Külső
A 241,9 x 149,6 x 8,5 milliméteres dimenziókkal rendelkező Tab E alapvetően jól néz ki, de pont úgy, mint egy tökéletesen átlagos táblagép. Hozzánk a metál fekete színváltozat jutott el, amiben a fémes felhang még véletlenül sem fedezhető fel, ráadásul inkább sötétszürke, de gyöngyfehérben és úgynevezett aranyló barnában is elérhető a biztonság kedvéért. Gyanítjuk, hogy utóbbi kettő esetében is több energiát fordítottak a szín elnevezésére, mint a kikeverésre. A hátlap textúrája viszont, ahogy az összeszerelés minősége is kifogástalan. Nem nyekereg, nem horpadozik, nincs folytonossági hiány a keret mentén. A nettó műanyag készülék összességében masszív és kellemes tapintású. Semmi extra, de jó a fogása.
Kijelző-teszt | ||||
---|---|---|---|---|
Mérés | Samsung Galaxy Tab E 9.6 | Alcatel OneTouch Pixi 3 (10) | LG G Pad II 10.1 LTE | Asus Zenpad 10 Z300CL |
Fehér fényerő (max.) | 405 nit | 330 nit | 422 nit | 271 nit |
Fehér fényerő (min.) | 4,3 nit | 9,6 nit | 20,0 nit | ? nit |
Fekete fényerő | 0,41 nit | 0,36 nit | 0,52 nit | 0,15 nit |
Kontrasztarány | 988:1 | 918:1 | 811:1 | 1807:1 |
Színhőmérséklet | 6253 K | 7185 K | 7900 K | 7677 K + kézi |
A 9,6 hüvelykes kijelzőt kulturált méretű, már-már keskenynek mondható káva keretezi. Felül a szokásos Samsung felirat mellett figyel a 2 megapixeles előlapi kamera, alul pedig a fizikai kialakítású Home gomb, amelyet a háttérvilágítás nélküli alkalmazásváltó és vissza érintőgombok fognak közre. A háttérvilágítás hiánya továbbra is érthetetlen, ahogy az értesítő LED fájó nemlétébe is bele kell törődnünk. Jobboldalt bekapcsoló- és hangerőszabályzó gomb, alant egy szem mikrofonlukacska, balra microSD foglalat, amibe maximum 128 GB-os kártyát tolhatunk, ha a rendelkezésre álló bruttó 8, nettó 5 GB nem lenne elég. Spoiler következik: nem lesz. A forradalom a felső élen sem tör ki, mindössze egy 3,5 milliméteres jack bemenet és microUSB csatlakozóval találkozhatunk.
A hátlap cserébe kiváló kialakítást kapott, a már említett textúra jóformán ujjlenyomat rezisztens, tapintásra és ránézésre is minőségi érzetet kelt, nem mellesleg stabil fogást biztosít. Ezen felül teljesen érdektelen: márkajelzés, fölötte a jócskán kiemelkedő, szerény képességekkel bíró hátlapi kamera, tőle balra pedig a hangszóró. A kamera fémkávája viszont festetlen, így kopástól legalább nem kell tartani.
Az 1200x800-as felbontás 157 pixelt eredményez egy hüvelyken, amiről magunk is bátran meggyőződhetünk, nem kell különösebben koncentrálni, hogy szemügyre vehessük a képpontokat. A retro élménytől azért messze van, a megjelenítés minősége egyáltalán nem tragikus. A színek élénkek, a kontrasztok kielégítőek, viszont adottak, úgyhogy ha nem is vagyunk megelégedve, azért próbáljunk megbarátkozni ezekkel a paraméterekkel, mert módosításra nincs lehetőségünk. Fényérzékelő szenzor hiányában a fényerőt magunk igazíthatjuk a helyzetnek megfelelően, erős napsütésben persze nem remekel a holmi, de nem kell sokat forgolódni, hogy optimalizáljuk a láthatóságot, sötétben viszont nincs gond, nem szükséges napszemüvegben védekeznünk a lumenek ellen. A kettő között általában teljesen elfogadható képet kapunk. A betekintési szögek viszont nem valami fényesek. Mármint konkrétan. Hosszútávon relatíve kényelmetlen kézben tartani a Tab E mind a 490 grammját, asztalra helyezve látványosan veszít a fényerőből. Hacsak nem hajolunk rá arccal a készülékre az olvashatóság némiképp megsínyli, ezt a pozíciót viszont a legkisebb valószínűséggel fogjuk választani, bármit is ügyködünk a készüléken, úgyhogy nem árt beszerezni egy állvánnyá alakítható tokot. Mondjuk, ekkor a hangerővel lehetnek problémáink a hátlapra lokalizált hangszóró miatt.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!