Bevezető
A Samsung már egy ideje próbál a zenei telefonok frontján is komoly piacot szerezni, de itt bizony sokkal nehezebb dolog labdába rúgni, mint mondjuk az okostelefonok frontján. Van ugyanis néhány igen komoly ellenfél, rögtön első helyen a mostanában kissé visszafogottan teljesítő Sony Ericsson a Walkman márkájával említhető meg, de a Nokia is erős az XpressMusic brand életben tartásával, s új versenyzőként megjött az LG, itt a Viewty után az Arena mutat olyat, ami miatt rendesen fel kell kötni a gatyót.
A Samsung nem csinálja rosszul, megnyerték maguknak a híres dán gárdát, a Bang&Olufsent, amely egyrészt ad egy rangot, másrészt tényleg nem gyenge technológiát tudnak a készülékek mögé rakni, a koreaiakkal közös misszióhoz az ICEpower márkát használják. Ez tehát jó kiindulópont, kérdés, hogy a mérnököknek mit sikerült ebből kihozniuk.
A BeatDJ az idei Mobile World Congress alkalmával mutatkozott be, egyidőben az eleinte OmniaHD néven futó i8910-zel, illetve a már tesztelt S8300-zal. A BeatDJ leginkább ez utóbbihoz hasonlít, de látszott az igyekezet, hogy valami egyedit alkossanak. De annyira, hogy néha az ember önkéntelenül is megtörli a kijelzőt, hogy az izzadtságcseppek eltűnjenek, pedig lehetett volna ezt az egészet sokkal egyszerűbb oldaláról is megfogni.
Külső
A jelöletlen, fehér dobozban érkező készülék csomagolása már nem lepett meg minket, a Samsung rendre ilyen pakkot küld akkor, ha még a piaci bevezetés előtt juthat el hozzánk telefon. A füles két részből áll, agybadugós, Samsung felirattal ékesített, de nem kötelező ezt használni, mivel a távirányítónál ketté lehet bontani. Hogy utána a júzer mit és hova dug (mármint a telefon kapcsán), az már az ő dolga.
A BeatDJ fura jószág. A tesztidőszak alatt csak virslinek szólítottam, alul-felül egy félkör zárja le a telefont, ami alapvetően bármi lehetne, mert ha hirtelen megjelenne a kijelzőn, hogy 22°C, akkor azt mondanám, hogy de kis dizájnos hőmérő. Telefon mivoltára csak az egyik körív szélére húzott híváskezelő gombok utalnak. A kijelző 240x400 pixeles, ez nem egy világbajnok érték, de az AMOLED technológia gyönyörű képet eredményez. Akárcsak a többi barcelonai Samsung telefon, ez is érintésvezérelt.
A fedlapot ezüstös karima keretezi, oldalt pedig kékes-lilás beütésű műanyag öleli körbe a telefont. Ha a kijelző körül nincs is túl sok gomb, oldalra jutott dögivel. Bal oldalt felül a nyakbaakasztó pántocskája található, alatta pedig a hangerőt szabályozó gombok üldögélnek. Ezután jön egy három állású csúszka, középen van nyugalomban, felfele pöccintve a billentyűzár aktiválódik, lefelé húzva pedig a zenei funkciók közé csöppenünk. Még lentebb egy ajtócska védi a microUSB csatlakozót, nocsak, a Samsung tényleg komolyan vette magára nézve, hogy a saját hülye szabványukat fokozatosan erre cseréljék. A BeatDJ másik oldalán egy széles ajtó várja a microSD kártyát, kicsit lentebb pedig a kamera elsütőbillentyűje helyezkedik el.
