Doboz, külső

Aprócska, szokás szerint sárga dobozban érkezett meg a motyó, semmi egyéb nincs benne, csak a karperec és a töltő. Ez utóbbinak USB-A a végződése egy random töltőfej irányába és egy tök egyedi, mágnesesen illeszkedő bölcső a termék felé. Ez nagy változás az elődhöz képes, ahol a szíj lerángatása után lehetett bedugni akárhová a motyót tölteni, itt viszont vinnünk kell magunkkal az egyedi kábelt, ha 12 napnál tovább leszünk távol, mert amúgy a készüléktestben levő 204 mAh-s akkumulátort ennél gyakrabban nem nagyon kell majd tölteni még folyamatos pulzusmérés mellett sem.

[+]

A Band 2 kicsi és könnyű, 27 grammot nyom csupán, szíja végre szabványos, 18 mm-es csatlakozóval van ellátva, tehát nem kell a gyári megoldást használni, ami nem egy különösebben izgalmas darab, bár nagyon tág határok között állítható és a “dear to leap” szlogen is rajta van. Magán a szerkezeten nincs gomb, a kijelző alatt van egy érintőfelület, amivel fel lehet kelteni a masinát (ami csuklómozdulatra is felébred), illetve a kezdőlapra is ezzel térünk vissza. A kütyü alján csak a szenzorokat látjuk, illetve ide csatlakozik mágnesesen a töltő is.

[+]

A kijelző nagyot nőtt az elődmodellhez képest, 1,4 hüvelyken terül el, felbontása 167 x 320 pixeles, a technológia TFT, de 500 nites fénysűrűségre képes a gyártó szerint. Ezt nem tudjuk megerősíteni, mert ilyen kicsi felületen a műszerünk nem ad releváns eredményt. De direkt napfényben is látható marad, csak erősen hajlamos a tükröződésre. Az érintésérzékelés korrekt, a felületre is mondjatjuk, hogy kellően reszponzív, nincs különösebb akadás, döcögés, a kezelhetőség egyszerű. A Realme Band 2 50 méterig vízálló, tehát úszni is lehet benne (és van is ehhez tartozó aktivitás a funkciók között).

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!