Bevezető
Amikor bemutatták (pont ott jártunk a helyszínen), már akkor is ingattuk a fejünket. Mert akkor már tudtuk, hogy ebben a Samsung telefonban is a szokásos, lithium alapú akkumulátor fog dolgozni, márpedig egy vékony készülékházba csak kisebb telep fér. Nem lettünk volna ennyire szkeptikusak, ha tudtuk volna, hogy a Samsung is vált szilícium-szén megoldásra (mint mondjuk a Honor), mert ott lehet nyerni úgy 25-30%-nyi többletkapacitást azonos térfogat mellett. De ahogyan a Fold7 esetében, úgy az S25 Edge kapcsán sem történt ilyen változtatás.
A másik fejingatásunk nem a Samsungnak szólt, hanem úgy általánosságban a vékonyítási láz váltja ki. Egy összecsukható modellnél ez a törekvés érthető, de egy hagyományos mobilnál olyan nagyon sok értelme nincs, mármint azon túl, hogy speciel az S25 Edge bitang jól néz ki — de ennek az érzésnek talán csak az az oka, hogy tényleg szokatlanul vékony, ha minden telefon ekkora lenne, akkor ez is csak egy lenne a mezőnyben, mert amúgy más különlegességet nem vonultat fel. Egy 8-10 milliméter vastag átlagos telefon is becsúsztatható a nadrágzsebbe, még az is lehet, hogy könnyebben is, mint az Edge, amely ugyan csak 5,8 milliméteres kiterjedésű, csak hát van rajta egy jókora kamerasziget, amit trükkösen lépcsősen alakítottak ki, de így is kábé 4 millimétert még kilóg, ez pedig jól meg is akad a zseb szélében.
Lett tehát egy ránézésre vékony, de kamerákkal együtt már nem annyira karcsú készülékház, amibe az átlagnál úgy 25%-kal kisebb kapacitású akkumulátor fért csak be, plusz valamit kellett kezdeni a hardver melegedésével is, szóval minden előzetes információ alapján az S25 Edge nem tűnt egy különösebben forradalmi, vagy olyan nagyon átgondolt holminak, de mi leginkább csak a vállunkat vonogattuk, mert úgy volt, hogy meg sem jön Magyarországra. Aztán most mégis itt van, mert a Samsung úgy döntött, hogy ez talán kell a hazai piacnak is, szóval rácsaptak egy 490 ezer forintos árcédulát, én meg itt nézegetem, mint székely a zsiráfot, hogy szép, szép, de otthonra azért nem kéne. Pláne nem ennyiért.
De simán lehet, hogy én tévedek. Nem lehet minden terméket a puszta technikai specifikációi és árazása alapján temetni, vagy pont piedesztálra emelni. Bőven elképzelhető, hogy a Samsung formatervezői jól rezonálnak a divatigényekre, jobban érzik, hogy mire harap a közönség azon része, ahol az árazás talán másodlagos és a forma veteti meg a jószágot. Bizonyára kimérték, kikutatták, fókuszcsoportokat ültettek össze, interjúkat csináltak, szondáztak, osztottak-szoroztak és az jött ki, hogy az S25 Edge legyen egy prémium szintre pozícionált, magas minőségű, az átlagtól a vékonyságában eltérő, valamelyest ezért különleges, akár luxustelefonnak is beillő masina, amiből nem kell végtelenül sokat eladni, mert arra ott a sima S25 (vagy az Ultra), ez inkább csak presztízstermék, hogy ilyet is tudunk.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!



