Hátlapi fotós képességek (Bone123)

Évről évre hallani: eljött a mobilfotózás aranykora, ám a fizikai korlátokon nem lehet csakúgy átlépni, a parányi szenzorok sötét körülmények között ugyanis túl kevés fényt fognak be, hogy a DSLR-ekkel versenyezzenek. Mivel a nagyobb szenzor nagyobb lencsét és vastagabb telefont kíván, és a Lumia 1020 óta épphogy vékonyodnak a mobilok, a gyártók elkezdtek nagyobb fényerejű optikákat használni. A blende vagy apertúra a fotográfiában az a változtatható, kör alakú nyílás, amelyen keresztül a fény a szenzorra jut. Igen ám, csakhogy az apró mobilkamerák rekesze eddig nem volt változtatható, legfeljebb szoftveresen szimulálható, így a gyártók mind nagyobb nyílás mellett döntöttek (f/2, f/1,8, f/1,7, újabban f/1,6), hogy több fényt fogjanak be. Csakhogy ez az igen apró optikák minősége és az egyre szűkülő mélységélesség miatt a korábbiaknál puhább rajzolatot szült – elég egy első generációs, f/2-es rekeszértékű Pixel fotóinak a részletességét az f/1,7-es Galaxy S8 eredményeivel összevetni. Nyilván több dolog is beleszól a vonalélességbe, mindenesetre nem lehet következmények nélkül a végtelenségig növelni a rekesznyílást.

A kézi módban lehetőség van a rekeszérték változtatására [+]

Te is pont ilyen telefont használsz? Fotóztál vele? Töltsd fel a képeidet a Fototrendre, hogy mások is lássák, mire képes a kamerája!

Itt jön a képbe a Samsung SM-W2018 kagylótelefonnal debütáló technológia: a Galaxy S9 páros főkamerája (12 megapixel, f/2,55”-es szenzor) ugyanis képes f/1,5-ös, rendkívül sok fényt áteresztő rekeszérték (felső sor), illetve f/2,4-es, élesebb eredményeket produkáló blende között váltani (alsó példák). A Samsung szemléletes hasonlattal fordítja a dolgot konyhanyelvre: ahogy a világosban szűkül, a sötétben pedig tágul az emberi pupilla, úgy jár el a két S9 főkamerája is a nap folyamán. Az automatika nappal szinte mindig f/2,4-es rekeszértékben rögzít (makrók esetében is), remek vonalélességgel és dinamikával, széles élességtartománnyal és egyébként többelemes képfeldolgozással, este pedig rendre f/1,5-re vált, világosabb eredményekkel. A kettő között kézi módban lehet váltani, és akadhat is rá ok. Állvánnyal és hosszú záridővel több részletet csalható elő este, f/2,4-re váltva. Méhecskét és más, apró témát viszont jobb f/1,5-ös állásban lencsevégre kapni, mert ilyenkor szűkösebb a mélységélesség, és kellemesen elmosottabb a háttér, amit a fenti példák is jól illusztrálnak a közelképeknél.

Csak a Galaxy S9+ kapott teleobjektíves másodkamerát, a főkamera viszont mindkét esetben változtatható apertúrájú [+]

Ez tök jó és kétségtelenül új fejezet a mobilfotózásban, viszont azért még lehet rajta reszelni. A fotózáshoz rendre az S9+-t vetettük be, és két ilyen tesztkészülék esetében is problémás volt a fókuszálás kézi módban, kiváltképp f/1,5-ös rekesz mellett. A dual pixel fókusz máskülönben villámgyors, de a lencserajzolat is egyértelműen előnyösebb f/2,4-es állásban. Nagyobb hiba, hogy 2x-es nagyítású másodkamerát (fix, f/2,4-es rekeszértékkel és lomhább autofókusszal) csak a Galaxy S9+ kapott, ami a 300 ezer forintot súroló S9 esetében pofátlanság, amikor a Mi A1-nek is van zoomkamerája. Továbbra sem okés, hogy alább kell adni az igényekből annak, aki egyszerűen kisebb telefonra vágyik.

