Hirdetés
Külső
Az Everun egy furcsa jószág, nem lehet összekeverni sem egy PDA-val, sem egy Tablet PC-vel, mobiltelefonnal meg pláne. Szép nagy, majdnem fél kilós (490 gramm), az előlap mindkét oldalán gombok sorakoznak, az oldalsó részeken pedig csatlakozók, LED-ek és egyéb cuccok figyelgetnek.
Középen terpeszkedik a 4,8 hüvelyk átlójú WVGA (800 x 480 pixel) felbontású érintőkijelző. A felbontástól a Toshiba G900 után nem voltam elájulva (mivel az 3 hüvelyken tudja ugyanezt), de csalódott sem voltam, hiszen gyönyörű, kontrasztos képet ad, a színek élénkek, a maximális fényerő 280cd / m2, úgyhogy ezzel sincs gond. Mindkét oldalról gombok fogják közre, baloldalról a d-pad, a 12 darab F gomb, a hangerőszabályzók, valamint az egér jobb és bal gombját helyettesítő billentyűk. Mindegyik jól használható, a legendás Need for Speed tudásom viszont nem tudtam előhozni az aprócska navigációs padon.
Jobb oldalt kapott helyet a QWERTY rész, valamint az "optikai érintőegér". Utóbbi egy aprócska ezüstszínű téglalap, megdöbbentően kényelmesen kezelhető, meg is lehet nyomni, ami a bal kattintást helyettesíti. Fölötte négy LED figyelget, a LAN feliratú akkor is villog, ha nincs aktív hálózati kapcsolat - ha viszont letiltjuk a Bluetooth és a WLAN-t is, akkor jó. A QWERTY sor 57 tagot számlál, ide került pár alapvető funkciógomb is, mint az Esc vagy a Tab. Mókás, hogy a felső, numerikus sorban a 9-es gombra is egy 0-t nyomtak. A gépelés nem megy élményszámba, de a célnak megfelel - mindenesetre ne ezen akarjunk regényt írni.
Fent nagy a tumultus, balról jobbra haladva hangszórót, infra portot, 3,5 mm-es jack kimenetet, mikrofon bemenetet, töltő csatlakozót és a hozzá tartozó LED-et, miniUSB és USB-host réseket, két szellőző lyukat, újabb hangszórót, négy funkciógombot (köuzük a felbontásállítót és a némitót) találunk. Jobb oldalra került a bekapcsológomb, ami három LED és egy másik hangerőszabályzó társaságát élvezi.
Az alsó fertály megtekintésekor déja vu érzés kerít minket hatalmába, hiszen újabb 4 funkciógombra bukkanunk, hasznos, hogy egymás mellé tették a Ctrl-t és az Alt-ot, legalább egy ujjal meg lehet őket nyomni. Itt leljük továbbá a nem létező dokkoló csatlakozóját (ide kell bedugni a VGA-kimenetes kábelt), valamint a PCI Express Mini Card bővítőhelyet. Balra is került 4 funkcióbillentyű, melyek történetesen ugyanazok, mint a lentiek, ennyi Ctrl + Alt kombóról álmodni sem mertem.
A hátlap maga az akkumulátor. Kicsit nehéz leszedni, de megéri, mert megcsodálhatjuk az 1,8 hüvelykes Toshiba merevlemezt, valamint üres helyeket, melyek a legjobb felszereltségű modellben bizonyára meg vannak töltve valamivel, mondjuk egy SSD meghajtóval. A vinyó egyébként cserélhető, én nem nagyon próbálkoztam vele, egyrészt mert nem tudtam volna mást berakni helyette, másrészt mert az akksit is alig tudtam kiszedni, úgyhogy féltem, hogy széttöröm szegényt.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
