Hirdetés
Külső, kijelző
A 7 Pro a OnePlus eddigi legnagyobb dobása, a szó szoros értelmében: a 6,67”-es képátló táblagépes méreteket súrol, a 206 grammos tömeg megterheli a zsebet, és hacsak nincs NBA-s szerződése az embernek, 162,6 x 75,9 x 8,8 milliméteren az egykezes használat teljes mértékben kilőve – főleg, hogy még mindig nincs kapcsolódó szoftvermód. A szilikontoktól a phablet még terebélyesebbé válik, ám annyira elvékonyodik nélküle a két hosszanti oldalél, hogy menten ki akar siklani a tepsi az ember kezéből, úgyhogy javasolt a védőfelszerelés felhelyezése. Persze a sötétszürke, mandula vagy színátmenetes kék festés esztétikáját körbemutogatja majd az ember, és úgyis zuhanni fog az ismerősi áll a csupa kijelző előlaptól – mifelénk legfeljebb a Mi Mix 3 válthat ki hasonló érzelmeket, esetleg a Zenfone 6.
De nem a 90%-os képernyőarány ténye, hanem a Fluid AMOLED panel minősége egy szakmai portálon a lényeg: napfény alatti kitűnő láthatósággal, roppant élénk, illetve sRGB / DCI-P3 sémákkal, éjjeli és monokróm olvasási móddal, kézi kalibrációval plusz tökéletes feketékkel és betekintési szögekkel a piacon nincs jobb, legfeljebb csak hasonlóan jó panel, és az sem pörög 90 Hz-en. Aki mégse ragaszkodna az 1440 x 3120 tűéles pixelhez, válthat 1080 x 2336-ra, a fogyasztáson pedig picit enyhít a 60 Hz-es opció – ettől még a rendszer pont ugyanolyan fürge marad. A teljesség kedvéért az alsó kezelősáv kiváltható navigációs gesztusokkal – igaz, ezek egy Apple, Samsung vagy Huawei telefonon valahogy hatékonyabbak. Talán a vékony alsó káva az oka, a felfele simítást a telefon mindenesetre gyakran szimpla érintésnek vesz, főleg a sarkoknál.
Kijelző-teszt (a táblázat szétnyitható) | |||||
---|---|---|---|---|---|
Mérés | OnePlus 7 Pro | Samsung Galaxy S10+ | Huawei P30 Pro | Pocophone F1 | Honor View 20 |
Képátló | 6,67 hüvelyk | 6,40 hüvelyk | 6,47 hüvelyk | 6,18 hüvelyk | 6,40 hüvelyk |
Felbontás | 1440 x 3120 | 1440 x 3040 | 1080 x 2340 | 1080 x 2246 | 1080 x 2310 |
Technológia | Fluid AMOLED | Dynamic AMOLED | Curved OLED | IPS LCD | IPS LCD |
Fehér fényerő | 403 / 747 nit | 376 / 896 nit | 533 / 921 nit | 466 nit | 480 nit |
Fehér fényerő (min.) | 1,9 nit | 1,8 nit | 2,0 nit | 0,9 nit | 1,7 nit |
Fekete fényerő | 0 nit | 0 nit | 0 nit | 0,28 nit | 0,36 nit |
Kontrasztarány | végtelen | végtelen | végtelen | 1664:1 | 1333:1 |
Színhőmérséklet | 7160 / 6698 K + kézi | 6427 / 6878 K + kézi | 6968 K + kézi | 7674 / 6037 K + kézi | 7565 / 9098 K + kézi |
Van abban is valami boldogságot árasztó, hogy az állapotsávot nem szakítja meg se kamerakivágás, se szenzorsziget, sok ilyet viselő rivális esetében marad ugyanis kihasználatlan ez a terület. Itt viszont a Prime Video, az HBO Go, a YouTube, a Netflix és a VLC Player is kitölti a 6,67” egészét, épp csak a fapados gyári videolejátszó nem tudja a full screen trükköt. A keskeny oldalkávák ellenére vétlen érintést ritkán vittem csak be és fantom érintéssel sem találkoztam, a lekanyarodó képernyőszélek pedig az itt látható képeknél kevésbé hangsúlyosak, bár ettől még sokan ragaszkodnak a lapos kivitelhez. A jófajta érintési érzékenység mellé végre erélyes rezgőmotor jár, plusz sztereó hangzás a beszédhangszóró és az alsó elem összefogásával.
A OnePlus 7 Pro a Huawei P30 Pro mellett sem szégyenkezhet gigászi képernyőjével [+]
Az előlap tetején amúgy alig lehet kiszúrni a keskeny rácsot, pedig onnan jön a beszédhang, és még ügyesebben bújócskázik a fénymérő és a közelségérzékelő. Értesítő LED helyett a környezeti kijelző villan fel, a szelfikamera pedig kissé balra tájolva ugrik elő már legfelülről, például arcalapú azonosítás esetében. Ami sokkal lassabb, mint egy fixen ott figyelő kamerával – gondolhatná az ember, és nem: fél másodperc alatt nemcsak a szívós, elvileg 300 ezer nyitást bíró kamera ugrik föl, a feloldás is megvan, további fél másodpercen belül a kis bigyó pedig már vissza is tért házába. Ha egyébként a telefon kipottyan az ember kezéből, a gyorsulásmérő szabadesést érzékelve a motort azonnal munkára fogja, a 16 megapixeles szelfikamera pedig egyébként se izeg-mozog nyitott állapotban, komolyabb rátelepedve pedig inkább visszabújik odújába. A dolgot tehát láthatóan végiggondolták, és kellően hatékonyan kivitelezték.
A 2D-s arcazonosítás persze kevésbé biztonságos, mint a 3D-s, mindenesetre, ha legalább szürkületi fény adott, a feloldás rendre összejön – telefonnal, nyomtatott fényképpel nem sikerült átverni. Ám mégis a képernyőbe épített, optikai ujjlenyomat-olvasó lehet a befutó, és nem csak tízből nyolc-kilenc sikeres azonosítása miatt: nincs gyorsabb rivális ebben a műfajban. Ha felvillan az ikon, kéttized másodperc alatt a főoldalon van az ember, és a feloldás nem csak az előre applikált fólián, még egy rétegen át is összejön. Csak azért kár, hogy „vakon” a képernyőre nyomva a zár nem old fel, egy extra lépés az ikon felvillanásához és a leolvasás megkezdéséhez szükséges (tapi, felemelés, bekapcsoló megnyomása).
A keskeny profilú bekapcsoló jobbra pont kézre esik, és ott van fölötte a szerintem abszolút esszenciális hang/rezgés/némítókapcsoló, amit praktikussága miatt kötelezővé tennék a piacon. Kár, hogy balra a kényelmesnél magasabbra csúszott a hangerőszabályzó, az pedig végképp sajnálatos, hogy a Type-C az egyetlen megmaradt port. Kamerából hátul viszont három lett, a Gorilla Glass üveglap síkjából némileg kiemelkedve, élén a 48 megapixeles főmodullal és a lézeres fókuszsegéddel. Ehhez 16 megapixeles ultraszéles látószögű, és 8 megapixeles teleobjektíves lencse jár – vagy nem is, de erről a turpisságról később. A terepelemek sorát a dupla LED villanó, a méretes gyártói logó és a szolidabb OnePlus felirat zárja, egy-két alig kivehető minősítési jelzéssel. A 4000 mAh-s telep gondosan el lett zárva.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!