Tartozékok, külső
A doboz nem túl méretes, ám van benne egy vaskos meglepetés. Akár szó szerint is érthetjük, mert egy igazán durva fejhallgatót csomagoltak a finnek a készülék mellé, távirányítóval és rendes fejpánttal. Próbálgattuk egy iAudio U5-tel, s bizony kiválóan szól. Töltő és adatkábel egészíti ki a listát, aztán pedig ott van maga a készülék.
Árából következtetve én azt hittem, hogy most kezembe kerül az egyik legkirályabb Nokia, de ez súlyos tévedés volt. A pillekönnyű X6 nem véletlenül ilyen légies, minimális vastagságú plasztik borítja mindenhol, ha még egy hajszálnyival vékonyabb lenne a hátlap, akkor már átláthatnánk rajta. Ez elég lelombozó volt, de azért elővarázsoltam az akkumulátort, betettem a SIM-et, aztán túrtam a dobozt, hogy keressek egy memóriakártyát, de az nincs. Naná, hogy nincs: az X6 nem bővíthető.
Az élekkel határolt formaterv mondjuk nem ronda, de nem is extravagáns. Alul-felül egy tükröződő piros csík zárja le a fedlapot, eleinte azt hittem, hogy villogni is fognak, de szerencsére nem. A 3,2 inches kijelző felbontása ismert: 360x640 képpont megjelenítésére képes, ám van egy fontos apróság, ami miatt az X6 mégiscsak mutat fejlődést: ebben már kapacitív technológia van. Laikusabb olvasónk kedvéért röviden: a kapacitív kijelző azért nagyon baba, mert az ujjra reagál, finomabb érintésekkel, könnyedebben kezelhető. A rezisztív megjelenítők jellegzetessége, hogy ceruzával való böködésre optimalizálták őket, ha az ujjunkat használjuk, akkor izmosabb érintésekre van szükségünk. Az X6 tehát ebből a szempontból előrelépés.
Van itt még valami: a specifikáció szerint a kijelző karcálló, amit persze nem próbáltam ki, mert ha mégsem az, akkor az XXL GSM nem a Nokiát fogja megcsapni, hanem engem. A képernyő alatt három gomb lakik (tényleg gom, nem ilyen érintős vackok), a két szélső a híváskezelésre való, a középsővel mászhatunk be a menübe. A telefon tetején sorakoznak a csatlakozók, balról jobbra a bekapcsolás gombja (hopp, ez nem is csatlakozó), majd a régi Nokia töltőbemenet, a 3,5 mm-es jack és az ajtóval védett microUSB helyezkedik el. Nem szeretnék a Nokia fanok lelkébe gázolni, de azért szerintem minimum vérgáz, hogy lehúztam a Motorola töltőről a Samsung Spicát, hogy rádugjam a Nokia X6-ot, de persze nem működik. Furán kezelik a finnek a szabvány fogalmát.
A kijelző jobb felső sarkában azért lapul még egy kezelőszerv: egy alig látható gombocska hozza elő a menü szinte minden pontján a multimédiás funkciók listáját. Az X6 alja sima, bal oldalon viszont egy széles ajtó várja a SIM kártyát. Kicsit megbillentve a telefont láthatóvá válnak a sztereó hangszórók is. Jobbra költöztek a hangerőt szabályozó gombok és a kamera exponálóbillentyűje, valamint a a kijelzőt lezáró és feloldó csúszka. A hátlap egy egyszerű plasztik, rajta egy rés az 5 megapixeles kamerának, semmi több.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
