Samsung Galaxy Tab A7 - a hét néhány napjára

Hardver, szoftverek, multimédia

A Tab A7-et ritka hardver hajtja: a 11 nm-es Snapdragon 662-vel még nem találkoztunk, bár a 660-as lapka felújításaként tulajdonképpen igen. A négy Cortex-A73-as teljesítmény (2 GHz) és négy Cortex-A53 takarékos mag nem mai csirke (1,8 GHz), az Adreno 610 ugyanakkor némi vérfrissítés – nem mintha bármelyik szett különösen kiemelkedne a középkategóriában. A 3 GB RAM nagyon szűkös, így kevés app marad a gyorsítótárban, és mivel a 32 GB-os tároló elég lomha (19 GB érhető el, microSD kártyával bővíthető), vánszorog az alkalmazáskezelés.

[+]

De nem ez a legfőbb gond, hanem az Android 10-en alapuló OneUI 2.5 sokkal magasabb hardverigénye a fluid működéshez, ezzel a pakkal ugyanis a feloldástól kezdve a telepítéseken és háttérfolyamatokon át a böngészésig és a 3D-s játékig állandó vendég a dadogás, mintha a TouchWiz lag jelenség előtt tisztelegne. Egy dolog, hogy nem várunk makulátlan működést, de ennyi döccenésért egy 50 ezres telefont is megszólnánk, a felületet pedig éppen efféle, kisebb képernyőre szabták. Emiatt rengeteg a 10,4"-es elnagyolt terepelem és űr, ennek ellenére rövidít a rendszer alapvető üzeneteket és bejegyzéseket (biometrikus azon. és biztonság, h.erőgombok használata, enged. a h.férést a táblagép adataihoz? stb.)

[+]

Másk. a rendsz. rendb., bár pont az a DeX asztali elrendezés hiányzik, ami értelmesebben töltené ki a hatalmas felületet – ha már energiát fektetett a Samsung ennek kifejlesztésébe, igazán belepakolhatná az összes táblagépébe. Főleg, mivel a Google évekkel ezelőtt magára hagyta az Android efféle optimalizálását, így a lemaradás egyre tetemesebb az iPaddel szemben. Máskülönben mindenféle Samsung eszköz, szolgáltatás és megoldás jelen van, akárcsak a Google csomagja, telefonkönyv és üzenetküldő is elérhető, amit leginkább az LTE variáns használhat ki.

[+]

Az előlapra 5 megapixeles szelfikamera került, nem különösebben izgalmas önfotókkal, hátra pedig 8 megapixeles egység, már nappal megbízhatatlan autofókusszal, LED villanó nélkül. A bekapcsoló dupla nyomására induló kameraszoftver egyszerű darab, így nyugodtan az automatikára bízhatjuk magunkat, bár ettől még nem kevésbé furcsa jelenég az óriásképernyővel fotózkodó maszkos ember. Tessék tőle távolságot tartani!

Különösebb értelme azért sincs kattintani, mert a képek gyatrák: ha épp megvan a fókusz, akkor is kevés a részlet, szűk a dinamika és fakók a színek. De igazából tényleg nem ez egy ekkora cucc főprofilja, és eséllyel jobb fotómasina lapul az ember zsebében, fényképezzen és videózzon tehát inkább azzal, főleg este. Azért 1080p-s felvétel készíthető, nem túl emlékezetes minőséggel a kép, a fókusz és a hang tekintetében. A felvétel helyett jobb a lejátszásra hagyatkozni, bár furcsamód értelmezhető zenelejátszó nincs, egy ilyen telepítésével a Tab A az erősebb oldalát mutatja.

A 3,5 milliméteres fülesekre ugyanis dinamikus, részletes és kellően erélyes hang jut, rövid oldalon pedig két-két hangszóró állít elő kiemelkedő sztereó hangot. A minőség közép és magas tartományokban igencsak jó, bár 100%-on az effektusok és énekhangok picit torzítanak. Mélyekből már kevesebbet kapunk, de egy átlagos mobiltelefonhoz képest fényévekkel jobb a helyzet.

[+]

Ezt a mozizás is meghálálja, bár az x265 kódolás egy VLC Player telepítését igényli, mert a gyári az efféle 4K videót nem játssza le, a HDR és 4K/60 fps tartalmakhoz meg a hardver kevés. A Widevine L1 CDM védelem mindenesetre adott, vele együtt pedig a HD lejátszás a Netflix és társai esetében, elfogadható képminőséggel és jófajta hanggal.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!