Hardver, szoftver, multimédia

A Snapdragon 480-at a legolcsóbb 5G-s mobilokba szánta a Qualcomm, és nem a félvezető óriás hibája, hogy az alábbi táblázatban az X20-at csúnyán elkalapálják a felső-középkategóriában. A két 2 Ghz-es és hat 1,8 GHz-es Kryo 460 processzormag, illetve az Adreno 619 nem komoly multitaskingra vagy non-stop 3D játékra termett, a rendszerműködés abszolút elfogadható tempójú, a 6 GB RAM és a 128 GB-os tároló pedig kellően bőséges és bővíthető, hogy egyébként, ha nem néznénk az árat, különösebb kifogásunk nem is lehetne. Szerencsére a vegytiszta Android annyira kipattintotta magát, hogy nincs rajta egy gramm felesleg – mondjuk különlegesebb gesztus és kényelmi extrafunkciók sincsenek, esetleg játékmód vagy fájlszéf. Hosszútávú terméktámogatás viszont adott, úgyhogy az Android 11 után még várható több generácinyi rendszerfrissítés, a Google szolgáltatásaival a középpontban.

[+]

A Nokia X20 elsősorban kamerában erősít, ám speciel az, hogy nem 8, hanem 32 megapixeles az előlapi kamera, abból a szempontból semmit nem számít, hogy a portrémód amúgy helyesen a bőségesen elegendő 8 megapixeles felbontást választja, csak nincs jó helyen a fixfókusz, ha a telefont ideális távolságra tartom az arcomtól, így az az itt látható kép nem éles. A 64 megapixeles főkamera hátul ügyesebb, így korrekt portrékat hoz össze a 2 megapixeles mélységszenzorral tandemben. El is árultam az elegáns kameratárcsa előnyét az X10-hez képest, úgyhogy csak annyit tennék hozzá: hogy a rekeszérték a Zeiss lencse esetében f/1,8 maradt, illetve azt, hogy 4:1-es pixel binning képpontegyesítés után alapból ezúttal 16 megapixeles példák születnek. Itt azért megtekinthető egy 64 megapixeles példa, csak semmi értelme a 25 megabájtos, 9280 x 6944 pixeles képeknek.

Már csak azért sincs, mert nappal nagyon is korrekt képeket lő a főkamera 16 megapixelen, jó dinamikával, pontos fehéregyensúllyal és kellemes részletességgel, bár zajszűrés után feleslegesen sok a szoftveres élesítés, plusz némi extra telítettség beleférhetett volna. Akárhogy is: a legfontosabb kamera hozza a kötelezőt és a PD-autofókusz is fürge, alacsony felbontása miatt az ultraszéles társ viszont már inkább mutatóba van hátul, a korrekt dinamika mellé ugyanis gyenge lencserajzolat jut, és ebben egy jóval olcsóbb Poco X3 NFC szintekkel profibb. A 2 megapixeles makrókamera is nettó környezetterhelés – ezt kellett volna kihagyni, nem az adaptert.

A főkamerának viszont este is vannak pillanatai: a részletesség megvilágítottságtól függően rendben, a színek reflektáltak az általam látottakra (csak néha kicsit sok a telítettségből, az éjjeli mód pedig segít az expozíción (2. sor). Viszont ilyenkor már hajlamos a fókusz tévedni és élesítésből megint túl sokat kapunk. Az ultraszéles kamerát sötétben jobb elfelejteni, gyalázatos minőségét esti mód sem segíti, 70 ezres telefonba való ez a szenzor.

Amikor felső-középkategóriában akad jól stabilizált 4K videó, nagyon kevés a 1080p-n ragadt Nokia X20 mozgóképeinek a részletessége. A stabilizálás, a fehéregyensúly és a dinamika azért elmegy, a sztereó hang pedig tiszta. Kameraváltás menet közben nincs, nem mintha a nyomott, fakó ultraszéles klip folyamatos használatot követelne, bár azt ezúttal is használható képstabilizálást kapunk.

Szerencsére nemcsak a jack kimenet, hanem az FM-rádió is megvan, a portra pedig korrekt hangminőség jut. Kevésbé acélos a monó hangszóró alul, ami kifejezetten erélyes, ha bejövő hívásokról van szó, viszont elég zúgós és zörejes, ha muzsikaszó hallgatása gyanánt vetjük be. A Widevine L1 CDM védelem megvan a nagyfelbontású streameléshez, viszont komolyabb natív zene- és videolejátszót magunknak kell beszerezni.  

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!