Multimédia, adatkommunikáció, üzemidő, összegzés

A képalkotó képességek szokás szerint nem meggyőzőek, de az is tény, hogy ha nem muszáj, én ugyan nem fényképeznék egy 10 hüvelykes táblagéppel, mert iszonyú kényelmetlen. Főleg, ha még a fókuszt és a fénymérést is macerálni kell. A 8 megapixeles, autofókuszos főegység sem ígér sokat, de legalább nagyjából reálisan adja vissza, amit megörökíteni szándékoztunk. Sok részlet mondjuk nincs, a vonalélesség is gyatra, a dinamika is ingatag, a színek sem teljesen valószerűek, sok a zaj és még több a túlélesítés, de az átlagos tabletes teljesítménynél még mindig valamivel jobb, az 5 megapixeles, fix fókuszos előlapi kamerával pedig remekül lehet videótelefonálni. A FHD 30 fps videós képességekről sok értekezni való nincs. Nem túl jó.

A készülék profilja amúgy is inkább a tartalomfogyasztás, ami a négy darab, Dolby Atmos hangszórónak és a Widevine L1-es biztonsági szintnek köszönhetően teljesen rendben van. Lehet magas felbontásban streamet nézni, a zene meglepően jól szól a multimédiás hangszórókból, a maximum hangerő meggyőző, a minőség pedig az átlagnál jobb, egész részletes és dinamikus, de nyilván nem célhardver szint. FM-rádió sajnos nincs, YouTube Music sajnos van. Zene- és videólejátszóból is érdemes letölteni a Samsung saját megoldását, illetve kihasználni a két hónapos YouTube Prémium tagságot, ami a tablethez jár.

Adatkommunikációs csomagból kétfélét választhatunk. Van csak WiFi kapcsolatra (802.11a/b/g/n/ac, Direct, HotSpot) felkészített és LTE képes verzió. Itt egy nanoSIM-et tehetünk a microSD kártya mellé, ami a 32 GB-os tárhelyverziók mellett kelleni is fog. Létezik ugyan 4/64 és 4/128 GB-os megoldás is, de itthon hivatalosan a belépő modell kapható, amit maximum 1 TB-ig bővíthetünk. A készülékek a GPS, a GLONASS, a Galileo és a QZSS rendszerei alapján tájékozódnak, van fényérzékelő, gyorsulásmérő, giroszenzor, tájoló, hangérzékelő és mágneses szenzor; a Bluetooth 5.0-s verziószámú, adott a 3,5 milliméteres jack, a 3.0-s Type-C port OTG-képes, sokkal többet pedig nem is nagyon szoktunk elvárni egy táblagéptől. Bár egy FM-rádió azért praktikus lett volna.

Az akkumulátor kicsit soványnak tűnik, van kompaktabb táblagép ebben a méretkategóriában szignifikánsan nagyobb teleppel, de a 7040 mAh-ból is kijön úgy 15 órányi, magas felbontású Netflix. Gyorstöltés is van, 15 watt, ehhez viszont be kell szereznünk egy megfelelő hálózati adaptert, mert a csomagba még egy nyamvadt 10 wattosat sem szíveskedtek beletenni, a 7,5 watt pedig már ultra lassú szint.

Elég érdekes helyzet kezd kialakulni a tabletpiacon. Technikailag a középkategóriának kéne lennie a belépő szintnek, a belépő szintnek meg nem kéne lennie egyáltalán, legalábbis abban a formában, ahogy most létezik. Pontosabban vegetál. De komolyan. Belépő teljesítményű lapkakészletek, ráadásul a Unisoctól; általában 3 GB rendszermemória kevés, de jellemzően legalább bővíthető belső tárhellyel, átlagos vagy valamivel átlag alatti, 60 Hz-es LCD panelek, néha még a Widevine L1-es biztonsági szint is hiányzik; gyenge képalkotó képességek; alacsony szintű biometrikus védelem (2D arcazonosítás) és alapszintű adatkommunikációs képességek. Persze örülünk, hogy már van gyorstöltés, de ekkora telepméretek mellett a 15 wattnak sztenderdnek kéne lennie (megfelelő adapterrel kísérve); a legtöbb esetben azért már megvan a Type-C csatlakozó, de pont egy multimédiás eszköznél lenne jelentősége mondjuk egy Display Port támogatásnak, vagy fejlettebb Bluetooth verziónak kiterjedtebb kodektámogatással. Nem mintha a kategória érvényes ajánlatai ne lennének használhatók, de százezer forint környékén nem a használható az a kifejezés, amit használni szeretnénk. Az aktuális kínálatból lényegében csak a Nokia T20 és a Galaxy Tab A8 10.5 megfontolandó, mindkettőnek vannak előnyei. A Samsung a felárért cserébe az átlagosnál kicsit jobb képalkotó képességeket tud felmutatni, négy Dolby Atmos hangszórót meggyőző hangminőséggel, komolyabb GPS modemet és funkciógazdag, remekül testreszabható felhasználói felületet, amihez viszont egy kicsit visszafogottabb, néha akadozó tempó is társul. Cserébe három Android főverzióra és négy év biztonsági frissítésre számíthatunk. Mindezért húsz ezer forinttal kell többet fizetni a WiFi-s modell esetében, ami 95 ezer pénz, az LTE képes megoldás pedig 115 ezer forintba kerül. A Nokia mellett szól ugyanakkor a már 75 ezer forintos ár, az FM-rádió, a valamivel jobb értékeket és megjelenítési minőséget biztosító panel, az IP54-es védelem és a nagyobb akku. A Unisoc szettek nem szerepelnek rosszul, de a grafikus képességek korlátozottak, a tartalomfogyasztás azért kellemes, a Samsung egy csomó extrát is kínál a készülékek közötti együttműködés és a felhasználói élmény szempontjából, de ezek a készülékek igazából alapfeladatokra valók. A Samsung kínálatában a következő árszint már 200 ezer forint, ott a WiFi-s Tab S7 FE található akciósan, mert amúgy 240 ezer lenne. Nyilván jobb, mint a Tab A8, de jóval többe is kerül, de még a kétéves Tab S6 Lite is. Ha a felső kategória az aktuális csúcsszéria (ez úgy általában minden gyártóra igaz), a Lite, FE és a korábbi generációk valamivel nagyobb összegért magasabb tudást adnak, akkor kénytelenek vagyunk belátni, hogy az A széria becsúszott a belépő szintre a megegyező képességű konkurens termékekkel együtt. Úgy tűnik, hogy ez mostanság már ennyibe kerül, az ezeknél gyengébb modellekkel meg csak saját felelősségre érdemes próbálkozni. Ja, amúgy a Samsung Galaxy Tab A8 10.5 (2021) WiFi tetszett, más gyártó sem ad többet vagy nagyon mást ezen az árszinten, bár személy szerint nem látom, miben nyújt többet, mint a Galaxy Tab A7, már azt leszámítva, hogy 0,1 hüvelykkel nagyobb a panel és hivatalosan elérhető. Utóbbi mondjuk azért nyomós érv.

Samsung Galaxy A8 10.5 (2021)

AliceWake

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!