Bevezető, külső

Amikor még fiatal és bohó voltam, azt gondoltam, hogy egy telefon attól menő, hogy minél több funckióval rendelkezik. Így hát vásároltam szerény fizetésemből egy Sagem MW932-t, amely specifikációi alapján igen vonzó készüléknek tűnt az akkori mezőnyben, viszonylag szerény árért. Három hónapig bírta, aztán beadta a kulcsot. Azóta a Sagem név hallatán kisebbfajta összerázkódást produkálok, ennek ellenére az újabb és újabb modelleknek mindig adunk egy esélyt, általában feleslegesen. Annak idején csak a MyX-8 és a My400v tudott kis reményt csepegtetni a Sagem jövőjébe vetett elképzeléseinkbe, de egy olyan készülék, mint jelen tesztünk alanya, simán évekre visszaveti a márkához fűződő mély érzelmek kialakulásának esélyét.

Már a neve is. Most mit tesztelsz? A kérdés napi szinten elhangzik ismerőseimtől. A válasz most emígyen hangzott: májcéötkötőjelhárom. Kinek az agyából pattant ki ez az idióta számozási rendszer? Még esetleg a négyzetre kéne emelni, hogy teljességgel kimondhatatlan és megjegyezhetetlen legyen.

De mindezek ellenére megpróbáltam pozitívan közeledni a készülékhez. Ebben mondjuk a külseje abszolút partnernek bizonyult, mert helyes, dundi kis telefon a Sagem, kicsit a fedlap samsungos, de ez most nem baj. Az ívelt krómcsík a külső, egyszínű kijelzőt és a szolgáltató logóját fogja közre. A fedlap többi része igen kellemes, puha műanyagból készült, ugyanez a selymes tapintású felület alkotja a hátlapot is. Itt még egy kicsiny kamera kapott helyet.

A készülék oldalán csak a hangerőgombok fedezhetőek fel, úgyhogy inkább nyissuk is ki. A nyitás nagyon puhán történik, kár, hogy nyöszög az egész, mint egy 85-ös Escort műszerfala a budapesti utakon. A gombsor is elég egyszerű, nem túl szép, de nem is kimondottan ronda darab. A billentyűk gumiból vannak, féltem is a nyomásponttól és nem alaptalanul, izomból és türelmesen kell kezelni a gombokat.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!