A készülék tetején 3,5 mm-es jack csatlakozó tátong, ha a kis ajtócskát félrehúzzuk, a hátlap pedig szemre kellemes, a nagy ezüst felületet sötétszürkés mintázat oldja. Ennek közepén trónol a kamera egy tükör és egy villanó mellett. Az összeszerelési minőség hibátlan, Prágában egy fakezű marhának sikerült kivernie a tenyeremből a készüléket a főtéren, így jó másfél métert esett az antik bazaltkockás úttestre, de nem esett szét. Kopás is csak nagyon alaposan szemlélve látható. A kijelző viszont embertelen módon karcolódik, elég, ha csak szúrósan ránéz az ember, s máris ott egy hajszálnyi vékony csík, pedig esküszöm nem tettem kulcsok közelébe sem.
Menü
A BeatDJ menürendszere nem fog senkinek meglepetést okozni, aki látott már S8300-at. Ám mivel ezt alig pár napja lehet itthon kapni, ezért feltételezem, hogy annyira sokan még nem láttak ilyesmit, úgyhogy dióhéjban a lényeg következik. A Samsung a nem operációs rendszeres, ám mégis érintős telefonjaiba az úgynevezett TouchWiz felületet pakolja bele, amely az első bemutatás óta sokat fejlődött, de messze nem tökéletes.
Ez egy kétszintes menü, az alapképernyő widgetek segítségével paraméterezhető. A widget egyfajta „élő shortcut”, azaz – ha van rá mód – akkor információt is közöl (mondjuk a zenelejátszó widget, ahol látszik az aktuálisan hallgatott szám), illetve ráklattyintva rögtön az adekvát funkcióhoz repülhetünk. A widgetek listáját bal oldalról lehet előhalászni, rengeteg ilyen van a készülékben, s letölthetőek újabbak is. Vannak fölösleges marhaságok, mint amilyen a „stop smoking” widget, amely elindítása után számolja, hogy hány napja nem gyújtottunk rá.
A widget alapú főképernyőből egy gombnyomással a menübe csöppenhetünk, alul ugyanis három virtuális billentyű található, a tárcsázó, a névlista és a menü. Ez már ikonos elrendezésű, fehér háttér előtt színes rajzok szimbolizálják a funkciókat, s ez a felállás nem is változtatható. Innen még bentebb jutva általában listás megjelenítéssel találkozhatunk. Az egésszel nem lenne alapvetően sok gond, ha nem láttunk volna LG Arena készüklékét. Azért az vicces, hogy a Samsungnak egy meglévő rendszert kellett csiszolgatni és tökéletesíteni, amit nagy dérrel-dúrral be is mutattak Barcelonaban, miközben az LG ugyanott és ugyanakkor letett egy minimum két klasszissal jobbat, előzmények nélkül.
Joggal kérdezi az olvasó, hogy mégis mitől jobb egy LG-féle S-Class UI, mint egy TouchWiz, s nem is maradunk adósak a válasszal. Az egy dolog, hogy átgondoltabb, újszerűbb, logikusabb, de ebben a TouchWiz cuccban olyan hibák maradtak benne, mint a döcögős görgetés, hogy megint csak egy oldalas a főképernyő (miközben képesek ennél jobbra is, láttuk), nincs multitouch, de a legfájóbb, hogy gépeléshez nem lehet fektetett kijelzőt kérni. Komolyan jobban vágytam arra, hogy szexuális kapcsolatot létesítsek egy hintalóval, mint hogy megírjak a virtuális telefongombokon egy szöveges üzenetet, ahol egy smiley kipakolása is nyolc (!) érintéssel lehetséges.
Alapfunkciók
A telefonkönyv 2000 nevet tartalmazhat. Az egyes emberkékhez rendes adag egyéb információ csatolható, különböző telefonszámok, címek, céges adatok, születésnap, a csengőhang és a vibráció típusa, valamint kép, amely híváskor teljes kijelzőn látszik. Egy érintős telefonnál a névjegyzék rákfenéje a keresés, s ebből a szempontból dicséret illeti a gyártót, mivel a lista mellett egy kis fület tudunk lefelé gördíteni. Ezen művelet során jókora karakterek mutatják a kezdőbetűket, s amennyire bosszankodtam eleinte, hogy miért a bal oldalra kellett ezt tenni, amikor én jobb kézzel használom a telefon, éppen annyira örültem, amikor megtaláltam, hogy ez változtatható.
