Tesztkörnyezet, hangminőség
Forrásnak egy iBasso DX50-et használtunk, hordozható eszközről lévén szó valószínűleg senki nem fog feljebb menni, de a headset funkciók miatt több mobiltelefonnal is meghallgattuk a kütyüt. A bejáratás tisztán zenével történt, körülbelül 50 órán keresztül járatódott, mielőtt komolyabb próbatételnek vetettük alá. A teljesen tiszta hangkép érdekében a Reference szűrőt vetettük be elsőként, ami elméletileg semmilyen irányban nem befolyásolja a hangzást. Zenefájlok tekintetében mindig igyekeztünk a legjobb minőségű felvételeket hallgatni, jellemzően veszteségmentes, PCM-kódolású .wav fájlok, illetve 24 bites, 192 kHz-es FLAC-k kerültek a repertoárba.
Kényelem szempontjából nem lehet panasz a fülhallgatóra, a beépített fülhorog ízlés szerint a fülünkhöz igazítható, egy ideális méretű illesztékkel alig érezzük, hogy van a fülünkben valami, esetleg fejünk intenzívebb mozgatásakor vehetjük észre, hogy egy igencsak vaskos kábel tartozik a headsethez. A hangminőségért a gyártó kézzel készített 770.1-es dinamikus drivere felel, ez ebben a kategóriában viszonylag ritka, az ismert konkurensek jellemzően többarmatúrás megoldásokat kínálnak ebben az árfekvésben. Öröm az ürömben, hogy füllel hallhatóan kihozták a lehető legjobbat ebből a technológiából. A T10i névleges impedanciája 16 Ohm, érzékenysége 100 dB, frekvenciatartománya pedig elméletileg 16 Hz-től 22 000 Hz-ig tart.
Az első benyomásunk a T10i-vel kapcsolatban a testessége volt. A mélyekben nagyon komoly energia van, sok számnál a közép- és magastartományok fölé kerekedik, nem zavaró módon, de mindenképpen észrevehető mértékben. A mélyek közül inkább a mélyközép tartomány áll előtérben, a sub-basszus kellően gyors, tisztességesen jelen van, de egyáltalán nem túlzó, emiatt nem is különösebben fárasztó hosszútávon hallgatni a hangját. A középtartomány viszonylagosan háttérbe szorul, nem tolakodó, egyenletesnek és melegnek nevezhető, ugyanakkor kicsit túl részletes és világos akar lenni, valószínűleg ebből adódhat az „s„ és „sz" hangok szúróssága és az átlagosnál erőteljesebb alapzaj, ami szinte minden csendes számrésznél feltűnő. A magasak egyáltalán nem bántóak vagy élesek, a többség számára valószínűleg elegendő mennyiségben és minőségben vannak jelen, jó összhangban állnak a középtartománnyal. A hangképet összességében enyhén mélykiemeltnek mondhatjuk.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
