Külső
Szolíd, visszafogott készülék hatását kelti az S75 előről megvizsgálva. Csak a hátulját ne nézze senki. Szoros ellentétben van ugyanis a készülék előlapja a hátlapjával. Előről szemlélve egy fekete-ezüst színekkel kombinált előlapot találunk, hatalmas kijelzővel, és repülőgép műszerfalára emlékeztető gombokkal. A gombok pont az egyik sirámom. Nem vagyok egy zogorista alkat, de nincs is kosarastenyerem, mégis sikerült kezelés közben az első napokban két-három gombot egyszerre megnyomnom. Valószínűleg női kezekre tervezték a készüléket, ugyanis a gombok mérete, és a köztük lévő távolság férfikezek számára alkalmatlanná teszi a Siemens utolsó fecskéjét. A funkcióbillentyűk esetében pláne. Ott ugyanis akkora a zsúfoltság, mint a hetes buszon reggel nyolckor. Ráadásul olyan közel vannak egymáshol, hogy tübbször sikerült böngészőt indítanom a hívásbefejezés helyett, illetve zenelejátszót a hívásindítás helyett. A méret a lényeg, szokták mondani, és ez valahol igaz is, ugyanis ezt már nem tudtam megszokni.
Csakúgy, mint a hátlapot. Messziről (nagyon messziről) azzal sincs probléma, azonban közelebb lépve, netán megkopogtatva a készüléket már kilóg a lóláb. Azaz a festett, kopogós műanyag, amelyet valószínűleg egy szállítmány „szok-olco” import alkalmával érkezett Siemensékhez. Hát nem hiszem, hogy a 21. században még próbálkozni kellene ezzel, és hát formatervi szempontból is kicsit erőltetettnek hatnak a hátlap púpozódásai, valamint a kamerát magában foglaló túlontúl hangsúlyos recés kitüremkedés. A bal felső részen található szokásos antennacsatlakozói kráterről pedig még mindig az a véleményünk, hogy legalább egy gumitömítést beletehettek volna.
Ami viszont erős gondolkodásra késztetett, az a memóriakártya fiókja. Tudtam, hogy van, éreztem, hogy valahol lennie kell, de nem találtam. Kerestem a hátlap alatt, oldalt, majdnem leszakítottam az IrDa portot egy csavarhúzóval, sőt tapasztalt Sagemes lévén még az előlapot is megpróbáltam elztávolítani kevés sikerrel (senki ne próbálja utánam). A végén ráleltem, hogy a töltőcsatlakozó felett kell lennie, de a kis fiókot csak tollal sikerült kinyitnom. A jobb oldalon egy kis gombot megnyomva pattan ki a titkok kamrája, amelybe az RS-MMC kártyákat illeszthetjük. Tisztára mint egy regényben.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
