Külső és kijelző
Az ideális kisméretű tablet egy kézzel átfogható, és akár több órán keresztül is kényelmesen tartható, a 125,6 x 212,8 x 6,6 milliméteres Tab S pedig rendkívül komfortosan használatot biztosít a kézben. A vékony és lekerekített oldalkeretnek hála a 8.4 ideális eszköz az álló használat, a picivel vastagabb felső és alsó káva pedig elég helyet biztosít a tenyérnek, ha fekvő módban nyomogatnánk. A 292 grammos táblagép (saját mérés) közel 50 grammal könnyebb, mint mondjuk a 2012-es Nexus 7, és 40%-kal vékonyabb házzal rendelkezik, miközben 45%-kal nagyobb felületű kijelzővel bír, úgyhogy a konstrukcióért komoly dicséret illeti meg a Samsung tervezőmérnökeit; ultrakompakt készülék született. A Tab S elegáns festésű műanyag oldalkeretet kapott, a pezsgőarany hátlap (mi ezt a színváltozatot kaptuk) pedig perforált textúrájú matt mintázatnak hála egész jó tapadást és tetszetős megjelenést biztosít. Mivel az összeszerelés is jól sikerült, nincs okuk a felhasznált anyagra panaszkodni (bár egy apró egyenetlenséget az oldalkeret baloldalán felfedeztünk), alumíniumból vagy magnéziumból alighanem nehezebb készülék született volna.
Az előlapon természetesen a 8,4 hüvelykes Super AMOLED kijelző a főszereplő, amit Oscar-díjra is lehetne jelölni. Az 1600 x 2560 pixeles megjelenítő káprázatosan éles képet produkál (a pixelsűrűség 359 ppi), bár a szubpixelelrendezés pentile, azaz piros-zöld és kék-zöld pixelek váltják egymást szemben a Tab S 10.5 piros-zöld-kék elrendezésével. A fényerőre nem lehet panasz, a fehér maximuma kézi módban 307 nit, automatikus módban, a nap alatt pedig 410, amely a panel alacsony fényvisszaverésének köszönhetően az egyik legjobb táblagéppé teszi a 8.4-et napfény alatti használathoz. AMOLED lévén a fekete fényerő gyakorlatilag nulla, kiváló kontrasztarányt eredményezve, a megjelenített színek spektruma pedig szélesebb, mint amit a mai LCD panelek megjeleníteni képesek.
Persze mindez semmi nem ér, ha a színek rosszul vannak kalibrálva, azonban a Samsung itt is magasra tette a mércét. Négyféle képernyőmód választható, amelyek közül az automatikus nagyjából az AMOLED-mozi opciónak felel meg, kissé hűvös és túlszaturált színekkel. Az AMOLED-fotó opció ellenben 6492 Kelvines színhőmérsékletével gyakorlatilag tökéletes fehéreket biztosít, bár enyhe extra szaturáció ezúttal is felfedezhető. Az alapvető opció esetében viszont már a színátmenetek és a telítettség is pontos, kitűnő felületet nyújtva azok számára, akiknek a helyes kalibráció fontos. Létezik a beállítások között egyébként egy automatikus színtónus opció is, amit bekapcsolva a rendszer a megjelenített tartalomhoz igazítja a kontrasztokat és az élességet, valamint olvasási mód tompább fehérekkel, így a Tab S, amikor kell, képes remek multimédiás megjelenítő lenni, különösképpen filmek és természetfilmek nézéséhez, máskor viszont valósághű és pontos. A jövő egyébként az adaptív megjelenítőkben lehet, amelyek a tartalomhoz és a külső fényviszonyokhoz igazítják a képet, a Samsung pedig jó úton halad a megjelenítés automatizálásában.
| Kijelző-teszt | ||||
|---|---|---|---|---|
| Mérés | Samsung Galaxy Tab S 8.4 | LG G Pad 8.3 | Google Nexus 7 (2013) | Asus MeMO Pad 8 |
| Fehér fényerő | 307 / 410 nit | 284 nit | 524 nit | 336 nit |
| Fekete fényerő | 0 nit | 0,27 nit | 0,25 nit | 0,42 nit |
| Kontrasztarány | végtelen | 1053:1 | 2096:1 | 801:1 |
| Színhőmérséklet | 7707 K / 6491 K | 8357 K | - | 6755 K |
A betekintési szögek szintén minden dicséretet megérdemelnek. A fényerő oldalra fordítva alig csökken, a feketék tökéletesen sötétek maradnak, és a fehér tartalmak esetében is csak minimális színtorzulásról lehet beszámolni, pedig régen ez volt az AMOLED-panelek egyik gyenge pontja. Ezzel lényegében elért a technológia arra a szintre, ahol komolyabb kompromisszumok nélkül tud többet nyújtani a rivális technológiáknál. Az érintésérzékeny felület pontosan veszi be az inputot, egyszerre akár mind a tíz ujjunkét, de az érzékenység opcionálisan tovább növelhető, hogy kesztyűben is kezelni lehessen a készüléket. A képernyő felett egy Samsung felirat, egy fénymérő szenzor és egy 2,1 megapixel felbontású előlapi kamera kapott helyet, (értesítési LED nem jár), alulra a kapacitív alkalmazásváltó és vissza, a kettő közé pedig a nyomógombos home billentyű került, beépített ujjlenyomat-olvasóval. Bár mindhárom kezelőgomb érzékenysége kiváló, a home gomb kapcsán annyi apró kifogásunk akad, hogy mivel az egy egész picit kiemelkedik az üveglap felületéhez képest, előfordult, hogy szűk táskába vagy zsebbe csúsztatva a gomb véletlenül lenyomódott.
Mivel az általunk tesztelt Tab S a WiFi-s változat volt, (létezik LTE-s kivitel is), ezért SIM-kártya foglalatot nem találtunk, microSD kártya viszont behelyezhető, ennek az ablakára a készülék jobboldalán, az IrDA-vezérlő alatt bukkantunk. Ugyanezen az oldalon felül kapott helyet a bekapcsoló/feloldó gomb, illetve a hangerőszabályozó, utóbbiak visszajelzése rendben van, elhelyezkedésük viszont egy picit magasabb az ideálisnál, ezeket ugyanis szeretjük a készüléket tartó kezünkkel, nyújtózkodás nélkül elérni.
Alul elég zsúfolt a felhozatal, itt lehet ugyanis csatlakoztatni a 3,5 milliméteres fülhallgató és a microUSB csatlakozót (a szabvány a NotePRO-k USB 3.0 standardjával szemben 2.0), valamint itt található a sztereó hangszórópár egyik eleme. A másik hangszóró felülre került, átellenes oldalán egy mikrofon található. A hangszórók egyébként úgy lettek elhelyezve, hogy se az egykezes, se a kétkezes (jobbra döntött) használat során ne takarjuk le azokat. A hátlap tetején egy 8 megapixeles, autofókuszos kamera található ledes villanó társaságában, alatta egy újabb Samsung felirat, legalul némi minősítési betűsor. Biztos akad, aki kíváncsi a hátlapon látható két kör alakú izé funkciójára.; nos, azok mágneses tartóelemek, amihez a Tab S hivatalos (és nem hivatalos) tokjai csatlakoztathatók.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
