Kijelző, kezelőszervek
A kijelző méretére nem lehet panasz, ugyan láttunk már nagyobbat, de azért egy 2,4 hüvelyk átlójú, azaz 37x53 milliméteres kijelző nem hétköznapi. Felbontása 240x320 pixel és 262 ezer szín megjelenítésére képes. A megjelenített kép tiszta, éles, a színek élénkek.
Hirdetés
A kijelző alatt találjuk a funkció gombokat, ezek közepébe ágyazva a kör alakú navigációs gombot, melynek felülete finoman recézett, tapintása kellemes, kialakításából adódóan viszont nincs megvilágítva. Érdekes és szerintem jópofa, hogy a felvesz – letesz gombok festése látszólag fehér, mint a többi gombé, csak a billentyűzet világításánák bekapcsolásakor kapják meg a tradicionális zöld – piros színüket.
A telefon különlegessége, hogy a csúszkát az N95-höz hasonlóan két irányba is el lehet tolni. Hagyományosan felfelé csúsztatva a fedlapot előkerülnek a számgombok. A gombok a Motorola V3-hoz hasonlóan süllyesztettek, méretük megfelelő, nyomáspontjuk jó, kellemesen lehet rajtuk gépészkedni. Gyakorlott Symbian felhasználóknak feltűnhet a ceruza gomb hiánya. Ennek a gombnak a segítségével lehet szöveget kijelölni, azt a vágólapra másolni, onnan beilleszteni, különböző listákban, galériában, zenetárban, üzenetek közül stb. több elemet kijelölni. Kétségbe esni nem kell, a gomb funkciója a jobb alsó (#) gombra költözött ennél a modellnél. Használata még egyszerűbb, mint a ceruza gombé, mert például kijelölésnél elég ezt a gombot megnyomnunk, hogy kiválasszuk az adott tételt, eddig ehhez a ceruza és a kiválasztó gomb együttes megnyomására volt szükség, többszörös kijelölésnél ugyanúgy működik, mint elődje: nyomva tartva és a navigációs gombokkal mozogva tudunk több elemet kijelölni.
Nézzük a látszólag érdekesebb részt, hogy nagyrészt mitől is akar Ultra Music lenni a készülék. Az előlapot lefelé csúsztatva ugyanis előtűnik a telefon Bang & Olufsen hangszórója, beleágyazódva egy negyedkörívet formáló érintésérzékeny kezelőszervvel. A kijelző ilyenkor 90 fokkal elfordul és elindul a zenelejátszó szoftver. Tetszetős piros-fekete színösszeállítású kezelőfelületén virtuálisan folytatódik az érintő-vezérlő köríve, teljes kört formálva.
Ez az egész inkább látványos, mint hasznos. A vezérlő nehézkesen használható, nem mindig azt teszi, amit szeretnénk, mindennapi használatban, egyszerűbb és gyorsabb a lejátszó kezelése az ilyenkor jobb kézre eső navigációs gombokkal. A hangzatos Bang & Olufsen hangszóró minősége elég harmatos, számos nem is kifejezetten zenemobilnak készült telefon hangszórója jobb, testesebb, mélyekkel telibb hangot produkál. Meg kell jegyezni, hogy ez az egyetlen hangszórója a telefonnak, tehát a csengőhangot is és a telefont kihangosítva a beszélgető partnerünket is ezen keresztül halljuk. Ezzel az a probléma, hogy a telefon összecsukott állapotában ezt eltakarja a telefon előlapja, tehát az egész még inkább úgy szól, mintha egy dobozból jönne a hang. Továbbá elég zavaró tud lenni, hogy a fedlapot visszatolva a kijelző nem áll vissza, tehát elforgatva marad, ha ezen változatni szeretnénk fel kell tolni a fedlapot majd vissza kell húzni.
Essen pár szó az összeszerelés minőségéről. Tudom, hogy Bog pár nappal ezelőtt többek közt ez a modellt hozta fel példának a jó összerakás mellett, de azt kell, hogy mondjam ez sem tökéletes. A telefon összecsukott állapotában is van némi holtjáték minden irányban, a legfájóbb talán, hogy nem csak vízszintesen és függőlegesen, hanem befelé is, azaz pl. a funkció gombokat nyomkodva kotyog a telefon ahogy összeér az előlap a telefon többi részével. Kinyitva is hasonló a helyzet, felfelé tolva az előlapot ugyan még elfogadható a helyzet, lefelé húzva viszont a hangszóró résznél 2 milliméteres holtjáték figyelhető meg. Semmiképp nem nevezném atomstabilnak. A hátlap egyébként rendesen passzentos, a telefont kézbe véve nem recseg, nem ropog.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
