Bevezető
Amikor megérkezett a Synology magyar képvieletétől, a NEON Multimédia Kft-től a DS213+ nevű NAS, akkor a Prohardvernél csak néztek, hogy a Mobilarénának vajon mi köze van egy ilyen ketyeréhez. És ha most a kedves olvasó, akit alapvetően a telefon érdekelnek, a NAS szó olvasása láttán épp becsukná ezt a cikket, kérem ne tegye. A NAS csak azért kell, hogy utána új szintre emelkedhessen az összes létező zenénk, filmünk, videónk, fájlunk és lényegében minden más adatunk elérése bárhonnan, bármikor, szofisztikált tálalásban. Mobilról is, sőt, leginkább onnan.
[+]
A NAS a Network Attached Storage rövidítése, azaz hálózathoz csatlakoztatott adattároló. Szóval egy sima vinyó, ami rá van dugva egy routerre - gondolhatnánk elsőre, de egy jó NAS ennél egy picivel többet tud. A Synology DS213+ mondjuk helyből egy kétlemezes NAS, azaz kettő darab HDD-t tudunk beletolni. Ezek nyilván tükrözhetik egymás tartalmát a fokozott biztonság érdekében, no meg van rajta egy e-SATA, illetve három USB port is, ha még külső izéket is rá szeretnénk dugdosni. Továbbá kapunk egy gigabites LAN portot, hogy a routerhez kötve a kellő sebesség is meglegyen, valamint egy SD olvasót is.
[+]
Az egész ketyere nem kér több helyet, mint egy átlagos cipősdoboz, csak hát annál jóval többet tud, pláne, hogy ha nincs benne merevlemez, akkor akár cipőt is tudna tárolni. Egy NAS akkor tudja megmutatni az igazi erejét, ha van is mivel összekötni, úgyhogy beillesztettem egy olyan környezetbe, ahol bőven akadt dolga. Kapott egy Huawei B593-as routert havernak, egy LG DP1-et médialejátszó gyanánt, nyilván egy tévével együtt, valamint egy Foscam I8919W wireless kamerát, egy Xboxot, egy USB-s WLAN adaptert, egy Huawei 4G sticket, két Android rendszerű telefont és egy iPodot. És ezekkel mind valamiféle kapcsolatba került, mintegy tábornokként vezérelve és kiszolgálva az összes kütyüt, ami a bűvkörébe került. És még lehetne sorolni azokat az eszközöket, amelyekkel kifejezetten szeret jóban lenni, csak épp nem volt a környezetemben, ilyen például egy Airplay hangfal, vagy egy tablet. És ez csak a jéghegy csúcsa.
Nem untatnék azzal senkit, hogy amikor az ember először telepít egy NAS-t egy már létező infrastruktúrába, akkor az mennyire összetett feladat, egyrészt mert nem az, másrészt pedig az összetettség inkább abból adódik, hogy mit és hova másolgatok a belerakott WD RED vinyóra és milyen mélységig túrok bele a mindenféle beállításokba. Egyáltalán nem egy tragikusan bonyolult művelet, de szánni kell rá időt, ez biztos. A DS213+ szépen odaköltözött a router mellé, egyetlen problémája van szerintem a kialakításnak, hogy a rajta levő, összesen négy led úgy világít állandóan, hogy komoly esélyét láttam annak, hogy a következő csapat asztronauta a Nemzetközi Űrállomásról a nappaliban köt ki pusztán csak a fényjelzéseket követve. Úgyhogy át is költöztettem egy másik szobába a kicsikét, mert idegesít, ha filmnézés közben egy komplett Terminator-hadsereg néz vissza rám a tévé alól. Egyébként igen, nekem is eszembe jutott, hogy mi lenne, ha optikai hangkimenet és HDMI is ücsörögne a NAS hátán, mert akkor rögtön médialejátszóvá avanzsálhatna az eszköz, de a Synology illetékesei szerint az integrált Intel chipset nem tudná felvenni kép- és hangminőségben a versenyt még egy Realtek chipsetes, egyszerű médialejátszóval sem.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
