Multimédia
Hmm. Korrektül helytállt a kis Nokia a multimédia szolgáltatások szempontjából. A médialejátszó videót is lejátszik (3GP, MPEG4), akár teljes képernyőn. A rádió szokás szerint a fülhallgató bedugása után lesz működőképes. A 6111-ben van már Visual Radio is, amely elvileg arra hivatott, hogy hallgatás közben a képernyőn az adással kapcsolatos háttérinformációk is megjelenhessenek. Mondani sem kell, ezt egyelőre csak egy-két skandináv adó tudja produkálni.
A zenelejátszó is tartogat némi újdonságot. Önmagában az apró hangszóró, hmm, kissé doboz jellegű hangot produkál, a fülhallgató használata azonban sokat dob a dolgon. Választhatunk a különböző előre eltárolt hangzások közül, nem sok különbség van közöttük, de gyárthatunk sajátot is egy ötsávos equalizer segítségével. Bárhogy is tologattam a dolgokat, semmi extrát nem sikerült előcsalogatni a hangzásvilágból.
A kezelhetőséget nagyban javítja, hogy mind a rádió, mind pedig a zenelejátszó könnyedén fut a háttérben. Ilyenkor az aktív főképernyőn váltogathatunk a számok között, illetve a hangerőgombokkal módosíthatjuk, na mit? A hangerőt, bravó. A lejátszó menüjében arra is van lehetőség, hogy a zenét Bluetooth fülhallgatóra küldjük át, de előtte szól a szoftver, hogy ehhez ki kellene húzni a fülhallgatót. Miért? Az túl sok neki?
Sajnos a memória nem bővíthető. A belső tárhely 24 megabájtos, amely alapvetően elegendő lenne, de pont arra nem jó, hogy zenelejátszóként komolyan vehessük a telefont. Említést érdemel még a rezgés is (amely jó finn hagyományok szerint egyszerre működik a csöngéssel), ugyanis a piciny telefont igen jó vehemenciával rázza meg a vibramotor, még kabátzsebben is simán érezni.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
