Doboz, külső
Az előzmények ismeretében talán érthető, hogy kicsiny szerkesztőségünk minden tagja kíváncsi volt a jövevényre. Már most legendás telefonnak számít az N9, egy hosszú projekt egyetlen végterméke, amely utód nélkül marad, igazi kuriózum lesz évek múlva még akkor is, ha a hírek szerint ugyanebben a készülékházban hamarosan WP7 is fog dorombolni – csak éppen más néven jön majd piacra.
A doboz nagyon ízléses, a kék hasáb fiókszerűen nyílik, felül ül maga a telefon, alatta pedig a szokásos tartozékok helyezkednek el. Egy USB kábel, egy ehhez szolgáló töltőfej (egyedi, kör alakú formával), illetve egy felvevőgombos füles képezik a kínálatot. Akkumulátor nincs, hiszen az alapból benne ül a megbonthatatlan készülékházban, nem is férünk hozzá sehogyan. Az egyetlen tényleg egyedi és különleges tartozék egy bumper, azaz egy gumi jellegű kabát, amit rá lehet húzni a telefonra. Alig növeli meg az eszköz méretét, de óvja a sérülésektől.
Az N9 elképesztően szép. Nem úgy, mint egy Sagrada Familia, hanem a letisztult, sallangmentes külső és a prémium anyaghasználat teszi kiemelkedővé. Az egy darabból formázott polikarbonát készülékház, illetve az előlapot szinte teljesen elfoglaló, enyhén íves kijelző annyira high-tech érzést nyújt, amit általában csak néhány HTC mutatott fel eddig. Abszolút ilyennek kell lennie egy csúcskategóriás Nokia okostelefonnak 2011-ben, rangot ad a márkának egy ilyen megmunkálású készülékház. A matt fekete szín (bár létezik más árnyalatokban is) abszolút komoly benyomást tesz, az oldalt ívelt, alul-felül viszont határozott élekkel lezárt test pedig jól megkülönböztethetővé teszi a telefont akármi mástól. Ennek nem fog az Apple izomból nekirohanni, annyira más.
Alaposan megforgatva a készüléket a kevésbé jártas felhasználó érdekes benyomásokra tehet majd szert. Egyrészt összesen három darab gomb van a készüléken. Ezek is az eszköz jobb oldalára kerültek, ebből kettővel a hangerőt állíthatjuk, a harmadik pedig a bekapcsolásra, kikapcsolásra, valamint a kijelző lezárására, illetve feloldására szolgál. Nincsenek híváskezelő gombok, menü, vissza és hasonló billentyűk, a MeeGo ugyanis képes arra, amire még az iPhone sem, hogy a teljes menürendszer vezérelhető pusztán a kijelző tapicskolásával. Ennek megfelelően a 3,9 inches megjelenítő 480x854 pixeles, AMOLED és Clear Black technológiát kapott, rendkívül kontrasztos, dinamikus színeket jelenít meg és napfényben is kiválóan olvasható marad. Természetesen kapacitív, viszont elsőre ugyan nem látszik, de pentile matrix technológiát használ, ami nagyon közelről nézve nem olyan varázslatos. De amíg nem tudtunk erről, addig nekünk sem tűnt fel.
A készülékház tetején kettő darab nyitható panel található. A bal oldali ajtócska mögött van a microUSB csatlakozó (és igen, nincs hagyományos, nokiás töltőbemenet), ezt felnyitva ki tudjuk hajtani a jobb oldali ajtót is, amiben a microSIM lakik. Az N9-ben ugyanis apróbb méretű SIM van, akárcsak a negyedik iPhone-ban, ami biztos hasznos, de azok utálni fogják, akik hozzánk hasonlóan cserélgetik a telefonjaikat. Tudom, ez nem általános, de azért talán már mindenkinek az életében előfordult olyan, hogy lemerült a készüléke és kölcsönkért gyorsan egy másikat (nálunk általában egyébként is van), hogy a SIM-et áttéve tudjon hívásokat fogadni. MicroSIM-et minden szolgáltatónál lehet igényelni, általában van költsége a váltásnak, ha nem függ össze ez készülékvásárlással is.
A hátlap is kifejezetten ízléses, egyetlen fémes csík kapott helyet középen, amin a Nokia felirat, illetve a Carl Zeiss nevével fémjelzett optika kapott helyet. Ezek felett-mellett található egy aprócska vaku. A kihangosításhoz, zenelejátszáshoz használható hangszóró a készülék ajára költözött, míg a telefon tetején a bal felső sarokban tátong a 3,5 mm-es jack csatlakozó. Talán mondani sem kell, hogy az összeszerelési minőség elsőrangú.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
