Fotós képességek

Komplex fejezet következik, érdemes elölről kezdeni: 40 megapixeles szenzort rejt a kameracsepp (PD-autofókusz, f/2,2-es blende, 80 fokos látószög), amely quad-Bayer szűrővel és 4:1-es pixel binning képfeldolgozással 10 (széles látószög), illetve 6,5 megapixelre gyúrja össze a képpontokat (szűkebb látószöget választva). 40 megapixeles szelfi is lőhető, csak felesleges, plusz elérhető képernyővillanó, effektek és 4K felvétel 60 FPS-sel (egy példa). A főattrakció hátul van az 1/1,33”-en hatalmas, optikailag stabilizált, 108 megapixeles ISOCELL kamera személyében (a dual pixelnél lassabb PD-autofókusz, 79 fokos látószög, f/1,8-as blende). Itt nem 4-4, hanem 9-9 pixel fölött van piros, zöld vagy kék színszűrő (nona-Bayer), a 9:1-es képfeldolgozás pedig 12 megapixeles képeket szül, hacsak nem kérjük a 12000 x 9000 képpontos felvételeket, mert amúgy lehet, és példálózunk is nemsokára vele.

[+]

Akad továbbá egy 48 megapixeles, periszkópos kivitelű telefotós kamera ötszörös optikai nagyítással és 4:1-es pixel binning feldolgozással (24 fokos látószög, f/3,5-ös blende, optikai stabilizálás és autofókusz). A Samsung tízszeres hibrid optikai zoomról beszél, bár ez pont annyira érdekes, mint a glasstic/műveg jelző a Galaxy A sorozatnál a műanyagra – de nem is ez a lényeg, hanem a 100x-os hibrid nagyítás lehetősége, űrzoom fantázianéven. Maradt 12 megapixelen a kellemesen széles látószögű modul (120 fok, f/2,2, fixfókusz, azaz szupermakrót nem tud), a negyedik versenyző pedig ToF kamera a mélységérzékeléshez (egy portré).

[+]

A szoftver talán a 108 megapixel miatt az S10-nél kicsit lassabban indul, ám minden kötelező trükköt tud a HDR-től és a többelemes feldolgozástól kezdve a gyors látószögváltáson át a kézi zooming és az érintőfókuszig. Tucatnyi mód akad éjszakai felvételt, hyperlapse-t, panorámát, profi videót, szuperlassítást 480p-n és kézi módot beleértve DNG RAW mentéssel, ám csak a főkamerával tudunk babrálni. Újdonság az okos felvétel, amely 10 másodpercig bezárólag rövid klipeket és több látószögű képeket lő, és utólag lehet közülük válogatni. De úgyis mindenki tűkön ül, hogy böngészőjét a 108 megapixeles képekkel végre totálisan kiakaszthassa, hát tessék, én szóltam:

Minden quad/nona-Bayer szűrős mobilnál elmondjuk: ne várjunk tűéles képet maximális felbontáson, nem erről szól a döbbenetes pixelszám, de akkor is sokszorta több részlet jut egy ilyen 20-45 megabájtos (!) fotóra, mint a 12 megapixelesre, HDR opcióval, jó dinamikával, pontos fényméréssel és korrekt fehéregyensúllyal. Mondjuk, kontrasztból és telítettségből egy kicsit sok lett, az ég néhol már természetellenesen kék. Házfalra illő posztert lehet mindenesetre nyomtatni ezekből a képekből – az egyszerűbb használhatóság és megosztás kedvéért mindenesetre megnéztem, milyen a minőség ezeket a példákat a negyedére, 27 megapixelre leméretezve – tűéles!

Egy sorral lejjebb az automatika 12 megapixeles eredményei láthatók, és ez tízből kilenc embernek elég lesz, ugyanis remek a részletesség, nem mosódnak el a hasonló tónusú szekciók, bár így is maradt nyoma a zajmentesítésnek és a kiemelésnek. A részletesség a széleknél is jó, a kontrasztok itt pedig visszafogottabbak. Nincs ráadásul fókusz- vagy expozícióhiba, az automatika roppant magabiztos.

