Hirdetés
Multimédia
Jöjjön az 5 megapixeles, autofókuszos kamera, lássuk, mire képes! Ha a G600 szintjét nem is éri el, de egész jó képek készülnek – ha a fényviszonyok ideálisak. Az első felhő azonban már megzavarja a szoftvert, s a fotók hamar zajosak lesznek, de legalább a részletgazdagság megmarad. A doboz fennhangon hirdeti, hogy „Power LED” van a telefonon vakut helyettesítendő, és nem hazudik a szájuk. Ha a téma közel van, akkor akkora a „power”, hogy teljesen túlexponált képek készülnek, ha viszont három méternél messzebbre akarnánk célozni, akkor kifingik, mint Illés Béla a válogatottban. A kamerát fektett módban kell használni, az exponálás kimondottan gyors. Az ilyenkor elérhető menü ezúttal a kijelző felső sorában található, a szokásos beállítási lehetőségekkel, többek között paraméterezhető az ISO érzékenység, a környezeti téma, a képminőség, van önkioldó és szoftveres képstabilizátor is.
A videorögzítés kemény 15 fps-sel történhet 320x240 pixeles felbontásban. Ez elmegy, de láttunk már ennél jobbat is, képes lenne az U900-at meghajtó vas többre is. Örök kérdés, hogy az akár 2 megabájtosra is megduzzadó fotókat milyen gyorsan jeleníti meg az eszköz, a válasz pedig annyi, hogy kivárható. Nem egy villám, de igazából pont mire leszalad az ember a legalsó fájlra, addigra meg is jelenik a hozzá tartozó indexkép. Nem szaporítom tovább a szót, jöjjenek a tesztfotók, jó sokan:
 |  |  |  |  |  |
 |  |  |  |  |  |
Muzikális téren az U900 nem hozza a vártat. Egyrészt önmagában az előlap felett ülő hangszóró igen harmatos teljesítményt nyújt, főleg akkor, ha a zenében vannak mélyek is. Nem is véletlen, hogy a gyári csengőhangok között jellemzően nyivákoló trutymókat találunk. Viszont képes egyszerre rezegni és csörögni, lassan eljutunk talán oda, hogy ez a legtöbb új Samsung készülékre már jellemző lesz. A baj az, hogy a hangerő akkor sem túl izmos, ha csak sima telefonbeszélgetést kezdeményezünk, zajos környezetben a szokásosnál is esélytelenebb a mondatfoszlányok kisilabizálása.
A mellékelt füles sajnos nem szétszedhető, tehát külön átalakítót kell beszerezni, ha esetleg nem lennénk megelégedve a gyári tartozék közepes minőségével. Viszont a beépített, RDS funkcióval is felvértezett rádióhoz szükség lehet rá. Ez utóbbi igen egyszerű kezelőfelületet kapott, de ide nem is kell jobb, az MP3 lejátszó viszont jópofa grafikát vonultat fel, ahol végre valós idejű spektrum-analyser animálgat, de az albumborító is látható. Nincs viszont equalizer, de a számok csillagocskákkal értekelhetőek és rangsorolhatóak, ha valaki erre gerjed. A szoftver fut a háttérben, ilyenkor a főképernyő alsó során látszik, hogy mi a helyzet, az OLED érintőpad pedig szépen átalakul a zenelejátszó vezérléséhez szükséges felületté.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