Az üzenetkezelés szövegbeviteli részéről már esett szó (horror), a funkcionalitás kapcsán alapvetően nem lehet okunk panaszra. Az 500 darabos SMS kapacitás elegendő lesz, van MMS és email kliens is, utóbbinál nem kötelező a varázsló mentén végigverekedni magunkat a beállításokon, hanem rögtön nekifoghatunk kézzel is a történetnek. A csatolmánykezelés megoldott, s a készüléknek nincs gondja az Office dokumentumok, illetve a PDF fájlok olvasásával sem, tekintve, hogy ebben a modellben is van Picsel Viewer, amely erre a célra abszolút megfelelő.
A naptár nem rossz, de én speciel utálom, ha az opciókban kell ahhoz turkálnom, hogy előhívjam a heti, illetve a havi nézetet. A bejegyzések okosan két típusra bomlanak csupán, egy esemény jellegűre, illetve egy évforduló fajtájúra. Ha előbbit választjuk, akkor egy gombnyomással egy sereg további paraméter beállítható. A szoftver figyelmeztet az ütközésekre is, a riasztás során pedig a vibráció ritmusa is állítgatható. A világóránál igen pofás a térkép, a számológép viszont csak alapfunkciós. Az alkalmazások közé költözött át a stopper, a visszaszámláló és az RSS olvasó.
Játékfronton nem állunk túl jól, ugyanis kizárólag demo alkalmazások kerültek rá a készülékre. Ezek csak pár pályát engednek, aztán rinyál a telefon, hogy legyünk kedvesek némi pénzmagért cserébe beruházni a teljes verzióra. Csupán a kockadobálós - s legyünk őszinték - semmire sem használható marhaság ingyenes.
Van viszont beépített GPS a burkolat alatt, de mivel nem operációs rendszeres a telefon, ezért a tájékozódás szempontjából be kell érjük az izmos adatforgalmat generáló, s a turn-by-turn navigációra képtelen Google Maps szoftverrel. A GPS-nek még ott lehet szerepe, hogy a telefonnal készült képeknél eltárolható a koordináta is.
Zene
Nos, hát zenében kellene nagyot domborítania a telefonnak, legalábbis a mérnökök szerint. Furcsa módon az FM-rádiót az alkalmazások menüpontból halászhatjuk elő. No, sebaj, van helyette zenelejátszó, illetve webes csatlakozást igénylő zenekereső, amely a diktafon által rögzített minta alapján próbálja kitalálni, hogy épp mit vettünk fel. A hangminőség füles nélkül is komoly produkció, úgy bömböl (inkább visít) a készülék, hogy arra kevés mobil képes. Persze a mély hangokat ne keressük, de az biztos, hogy nem csak egy BKV buszt, hanem egy komplett MÁV szerelvényt el tudunk látni zenével, s ezt nyilván az utazóközönség is nagyra fogja értékelni. A budapesti tapasztalatok alapján elmondható, hogy a nyugdíjasok kitörő lelkesedéssel fogadják például a kifejezetten nívós és izgalmas egyéniség LL Junior életművének ilyetén formában történő terjesztését.
Ha elindítjuk a zenelejátszót, akkor - ezen azért kapaszkodtam - jön egy gyors beállítás varázsló, ahol az előre beállított hangsémák és effektek közül választhatunk valami kedvünkre valót. Az 5.1-es hangot csak fülessel együtt hozhatjuk ki a telefonból, érdemes kipróbálni, könnyen lehet, hogy leszakad az arcunk, nem bízták a véletlenre a dán és/vagy koreai srácok a hatást. A lejátszó felületet is megújult, sokkal elegánsabb, szofisztikáltabb, mint a korábbi Samsung telefonok esetében láthattuk. Funkcionálisan nincs benne újdonság, de áttekinthetőbb és könnyebben kezelhető, szép albumborító, áttűnéses menüstruktúra, illetve közvetlen BeatDJ elérés van benne.