A másodszenzor mindenesetre parányibb (1/3,6”-es), éppen ezért az S9+ csak nappal és sok fény esetében veti be a 2x-es nagyítóikonra bökve, amúgy minőségi, éles, dinamikus eredményekkel (felső sor). Este helyette viszont a főkamera dolgozik digitális nagyítással, a zoomkamerát sötétben pedig kézi módban sem lehet működésre bírni, ami sajnálatos. A Note8-ból megismert portrémód is a duplakamerás S9+ privilégiuma (alsó sor). Ennek egyébként elő fókusz a neve, ügyesen dolgozik, tárgyakat és személyeket egyaránt lencsevégre lehet kapni a háttér elmosásának szabályozásával, az iPhone X-féle háttér-stilizálás viszont hiányzik. A kézi módra visszatérve: szerencsére itt minden paraméter a végletekig szabályozható a főkamera esetében, és a DNG RAW mentés is adott, viszont a JPG eredmények dinamikatartománya alacsonyabb, mivel egy felvételből készülnek, míg az automata mód akár 12 gyors felvételből gyúr össze egy dinamikusabbat és zajmentesebbet. Mondjuk a zajszűrésen még mindig lehetne finomítani extra részletekért. Következzen tizenkét példa az automatika tollából.

Mivel az elsődleges szenzor egy DRAM réteggel is lett idén felszerelve, hogy egyidejűleg még több nyers képinformációt el tudjon raktározni, az S9 páros is beveti a 960 FPS-sel történő szuperlassítást, noha csak kéttized másodperc erejéig alkalmanként. Ilyesmit ugye az Xperia XZ Premium is tudott, és a jó hír az, hogy vele szemben itt automatikusan felismeri a készülék, mikor érdemes elindítani a szuperlassított felvételt. A korlátok viszont ugyanazok: nagyon jó fényviszonyok kellenek a dologhoz, és az eredmények sok próbálkozás után is esetlegesek, legfőképpen pedig rövidek. Lásd a gördeszkás példákat: a mozdulatsor elejét szuper módon belassítja az S9+, de a végéről már lemarad. Ezért lett volna jó másodlagos opció a 480 FPS, hosszabb lassításokkal.

A videofelvétellel sokat mindenesetre nem kellett bíbelődni: csak rá kell bökni a rögzítés ikonra, és indul is, akár 4K-ban, 60 FPS-sel, amire eddig csak az újgenerációs iPhone-ok voltak képesek a mobiltérben. Ez a mód döbbenetes részletességet és folyamatosságot biztosít, picit túlzó telítettséggel, csak bírja a számítógép, a laptop vagy az otthoni médialejátszó. A nagy tárhelyigény miatt H.264 mellett HEVC kódolásban is lehet rögzíteni, a minőség nem csorbul.

Felbontás oldaláról még QHD+, QHD, Full HD és HD választható, FPS-ben pedig a 60 mellett 30. Jó szolgálatot tesz az optikai képstabilizálás, ami az S9+ telés kamerája esetében is adott, mellé pedig szoftveres rásegítés is jár, kivéve a QHD és nagyobb felbontású videókat. Az oldalirányú mozgást és az álló helyzet kézremegéseit mindenesetre ügyesen kiegyensúlyozza az optikai stabilizálás. Előre lépdelve viszont magabiztosabbak azok a felvételek, ahol a szoftveres rásegítés is adott. Videózásban még mindig az iPhone X a király, mindenesetre egy külső mikrofonnal és egy gimballal a Galaxy S9-cel is lehet filmet forgatni, mert igen, van rendező, aki már mobiljával jut el a filmes díjakig. Az S9 páros az almás mobillal ellentétben viszont sztereó hangot rögzít 256 Kbites, kristálytiszta minőségben, amibe az intenzívebb külső hangok se rondítanak bele. Igaz, a szél meg tudja tréfálni a mikrofonokat.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!