Hirdetés
Külső
Formatervezés kapcsán nincs sok probléma. Sőt, igazából a design ad választ arra, hogy hová is helyezzük az N81-et a termékskálán, hiszen a navigációs gomb mellett jobbra elnyúló billentyű indítja a multimédiás menüt, ehhez hasonló formai megoldást pedig legutóbb az N91-ben láttunk. Magyarán ez itt annak szellemiségét próbálja átmenteni valamennyire, de sajnos az a helyzet, hogy a megvalósításba belecsúszott néhány apróbb hiba.
Maga a formaterv egyáltalán nem rossz, talán a legkevésbé nokiás Nokia az utóbbi időben. A fekete színű, szétcsúsztatható eszköz esetében először a fedlap lötyögését ellenőriztem: itt semmi gond nincsen, stabil, a csúsztatás művelete is teljesen rendben van. De a nagy nyomorgatás közben feltűnt, hogy a burkolat viszont enyhén szólva is problémás: alig kell hozzáérni a telefonhoz, és máris úgy nyöszörög, mint egy politikus, akinek el akarják venni az állami költségtérítését. Értetlenül állok a jelenség előtt: miért nem lehet egy ennyibe kerülő készüléknél mindenre odafigyelni? Hogy az olvasó ne vádolhasson elfogultsággal: az XXL GSM-nél már volt olyan N81 vásárló, aki három napon belül visszavitte a telefont pont emiatt. Recseg, ropog.
A külső egyébként nem okoz túl sok meglepetést. Az E51 után most megint a hagyományosnak mondható ábra került a menügombra, viszont a csatlakozó microUSB, tehát végleg nem értem az elvet. Mintha teljesen különálló csoportok dolgoznának az egyes modellek fejlesztésén. Érdekes viszont az N81 teteje, ugyanis ha nem kapcsol be a gombvilágítás az egyik játéknál, akkor soha nem vettem volna észre, hogy a hangszóró két oldalán egy-egy gomb is üldögél. A zenefonok trendjeinek megfelelően viszont az N81 is kapott dedikált billentyűket erre a célra, a navigációs gyűrű körül érintőgombnak látszó rajzok helyezkednek el, amelyek csak zenehallgatás közben aktívak.
De ezek igazi gombok, nyomásponttal, ahogy kell, szerintem sokkal jobb megoldás, mint az érintésvezérelt felület. Még egy újdonságot találhatunk az N81 külsején, erre szintén maximális jópontot adok: a készülék tetején található kis pöcökkel lehet aktiválni és feloldani a billentyűzárat, amely az összecsukott állapotra lesz érvényes. Az egyik leghasznosabb Nokia fejlesztés az utóbbi időben: kézreáll, magától nem húzódik félre, gyors és pofonegyszerű.
A zenei vonalat erősíti a két hangszóró a készülék oldalain, illetve a felül elhelyezett 3,5 mm-es jack csatlakozó. Memóriabővítást ne keressünk az N81 8GB-ben, ez a kisebb modell osztályrésze. Ott a dobozban csücsül egy 2 gigás egység, legalábbis a Nokia website ezt írja. Most nem mennék bele, hogy ez mennyire lenne fontos, vagy sem, nekem jól jött volna a bővíthetőség, mások az N95 8GB kapcsán is feleslegesnek bélyegezték, tény, hogy nincs. Bár jelen esetben a döntés a vásárlóé, a két N81 semmi másban nem különbözik. Jobb oldara kerültek még a hangerőt szabályozó gombok, valamint a kamera exponálását indukáló billentyű, a csúszós fekete hátlapon pedig a kamera található meg egy vaku társaságában.
A kezelőszervekkel a telefon használata nem nehézkes. A navigációs gyűrű közpének OK gombja jó nagy, ráadásul ennek széle fehéren villog, normál esetben viszonylag ritkán, elmulasztott esemény történését követően sűrűbben: ezzel is figyelmeztetve a felhasználót. Az egyedüli gondom a híváskezelő gombokkal adódott: ezek lekanyarodnak az előlap síkjáról kicsit, nem mindig találtam el őket, leginkább a passzív autós tartóban volt nehézkes, mert nem fért hozzájuk rendesen. A szétcsúsztatás után felbukkanó gombsor egyszerű, az egybefröccsöntött panel adja ki leginkább a nyöszörgést, tehát ez gépeléskor fokozottabban jelentkezik.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