Na de mi a bánat ez az agyonajnározott DJ funkció? Hát az utóbbi évek legröhejesebb fejlesztése a mobilkommunikációs iparágban, egy teljesen felesleges marhaság, amit maximum 10 éves korig lehet élvezni. A történet lényege, hogy a készülékben tárolt zenéket az alkalmazás betölti, s ezt követően három opciónk akad. Az első a scratch, amikor a kis ujjunkkal pörgethetjük a lemezt és annak annyira, de annyira tréfás hangja van, hogy három éves kor felett muszáj rajta röhögni. Van az effektezés, ahol előre tárolt hangokat választhatunk, s ezeket egy gombnyomás hatására zene közben rádobja a szoftver a hangfalacskákra, ez is kiváltja a wow-érzést. A harmadik opció pedig a komplett zenére vonatkozó paraméterek módosítgatása, visszafelé játszás, gyorsítás-lassítás, visszhangosítás és hasonló elmés ötletek tobzódnak. Az egész tevékenységünket rögzíthetjük.
Teljesen őszinte leszek: ennek mi értelme? Egy zenével komolyabban foglalkozó, esetleg a DJ karrier felé kacsintgató júzer nem egy mobiltelefonon fog világslágereket összemixelni (mix? bahh, egyetlen számmal lehet jópofizni egyszerre), s bár a teenager korosztály talán örömmel elökörködik a "dídzsézéssel", de közben ez egy komoly gép, felső-közép kategóriába illő funkciókkal és telefonos technológiákkal.
Kamera, közösségi szolgáltatások
A hátlapon 3,2 megapixeles kamera terpeszkedik, amely autofókusz funkciót is rejt magában. A fotózás művelete pofonegyszerű, ezért van itt a dedikált gomb, csak elforgatjuk a készüléket, egy billentyű megnyomása és máris ott a kereső. Az opciók a képernyő két széléről szedhetőek elő, a szokásos arzenállal találkozhatunk itt. Sorozatfelvétel, ISO állítás, néhány környezeti beállítás, fehéregyensúly, pár effekt és önkioldó színesíti a palettát.
Az elkészült alkotások egyáltalán nem rosszak, egy elvileg zenéről szóló telefon esetében kimondottan jónak mondhatóak. Különösen profi a panorámakép, amelynél csak az első felvételt kell nekünk megcsinálnunk, a többihez pusztán forgatnunk kell körbe a telefont. Videót ugyan VGA felbontásban rögzít az eszköz, de csak 15 fps sebességgel.
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
A képek visszanézegetése a Pixonból ismert módon is történhet, vízszintesen egymás mellé rajzolja a fotókat a telefon, s a készülék döntögetésével tudunk ide-oda szaladgálni az alkotások között. Ha ez bárkit idegesít (mert mondjuk kissé érzékeny a giroszkóp), akkor a fájlkezelőben normálisan, egymás alatt elhelyezkedve tekinthetőek meg a képek.
Az alkalmazások között találunk közösségi szolgáltatásokat is, s ebben elég erős a BeatDJ. A készülék a következő webes adatbázisokkal kommunikál: Facebook, Picasa, Flickr, Photobucket, Friendster, MySpace. A magam részéről az elsőt próbáltam, a loginom megadása után minden gond nélkül tudtam feltölteni fotót a profilomhoz, amit praktikus funkciónak értékeltem.
Adatátvitel, összegzés
Van minden, amit csak mobilhálózaton érdemes kiaknázni, tehát a GPRS-től a HSDPA-ig bezárva az összes ismert szabvány ismerete megoldott. Nincs viszont WLAN, amely fájó hiányosság. A Bluetooth természetesen sztereó, a microUSB kábel pedig a doboz tartozéka, s értelemszerűen áramot is vesz fel a kütyü a PC-ről.
