Hirdetés
Külső
A design egy ilyen készüléknél erősen alá van rendelve a funkciónak. Ráadásul a célcsoport számára jobbára mindegy, hogy hogyan néz ki a telefon, ha megfelel a vele szemben támasztott elnyűhetetlenségi követelményeknek. Ezzel együtt a B2700 – ha nem is túl szép – egy teljesen vállalható készülék, elsőre nem is nagyon tűnik fel, hogy kilógna a 2-3 éves, s még ekkora méretekkel rendelkező telefonok köréből. Főleg a vastagsága emberes, de még így sem veszélyes.
Az anyaghasználat puha, rugalmas, gumiszerű műanyag. Oldalra kemény plasztik jutott, a világosabb szürke védősáv pedig valamiféle átmenet az előbb említett két anyag között. Általában egy lepottyanó telefon nem pofára esik, hanem valamelyik élére, esetleg a sarkára. Látszik, hogy a tervezők gondoltak erre, s ezeken a helyeken nincs semmi törhető gomb, kiállás, vagy kezelőszerv. A készülék tetején masszív hurkot képez a nyakbaakasztó pántja, a dobozban pedig van egy karabiner is.
Egy ilyen kütyün mindig találni érdekes megoldásokat. A B2700 rögtön azzal újít, hogy nem a szokásos hátlaprögzítési szisztémát alkalmazza (a csavarható gomb, ugye), hanem egy két darabból álló panelt alkottak, amelynek alsó részét el lehet némi nyomkorászás után mozdítani (de a telefonról nem távolítható el), s az így keletkezett résen be lehet nyúlni a felső panel alá, amely már hajlandó leválni a készülékről. Na, ez azért nem olyan egyszerű mutatvány, mint ahogyan hangzik, a hátlapra ragasztott fólia fel is hívja a figyelmet arra, hogy ha nincs erős ujjunk és/vagy körmünk (gitárosok előnyben), akkor inkább használjuk a dobozban található, erre a célra gyártott szerszámot. Ez tök felesleges, egy akármilyen kulcs megteszi. A megoldásnak van még egy hátránya: a memóriakártya az akkumulátor alatt van, ami mondjuk érthető egy strapatelefon kapcsán, hiszen ez eggyel kevesebb nyílást jelent oldalt. Az előnye pedig az, hogy az eddig megszokott csavar egy idő után kikopott, aztán elveszett, itt nem fog semmi eltűnni, kevés esélyét látom, hogy egy komplett hátlapot csak úgy elhagyjon valaki.
Bal oldalon kemények, csak izomból nyomhatóak a hangerőt szabályozó billentyűk, a sok használat következtében középső és mutatóujjunk (ez a kettő esik ide, ha normálisan fogjuk meg a készüléket) rengeteget izmosodhat és ügyesedhet, ez jól jön akkor, ha egy nagyon erőteljes szamárfület mutatunk valakinek, illetve nem szabad elfelejteni a csajozási faktort sem. Kissé lentebb egy passzentosan záródó gumiajtó takarja el a szokásos Samsung csatlakozót. Jobb oldalt a kamera gyorsgombja helyezkedik el lentebb, kissé magasabban pedig az elemlámpa kapcsolóját találhatjuk, amely a készülék tetejére szerelt kis fényforrást üzemelteti. Hasznos, nagyon hasznos, s rendkívül egyszerűen kezelhető megoldás.
A hátlap közepén trónoló kamerának párt is találhatunk a kijelző felett, ami arra utal, hogy – ellentétben a kínai gyártók kamutelefonjainál látott kamukamerákkal – itt bizony 3G hálózatok használatára is lesz mód. A gombsor az ilyen telefonoktól eltérően egyáltalán nem olyan kemény, sőt, meglepően könnyen járnak a gumírozott billentyűk. Egyedül a navigációs gomb közepét éreztem kissé túl aprócskának. Azt hiszem, hogy talán felesleges is megemlíteni, hogy recsegés-ropogás nincs…
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
