Tesztkörnyezet, hangminőség
A tesztkörülményeink ideálisak voltak, hiszen sikerült újból beszerezni az RHA T10i-t a közvetlen összehallgatáshoz, a forrás pedig egy Astell&Kern AK100 volt, ami a kiválóan hangolt DAC-ja miatt remek választás a fülhallgatókhoz. A T20-at bejáratott állapotban kaptuk meg, a tesztfájlok tekintetében pedig igyekeztünk a legjobb minőségre törekedni,jellemzően veszteségmentes, PCM-kódolású wav fájlok, illetve 24 bites, 192 kHz-es FLAC-k kerültek a repertoárba, de akadt egy-két 320 kbps bitrátájú mp3 is.
A T10i-ben dolgozó, hagyományos 770.1 típusú, dinamikus meghajtót a gyártó egy DualCoil™ nevű, kettős lengőtekercses meghajtóra cserélte. A gyártó szerint a két dinamikus meghajtó egymástól függetlenül működik, a két driver pedig a frekvenciatartomány más-más részéért felelős. Ez a technológia alapvetően nem ismeretlen, főleg az armatúrás fülhallgatóknál bevett szokás, hogy több armatúrát helyeznek el oldalanként (akár 3-4-et, de gyakran még ennél is többet). Érdemes megjegyezni, hogy a T20 esetében nem teljesen külön dolgozó meghajtókat kapunk, hiszen mágnesből például csak egy darab található benne, ebből adódóan nem is állhatnak teljesen külön egymástól. A T10i-vel összehasonlítva a T20 frekvenciamenete főleg a magas tartományokban jobb, egyébként nagyon hasonlítanak egymásra.
Első meghallgatásra alapvetően nagyon hasonlónak bizonyult a két csúcs-RHA, testes hanggal rendelkeznek, nem válnak unalmassá vagy fárasztóvá hosszú távon sem. A T20 mélyei nagyjából pontosan ott vannak, ahol az elődé, a mélyközép tartomány áll előtérben, a sub-basszus pedig tisztességesen jelen van, gyors és pontos, de egyáltalán nem túlzó, épp csak annyira nyilvánul meg, amennyire kell neki. A középtartomány kevésbé szorul háttérbe, mint az elődnél, talán a kicsit még szofisztikáltabb mélyek miatt. A magasaknál már komoly előrelépés mutatkozik, az elődnél kritizált sibilance-effekt, azaz az „s„ és „sz" hangok szúróssága és az átlagosnál erőteljesebb alapzaj problémája még mindig fennáll ugyan, de már sokkal visszafogottabban, részletességben pedig tényleg sokat lépett előre a fülhallgató. Egy-egy hosszú lecsengésű magas hangszert (pl. triangulum) más hangszerek, esetleg énekhang mellett másodpercekkel tovább hallunk.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
