Hardver és szoftver
Az N97 burkolata alatt 434 MHz-es processzor dobog. Ez gyengébb, mint az 5630-ban szolgálatot teljesítő 600 MHz-es modul, de gyorsabb, mint az N95 CPU-ja. Ehhez 128 megabájtnyi RAM társul, ami a legtöbb esetben elég, de vannak olyan alkalmazások, ahol bizony rendesen izzad a vas, pláne, hogy az oprendszer rendesen beleharap a RAM-ba, s csak 45-48 megabájtnyi szabad kapacitás marad. Ezt viszont elég nehéz kitölteni, a háttérben futó böngésző, zenelejátszó és navigációs program sem eszi meg teljesen, bár ilyenkor már azért vannak akadások a működésben. Nem tudom, hogy hihető-e, de az új szoftver ezen is javít majd némiképp.
Erre az alapra épül a Symbian operációs rendszer, amely verziószámát tekintve 9.4-es, a felület pedig az ötödik generációs, érintőkijelzőre optimalizált változat, ez dolgozik az 5800-ban, illetve a Samsung i8910-ben is. A kijelző esetünkben rezisztív, ami azt jelenti, hogy ceruzával is vezényelhető, de alapvetően ujjbeggyel történő kezelésre hivatott a rendszer logikája, a menüpontok mérete. Nincs multitouch, ezt a Symbian jelenleg nem támogatja, viszont sokat fejlődött a görgetőrutin.
Túl sokat. Minden olyan listánál, amely nem fér ki a képernyőre, kapunk oldalt egy csúszkát. Ez nagyon érzékeny, rettentő sebességgel tud lefelé gördülni például a névjegyzék, de lehet a megszokott, ujjhúzogatós módszerrel is haladni, ám valahogy az sem az igazi. Az N97-re azonban nem fújunk annyira emiatt, hiszen a QWERTY gombsor segítségével (és az itt elérhető navigációs gomb használatával) igen jól lehet kolbászolni a rendszerben, de összecsukott készülék esetén nem tökéletes a dolog. Aki az 5800-t megszokta, annak az N97-tel sem lesz problémája, de azért a fasorban sincs a kezelhetőség egy iPhone, vagy akár egy LG Arena mellett.
A nem fogadott hívásokról és üzenetekről úgy tájékoztat minket a készülék, hogy a ferde menügomb körül villogtatja a fehéres háttérvilágítást. Ez - ha akarjuk - alapból is egy lassú ritmussal pulzál, mintegy jelezvén, hogy az eszköz működik, s ez mind szép és jó akkor, ha a környezet sötét. De nappali fényben nem fogjuk észrevenni ezt a diszkrét villogást.
Viszont megint kiadtak egy telefont a finnek tele idegesítő szoftveres hibákkal. Mintha egy bétás prototípus lenne a kezemben, komolyan. És persze évek óta így csinálják (nem csak ők), hogy minél hamarabb piacra kerülhessen a termék, aztán majd utólag kiadják hozzá a javításokat (rögtön az első már el is érhető bizonyos országokban, ez ugye a V11-es szoftver), de ezúttal kicsit messzire dobták az egójukat, mert az, hogy a képernyőzár is szórakozik a felhasználóval... nem aprócska hibáról van szó, hanem olyanról, amit az átlagjúzer is napi hatvankétszer tapasztalni fog.
Az N97 jelen pillanatban tele van ilyen hibákkal. Az a kérdés, hogy akkor minek ültek fél évig a seggükön? Miért nem dobták piacra az első bemutatott terméket? Lehetett volna arra is azt mondani, hogy oké, nem működik rendesen a Facebook hivatkozás a főképernyőről (mert nem működik), aztán majd működni fog, nyugizzál. Más kérdés, hogy mire sikerül az összes problémát kiküszöbölni, addig pont feleannyiért meg is lehet venni a telefont, oda a zsíros profit. Pont azért vártunk a cikkel mostanáig, mert bár az N97 lassan egy hete nálam van, de az új szoftver csak most július 1-én jött ki, s kíváncsi voltam, hogy mennyit fejlődött. Nem tudtam megtapasztalni ugyan, de külföldi fórumokon már van információ, s bizony a felsorolt javítások csaknem felének nagyon fognak örülni a hazai júzerek is.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
