Hirdetés
Külső
Mintha 2000-ret írnánk, jutott eszembe az E210 kézbevételekor. A készülék formaterve egy az egyben a 10 évvel ezelőtti kínálat tagjait idézi fel, egy alap candybar modellt kapunk, azaz a képernyő alatt a fizikai gombok sorakoznak. A retro életérzéstől eltekintve egy jól összetákolt telefonról van szó: az összeszerelés és a felhasznált anyagok minősége is megfelelő, legalábbis a kategóriájában. A méreteket tekintve egy kisebb fajta mobillal van dolgunk, a 105 x 44 x 14 milliméteres dimenziók és a 71 grammos tömeg is aprónak számít, legalábbis a manapság divatos, óriási képernyővel szerelt csúcsgépek között, de a feature phone-ok piacán is kicsinek számít.
Az előlap tetején található a hangszóró, alatta pedig a 128 x 160 képpontos felbontású, 65536 színárnyalat megjelenítésére képes és 1,8 hüvelykes képátlójú képernyő figyel, melynek képe roppant pixeles, az élek pedig recések az alacsony felbontás következtében. Alatta sorakoznak a vezérlő- és számbillentyűk, előbbiből két menügomb, híváskezelő gombok és egy négyirányú pad áll a rendelkezésünkre. Utóbbiból a szokásos kínálatot kapjuk, a 10 szám mellett egy * és egy # billentyűt találunk.
A hátlap egy nagyon egyszerű, fekete plasztikdarab, a díszítóelemek az alulra gravírozott Philips feliratban és a felül található kamerát körülvevő koncentrikus körökben ki is merül. Valahol itt lehet a hangszóró nyílása is, amelyben a fülgallhatóhoz hasonlóan pozitívan csalódtam: mobil eszközhöz képest szépen szól és kellően nagy hangerővel rendelkezik.
A készülék oldalán egy grafitszürke csík fut körbe, megtörve ezzel a fekete plasztik egyhangúságát. Az itt található gombok és interfészek esetében nem kínozza az embert a bőség zavara: összesen egy USB-aljzatot találunk a telefon alján, se hangerőszabályozó billentyűk (persze erre ott van a négyirányú gomb, de beszélgetés közben ez annyira nem kényelmes), se 3,5 milliméteres kimenet; soványka ez egy olyan mobiltól, amelynek a dobozára van vésve a Multimedia delight szlogen.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!