Külső, kijelző, doboz

Azon morfondíroztam az ár/értékben elhasaló Redmi Note 17 Próból a plecsni várományos Poco F9 Próba költözve, hogy lehet valami belső konfliktus a Xiaomi almárkái között, mert tendencia lett abból, hogy a T-modellek telibe trafálják a kamera/teljesítmény/üzemidő triumvirátust, a Pocók a fotózásból áldozva felturbózzák a maximumra a lőerőszámot, a Redmik meg két szék között a pad alá pottyannak. Annyiszor emlegettem a memóriaválságot mostanában, hogy kezdtem elhinni: egy év versenyképes árazás után végre a Xiaomi is készen áll az árakat feltolva keresni a telefonjain. Ám hiába ijesztő az F9 Pro 270 ezer forintos cédulája érezhető éves emeléssel, valahol logikus, ha megnézed, mit kínál cserébe.

[+]

Például Snapdragon 8 Elite Gen 5 chipet V-varációban, ami teljesértékű csúcslapka. Szuperfényes, 185 Hz-es, 12 bites AMOLED panelt 6,59”-en rendkívül kezes méretben: ez a legjobb kompromisszum a kis és nagy telefonok között. 6330 mAh-s telepet 100 wattos vezetékes és 50 wattos vezetékmentes töltéssel: a kitartás és az energiafelvétel is rendben. 200 megapixeles főkamerát 50 megapixeles teleobjektívvel: jó a kezdés. Hol nem igazi csúcskészülék egyáltalán az F9 Pro? Erre is van pár gyors válasz: ilyen a 8 megapixeles ultraszéles segéd, az őszi start ellenére Android 16-on ragadt indítás, a problémás hőkezelés és a reklámok.

[+]

A Poco F9 Pro paradoxonja az, hogy egyszerre jó telefon, és a hasonló méretű, de jobb balanszú 17T mellett valahol felesleges – ugyanez a helyzet az F9 Ultra / 17T Pro párossal is. Így viszont bőséges a Xiaomi kínálata 2-300 ezer forint között, nem panaszkodhatok. Amiben nem kérdez ez a telefon sem, az az IP68 alapon por- és vízálló ház erős alumíniumkerettel, üvegszál erősítésű hátlappal és Gorilla Glass 7i védőüveggel. A 157,49 x 75,25 x 8,79 milliméteres és 206 grammos ház illesztése mindenhol tökéletes, én kényelmesen kezelem egy kézzel.

[+]

Hogyan mérjük a kijelzőt?

[+]

Sajnos a hátlap csúszós, amire gyógyír az USB-A - USB-C kábel, a leírás, az energiajegy és a SIM-tű mellé pakolt tok, a 1156 x 2510 pixeles LTPS panelen pedig gyári fólia is van. Megvan a valóban mindig aktív kijelző, a HDR10+ / Dolby Vision Widevine L1 CDM védelemmel, a DC és PWM elsötétítés, valamint a 480 Hz-es általános és 4800 Hz-es játékoknak szánt érintésérzékelés. Nem rovom fel hibaként, szimplán marketingfogásnak nevezem a 185 Hz-es képfrissítést: pár játék támogatja csak, a rendszer 120 Hz-en fut. Felrovom viszont elismerésként a 4000 nitet súroló fénysűrűséget napfény alatt: minden tartalom tökéletesen látszik odakint.

[+]

A jack kimenet nekem már nem hiányzik és 12/256 GB-on, UFS 4.1-es tárolóval a microSD foglalat sem: alul két nanoSIM helyezhető be és van programozható eSIM. Szintén van hátul infraport és LED villanó, igaz: a Bose felirat környékén nincs mélynyomó vagy dekoratív fénycsík, ezek az Ultra extrái. Azért vájatokkal alul-felül erélyes, bár 100%-on kissé zajos a hangszóró – 80%-on szép igazán a közép és magas tartomány, kevéske mély és tér mellett. Az előlapon 32 megapixeles kameralyuk, beszédhangszóró, fénymérő, közelségérzékelő és gyors optikai ujjlenyomat-olvasó van, jobbra kézre esik a bekapcsoló és a hangerőszabályzó. A fehér szín jól áll az F9 Prónak, a fekete változat eleganciát kölcsönöz, és ha a pisztácia nem fogyott ki, a zöld is szemrevaló választás. Külsőleg minden stimmel.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!