Multimédia

A kamerához nem nyúltak érdemben, így maradt a 3,2 megapixeles felbontás, a fix fókusz, a LED villanó hiánya. Sőt, most még fizikai exponálógombunk sincs, bár itt kevésbé zavaró. A fotós felület tök ugyanaz, ahogy az opciók is. A felbontáson és minőségen felül piszkálható az ISO, a fénymérés, az expozíció, a fehéregyensúly, vannak effektusok és előre beállított téma módok. A fix fókusz egyetlen előnye, hogy a képek nagyon gyorsan elkészülnek és a mentés is azonnal megvan.

Képminőség tekintetében sem találunk túlzott eltéréseket a két modell között. Itt is erős a zajszűrés, amitől zaj tényleg nem sok van, viszont a részletek is odavesznek, a kép nagy része elmosott, életlen. A színek jók, de ez nem sokat segít rajta, úgyhogy fotózásra csak erősen korlátozva alkalmas. Videóban se jobb a helyzet, a 15 fps sebességű QVGA felvétel igen vérszegény, inkább nem is mutatok belőle mintát.

Szerencsére zenében összekapja magát a C6712, és ez nem csak a szabványos jack miatt van így. A lejátszó szoftver szépen leválogatja a számokat, ráadásul ki is jelölhetjük, mely paramétereket szeretnénk látni. Van ismétlés, véletlen lejátszás, a háttérben futás adott, ilyenkor a lehúztató státuszsorból vagy lezárt képernyőnél egy kis kezelőpanelen tudjuk vezérelni. Bőven elegendő a hangerő, a hangminőség pedig szintén megfelelő, de ez nagyban függ a csatlakoztatott fülestől. Mástól nem, mert hangszínszabályzó nincs, csak kétféle vizuális effekt kapcsolható be. Kapunk rádiót is, mégpedig RDS és műsor felvételi funkciókkal. Ezzel sincs semmi gond, gyorsan beállítható és kényelmesen használható.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!