült, a fekete bevonat egyhangúságát a bordázott formaterv hivatott megtörni, több-kevesebb sikerrel. Fent bal oldalt található a két megapixeles, LED-es vakuval megtoldott kamera, amely mellett a Torch és a 2 MP felirat díszeleg. Ezek alatt kapott helyet a külső hangszóró, amelyet irdatlan hangosra fel tudunk csavarni, persze magasabb hangerőn komoly recsegés tapasztalható, de ez belefér, hiszen egy mobil eszközről van szó. Az akkumulátort, valamint a SIM- és microSD-kártya foglalatát rejtő fedlapot két csavarral lehet rögzíteni, ezekkel óvatosan kell bánni, figyelni kell, nehogy túlhúzza őket az ember.
A telefon oldalán a szokásos gombok és csatlakozók kaptak helyet. Jobb oldalt találhatjuk a hangerőszabályzó gombokat és a kamera gyorsbillentyűjét, bal oldalra pedig a 3,5 milliméteres kimenet és az USB aljzat került, valamint kapunk egy gombot, amellyel a Java alkalmazásokat listázó menüt hívhatjuk elő (ezt a gombot nem tartottam feltétlenül indokoltnak). A két csatlakozót gumi borítás védi a szennyeződésektől és a folyadékoktól, mint az egy strapafonnál el is várható. További érdekesség, hogy az USB interfészt védő gumilapkát lefejtve nem a szokásos mini- vagy microUSB bemenet fogad minket, hanem egy 3,5 milliméteres aljzat, amely állítólag jobban védhető, mint az előbb említett szabványok. Természetesen kapunk is hozzá egy speciális kábelt a számítógépes szinkronizáláshoz, amely természetesen egy normál USB fejben végződik.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