A probléma a böngészőnél kezdődik, az Acces Netfront browser rettentően elavult. Nehézkes, bénán tördel, új URL megadására csak álló nézetben van lehetőség, szaggatottan lehet csak nagyítani, és néha nem reagál a kattintásokra. Minimum egy Opera Mini telepítése melegen ajánlott, különben csak szenvedés a böngészés.
A hátlap alatti telep másfél napig bírja, ennyit tud. Nem használtam szét a készüléket, mivel jobbára külföldön próbálgattam (ergo nem sok hívást bonyolítottam), csak fotózgattam vele, de minden este tölteni kellett, nem is tudom, hogy mi lenne, ha erre még aktív zenehallgatást is rátoltam volna.
Összegzés? Itt egy készülék, munka volt benne, fejlesztgették, csiszolgatták, de hogy kinek fogják eladni, az számomra legalább olyan rejtélyes, mint az, hogy Hajdu Péterben mi lehet a vonzó. Az S8300-as menüjére épülő zenei modell DJ funkciója a parasztvakítás élő szobra lehetne, miközben a fontos dolgokra (gördítés, QWERTY, WLAN) nem helyezett hangsúlyt a gyártó. A készülék hazai ára még nem ismert, de nem lennék meglepve, ha 80-100 ezer magyar forint körül indulna, s véleményem szerint eladhatatlan.
Most pedig egy 10 perces videó következik, ahol élőben is bemutatom a BeatDJ fő funkcióját.
Bog
Specifikáció
| Samsung M7600 BeatDJ | ||
 |
Általános | |
| Technológia | GSM, UMTS, HSDPA | |
| Méret | 112 x 51 x 13,9 mm | |
| Tömeg | 100 gramm | |
| Színek | ezüst-kék | |
| Kijelző | ||
| Kijelző mérete | 2,8 hüvelyk átlójú | |
| Kijelző felbontása | 240 x 400 pixel | |
| Kijelző típusa | OLED, kapacitív | |
| Memória | ||
| Telefonkönyv kapacitása | 2000 | |
| SMS memória / max. MMS méret | 500 / 300KB | |
| Belső memória | 50 MB | |
| Memória bővíthetősége | microSDHC (max 8GB) | |
| Adatátvitel | ||
| Frekvenciasávok | GSM 900/1800/1900 MHz | |
| GPRS / EDGE | van / van | |
| UMTS / HSDPA | van / van - 7,2 Mbit/s | |
| IrDA / Bluetooth | nincs / 2.0 A2DP | |
| WiFi | nincs | |
| Push-to-talk / RSS | nincs / van | |
| GPS vevő | van | |
| Alapfunkciók | ||
| Profilok | vannak | |
| Vibra funkció | van | |
| Kihangosítás | van | |
| Hangtárcsázás / hangvezérlés | nincs / nincs | |
| Hangrögzítés | van | |
| Ébresztés | van, kikapcsolva is | |
| Prediktív szövegbevitel | van | |
| Szoftverek | ||
| Platform | Samsung TouchWiz | |
| WAP / HTML böngésző | van / van - Access Netfront | |
| E-mail kliens | van | |
| Java | van | |
| Játékok | 5 darab demo + dobókocka | |
| Valutakonverter | van | |
| Extra szoftverek | Picsel Viewer, Google Maps, Music Find, DJ | |
| Multimédia | ||
| Fő kamera | 3,2 megapixeles, autofókuszos, vaku | |
| Másodlagos kamera | van | |
| Videófelvétel | 640x480 pixel | |
| Zenelejátszó szoftver | van, háttérben is fut | |
| Hangszínszabályzó | van | |
| FM-rádió | van, RDS | |
| Üzemidő | ||
| Alap akkumulátor | 960 mAh-s Li-Ion | |
| Készenléti idő | na | |
| Beszélgetési idő | na | |
| Egyebek | ||
| érintésvezérelt kijelző, widgetek, mozgásérzékelő, B&O ICEpower | ||
