Külső
A Samsung az a gyártó, akiről mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy kevés telefont ad ki. Ezek között már a szórás miatt is úgy érezzük, hogy sok sikermodellnek kellene lennie, hiszen, ha mondjuk minden 100. telefonjuk sikerre lesz ítélve, akkor is ők vezetnek a gyártók között. Azonban ez nem teljesen így van. Az elmúlt időszakban a D500-on kívül igazi áttörést, igazán sikereset nem sikerült alakítaniuk, kivéve talán a hölgyek körében közkedvelt E530-at. A következő sikermodell a D600 lehet, ami azonban csak egy továbbfejlesztett változat (lehet, hogy a „csak”-ért megköveznek, de bevállalom), és nem igazán forradalmi modell.
A fenti készülékeken kívül azonban a gyártó modelljeinek nagy része a közepes kategóriába tartozik, de jó néhány készüléknek sikerült átcsúsznia az érdektelen besorolásba. Mai tesztalanyunkkal is kicsit gondban vagyok. A modell igazából semmit nem nyújt, ami kicsit is megfoghatott volna, és tényleg nem is sikerült megfognia. Az egyhetes teszt alatt többször úgy éreztem, hogy gondban leszek a cikk megírásakor, és ez most így is van. Nehéz egy olyan telefonról írni, ami semmi érdekeset, semmi újat nem nyújt. Számomra nem fontos, hogy egy telefon a legújabb extrákat tartalmazza, szívesen írok az alapmodellekről is, azonban a Samsungnak nagyot kell nyújtania ezután, ha nálam javítani akarnak. Kicsit úgy éreztem magam, mint a Megasztár döntőbírói, amikor egy olyan énekest hallgatnak, amitől még ez életkedvük is elmegy. Nézzük meg kicsit jobban, hogy mi keserített el ennyire.
Az X140 első pillantásra tényleg távirányítónak tűnik. Ezt valószínűleg az okozza, hogy a kialakítása a magyarra normálisan lefordíthatatlan „candybar” design-t követi. Ez a forma azonban annyira már nem elterjedt, mondhatjuk azt is, hogy kihalófélben van. Valószínűleg ezt az okozza, hogy mindenki legalább kagyló vagy szép magyar szóval „kinyitható” modelleket keres, míg a maradék vásárlóréteg a slide, vagy szintén magyarul a „szétcsúsztatható” modelleket favorizálja. A vásárlók nagyon kis százaléka keresi a hagyományos kialakítású modelleket, és ráadásul ők általában Nokia pártiak.
A telefon kívülről egyébként annyira nem is lenne csúnya. A feketés-kékes szín, a szürkével (nem króm, hanem szürke) kombinálva elegánsnak és visszafogottnak is hat, azonban sikerült ezt felborítani egy zöld gombvilágítással, ami teljesen szétrombolja az összhatást. A telefon oldalán nincsenek gombok, így hangerőt a középső négyirányú navigomb fel-le tuszkolásával tudunk állítani beszélgetés közben. Ez lehet, hogy van akinek kézre esik, de nekem nagyon nem. Oldalt található viszont a headset csatlakozója egy rögzített takaró mögé rejtve. A gombok egyébként egész használhatóak lennének, ha nem ilyen kicsire tervezték volna őket, a kijelző alatt lévő Samsung felirat pedig megfelelően csicsás, ahogy a fényben mindig más színűnek látszik.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
