Multimédia

A kamera felbontását nem növelték tovább a fejlesztők, maradt tehát az 5 megapixeles képérzékelő, a gyenge fényviszonyok közötti működést viszont már két darab led segíti — az pedig ekkora felbontásnál természetes, hogy autofókuszos megoldásról van szó. A kamerát kezelő szoftver megdöbbentően gyorsan elindul, beállítási lehetőségekben pedig szép kínálattal rendelkezik: az alapvető dolgokon túl piszkálhatjuk az érzékenységet (ISO 100 - ISO 400), a fénymérést (mátrix, középre súlyozott, spot), bekapcsolhatunk WDR-t (szoftveresen megnövelt dinamikatartomány) és szoftveres képstabilizátort is. A legnagyobb elérhető felbontás állóképeknél 2560 x 1920 pixel, videókat 720 x 480-as felbontásban rögzíthetünk 30 képkocka/másodperc sebességgel (bónuszként ott van a 120 képkocka/másodperc sebességű QVGA felbontás).

A képminőség abszolút nem rossz, az Omnia II fotóit közepes zajszint, szép színek, nagy dinamikatartomány és kifejezetten jó vonalélesség jellemzik, beltérben és makró fotózáskor is jól teljesít. Nagyon kellemes minőségűek a készülékkel rögzített videók is, a szép színvisszaadás és a széles dinamikatartomány itt is jól jön — az MPEG4 formátumú tesztvideót ide kattintva lehet elérni.

A zenelejátszó szoftver sajnos elég pocsékra sikerült. Szolgáltatáskínálatát nézve még okés, fut a háttérben, tartalmaz hangszínszabályzót (igaz, csak előre beállított sémák közül válogathatunk), ID3 tagek alapján szűr, megjeleníti az albumborítókat. Utóbbi viszont egy nagyon elrontott rész, ha ugyanis kiválasztunk egy albumot, akkor a számokat megjelenítő listában szintén megjelennek az albumborítók, amik értelemszerűen ugyanúgy néznek ki minden számnál, mivel azok egy albumról vannak — ugyanaz az albumborító egymás alatt tizenötször pedig egyszerűen kiábrándítóan néz ki. A hangerőszabályzás sem jól megoldott, van ugyanis az ötállású Windowsos rendszerhangerő, ami befolyásolja a zenelejátszó hangszintjét is, bár magában a szoftverben található egy tízes skálájú csúszka is — összesen tehát ötven lehetőség van, a gond csak az, hogy ha a Windowsos hangerőt feltekerjük, akkor nem csak a zene lesz hangosabb, hanem minden egyéb pittyenés is, ami zavaró, nagyon zavaró. A hangminőség kihangosítva közepes, a hosszabbítóval ellátott, hallójáratos fülhallgató pedig kifejezetten jól szól — utóbbi csatlakoztatása egyébként szükséges ahhoz, hogy az FM-rádiót el tudjuk indítani.

Elődjéhez hasonlóan az Omnia II is boldogul a DivX tömörítésű videókkal, ráadásul ezúttal már a kijelző adottságai is megvannak egy kellemes hangulatú egérmozizás biztosításához. A képnézegető szoftver viszont nem az igazi, a gyors processzor ellenére is akadozva működik, ráadásul a kezelése sem túl egyértelmű.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!