A makrók rendkívül szűk mélységélességgel készülnek, ami előnyös a kiemelés, ám hátrányos a részletesség oldaláról. A fókusz néha érintéses rásegítéssel se kerül oda, ahova szánnánk (portrémódban se volt hibátlan az élesítés), szupermakró mód nélkül ráadásul 7-8 cm-ig lehet a témát megközelíteni. A jól sikerült eredmények mindenesetre elég látványosak. A második kritika az 1x-es és 5x-ös nagyítású lencsék közötti, átmeneti zoomot illeti: jöjjön előbb a telefon 2x-es zoomfelvétele, majd amit én vágtam ki és méreteztem le 108 megapixelről 12-re.

A felső sor képeinek közepe tűéles, mintha az 5x-ös zoomfelvételt pakolná ide a rendszer, körülötte, a kép nagy része viszont homályos, mintha 12 megapixelről skálázna fel. Egyből jobb a helyzet az alsó sorban: szinte tűéles minden részlet, csak hát ugye pluszmunka 108 megapixeles képeket vágni és méretezni – az átmeneti zoomot egy P30 Pro ügyesebben megoldja. A periszkópos rendszerrel viszont tényleg messzire látni: jöjjön előbb négy 5x-ös nagyítású kép, majd ugyanarról a témáról egy 5x-ös, 10x-es, 30x-os és 100x-os!

A zoomkamera remek minőséget nyújt, és az optikai stabilizálásnak hála este is bevethető. Nincs fókuszgond, megfelelő a dinamika, nem mozdulnak be az eredmények. 10x-es nagyítástól felfele persze nyilvánvaló a digitális rásegítés, szóval nem fogunk az utca végén lévő ablakon betekinteni, vagy galaxisunk fekete lyukára bukkanni.

Az ultraszéles kamera a kötelező minimumot hozza közepes vonalélességgel, jófajta dinamikával és megfelelő színekkel. Ha minden más kamera pixel binning feldolgozást használ, beleférhetett volna itt is egy 48 megapixeles modul, egy Mate 30 Pro vagy Mi 10 Pro ugyanis lényegesebben részletesebb ultraszéles eredményeket szül. Korrektek persze a fenti képek is, csak amikor az ember minden harmadik témához ezt a lencsét használja, egy Ultra becenevű telefontól jobb ultraszéles eredményeket vártam. Ám térjünk át estére a főkamera 108, 12 megapixeles és kézből megtartható, több másodperces éjjeli módját bevetve!

Nagy szenzor, nagy előny: minden körülmény között átlag feletti a részletesség, bár az iménti Huawei sokkal megengedőbben szűri a zajt. A 108 megapixelnek ilyenkor nincs sok értelme, túlzó a kontraszt és egyébként is jobb a 12-es példák dinamikája. A kontrasztokat az éjjeli mód viszont túlzottan ellaposítja. Két gond is van éjszaka: a fehéregyensúly rendre meleg színhőmérséklet választ, erre pedig a kelleténél magasabb telítettséggel ráerősít. Budapest közvilágítása nyilván sárgás, ám egy Pixel épp olyan jól kompenzál ezen, mint saját szemünk az utcákat járva. Koromsötétben a P30 Pro előnye megmarad: előhúz olyan részletet az udvaron (alább balra), amit sem én, sem az S20 Ultra nem lát (jobbra), és a Samsungnak ilyenkor pedig már vannak fókuszgondjai.

Jók az esti, 5x-ös zoomfotók, kevés fényben vált csak az automatika digitális nagyításra, persze a 30-100x-os hibrid zoomnak kevésbé van értelme. Az éjjeli mód viszont kézből megtartva nálam többször bemozdult, támaszték vagy állvány tud ezen segíteni. A Hold sajnos nem bújt elő a teszthéten, hogy megnézzem: tényleg sajtból van-e.

Este hozza leggyengébb formáját az ultraszéles kamera: jelentős a részletveszteség, amelyen az éjjeli mód csak egy keveset tud javítani. Jöjjön végül pár DNG RAW-ból feldolgozott kép a főkamerával:

Fotós verdikt: a Samsung csúcsmasinája a piac egyik leghatékonyabb szettjét kínálja, megbízható automatikával és opció szerint temérdek részlettel (108 megapixel, nyersfájlok). A köztes nagyítást minőségéért viszont kár, ultraszéles látószögből pedig ma már akad jobb. Ha pedig az S10 és az S10+ a mérce, a tulajdonosoknak nincs oka a fészkelődésre: igen, van olyan, amit az S20 Ultra tud, a mobiljuk meg nem, ám ettől még nagyon rendben van a tavalyi kamerás minőség.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!