Samsung Galaxy Note 3 - fókuszban a szolgáltatások

Hardver, operációs rendszer

A készülék szíve Európában egy MSM8974-es típusjelzésű Qualcomm Snapdragon 800-as SoC, melyben négy darab 2,3 GHz-es órajelre skálázott Krait 400-as processzormag dübörög. Bizonyos régiókban Samsung Exynos 5420-as SoC-vel hozzák ki az eszközt, melyben a 4 darab 1,9 GHz-es órajelű ARM Cortex-15-ös processzor mag mellett ugyanennyi 1,3 GHz-es ARM Cortex-A7-es is található, tehát egy kis- és nagymagos megoldásról van szó. Hazánkban azonban a Snapdragonnal szerelt változathoz lehet hozzájutni, melyben a grafikus gyorsításért egy Adreno 330-as IGP felel, a RAM mennyisége pedig 3 GB, mely bőségesen elegendő mindenféle munkához. Nagyjából ugyanezt lehet elmondani a hardverről nagy általánosságban nézve is, jelenleg ez a létező legerősebb hardverek egyike androidos platformon, úgyhogy sebességbeli problémával remélhetőleg senki nem fog találkozni. A belső tárhely mérete felszereltségtől függően 32 vagy 64 GB lehet, előbbinél 25,5 GB a ténylegesen felhasználóható tárhely, melyet akár 64 GB-os microSD memóriakártyával is lehet bővíteni.

A szintetikus sebességmérő tesztekben szinte mindenhol élen jár a Samsung újdonsága. A sajtó erősen felkapta az ügyet, mely szerint az eszköz csal ezeknél a szoftvereknél, a processzormagokat folyamatosan maximális órajelen járatja a jobb eredmények érdekében, holott ez egy életszerűtlen helyzet; ez nyilván így is van, de közben más gyártókról is kiderült, hogy hasonló eljárásokkal élnek, ami nyilván nem mentesíti a Samsungot a dolog alól, de az eredményeket mégis valamennyire összevethetővé teszi. Ugyanakkor a fenti táblázatban szereplő benchmark programok eredményeire továbbra sem szabad szentírásként tekinteni, igazság szerint mi is azért használjuk őket, mert a kedves olvasók ezt elvárják tőlünk. A lényeg a potenciális vásárlók számára az, hogy a Note 3 villámgyorsan működik.

[+]

Az Android verziószáma a készüléken 4.3, tehát a legújabb Jelly Beannel van dolgunk, de szinte biztos, hogy ez az eszköz az elsők között fogja megkapni a frissítéseket az elkövetkezendő évben. A felhasználói élményt a koreai gyártó saját felülete teszi teljessé, mely TouchWiz Nature UX 2.0 néven is ismert. A kezelésben nincs semmi szokatlan, a bőséges widget-kínálattal rendelkező kezdőképernyőn és a rácsos elrendezésű menüben egyaránt horizontálisan tudunk mozogni, fentről pedig lehúzható a tálca, melyen keresztül gyorsabban juthatunk el bizonyos funkciókhoz. Elsőre viccesnek tűnik, de a tényleges használatkor jól jöhet a teljes képernyőt lekicsinyítő szolgáltatás, melyet a megjelenítő felső részében kivitelezett oda-vissza irányuló horizontális ujjmozdulattal érhetünk el; attól függően jobbra-balra vagy balra-jobbra, hogy melyik kezünkhöz akarjuk igazítani a képet. Ennek hatására a tartalom ablakba kerül, összemegy, így egy kézzel is átérhetjük a kijelzőt; a keret egyébként mozgatható és bizonyos határokon belül át is méretezhető. Amikor ezt először láttam, nevettem, de környezetem meggyőzött, hogy igen is okos dolog volt egy ekkora tepsinél megvalósítani ezt a funkciót. A gyári billentyűzet viszont az őrületbe kergetett, mert a vessző alapból nincs rajta, csak a speciális karaktereket előhozó billentyű megnyomása után érhető el több tucat sosem használat karakterrel együtt. Hely lett volna neki, úgyhogy értem én, hogy van kézírásos bevitel is, de ez a baki nehezen megbocsátható (viszont szerencsére könnyen orvosolható egy másik billentyűzet telepítésével).

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!