Multimédia

Érdekes a készülék multimédiás oldala. A kamera ugyan két megapixeles, de nincs autofókusz, és az elkészült képek is mind olyanok - kevés kivétellel - mintha ködben készültek volna. Van vaku, ez korlátozottan alkalmas a sötétség leküzdésére, van éjszakai mód és önkioldó is. Zavaróan lassan történik az exponálás a gomb lenyomása után, 1-2 másodpercnek is le kell telnie, ráadásul a hang elbb jön, mint ahogyan ténylegesen elmentésre kerül a kép. Kamera szempontból csak azért kap közepest a 6120c, mert a 240x320 pixel felbontású videózás egész jól sikerült. Tesztképek alant.

A femtiekhez képest meglepő, hogy a telefon zenei oldala mennyire jó. Csupán egyetlen hangszórónk van, abból viszont elementáris erővel dől ki a zene, van mély, és nem is rezonál, van hangerő is rendesen, totál rendben van az egész. A lejátszó szoftver felülete már az újabb verzió (szintén a Feature Pack 1 része), a kezelés egyszerű, egyértelmű, a hangszínszabályozó viszont arra korlátozódik, hogy mélyhang be, széles sztereó és visszhang pedig ki. Sztereó Bluetooth nyomát nem leltem a menüben, de a specifikációk szerint van, úgyhogy akkor biztos tényleg van.

A rádió továbbra sem képes az RDS funkcióra, viszont első indításkor felajánlja, hogy a helyi állomások listáját lerántja a netről, így nem kell manuálisan keresgélni az adók között. Természetesen csak fülessel megy ez is, de kihangosítható, és ilyenkor bőven tökéletes arra, hogy az irodában szóljon a papírmunka mellett. A diktafon ezúttal már 1 órás hanganyagot rögzíthet, ez is az FP1 hozadéka.

Játékok terén ezúttal kitett magáért a Nokia. A Marble fantázianevű ügyességi szoftver sok időre leköti az embert, itt különböző alakú csövekben jönnek le különböző színű golyók, és a lenti lézerágyúval úgy kell lődözni, hogy az azonosak egymás mellé kerüljenek, mielőtt leér a golyókígyó. Ezt a játékot már ismertük, csakúgy, mint a HighrollerCasino nevűt, ahol öt kártyajáték várja a kiválasztott játékost. Közülük kell az egyikük bőrébe bújnunk (János, Bálint, Dezső és György mellett választahtó Csongor, Botond és Jakab is), és tétre játszanunk a többiekkel. A harmadik játék a legtutibb. Neve City Bloxx, és egy várost kell felépíteni különböző toronyházakból, amelyeknél nem mindegy, hogy hova kerülnek. De hogy ne csak logika legyen benne, ezért a házépítésben is tevékenyen ki kell vegyük a részünket, mi irányítjuk a darut, ahogy szintenként pakolja le az elemeket (van némi panel-feeling), ha jól célzunk, akkor pont egymásra kerülnek a blokkok és több lakó költözik be. Minél girbegurbább a hajlék, annál jobban kileng a teteje, ott már nehéz egymásra hányni passzentosan az újabb emeleteket.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!