Multimédia

A kameránál nem alkottak nagyot a mérnökök, ami jó volt az E75-be, az jó lesz ide is. 3,2 megapixeles, autofókuszos, LED villanóval megtámogatott optikát találunk a hátlapon, persze a felirat szerint ez is Carl-Zeiss, de ez manapság már semmit sem jelent egy olyan korban, ahol a neves optikákat a földbe döngöli egy noname Samsung kamera. A fotózásnál vízszintesen érdemes tartani a telefont, az elérhető opciók a Symbian mobilktól megszokott repertoárt képviselik. Makró mód, geotagging, önkioldó, sorozatfelvétel természetesen akad, mint ahogyan vannak előre belőtt környezeti profilok is. Videót VGA felbontásban rögzít az eszköz, néhány tesztfotó pedig alant tekinthető meg. Elég gyengék az eredmények, talán nagyon elemezgetni sem kell őket...

Az XpressMusic fő fegyvere - nevéből adódóan - a zene. Tompa, de hangos - ez volt az első gondolatunk Bochaval, amikor meghallottuk a kihangosított zenei produkciót. A kollega ott forgatta a gépet a kezében, és "hol a hangszóró? hol a hangszóró?" kérdéseket ismételgetett, mivel tény, hogy az 5730 hangkeltője valahol a hátlap alatt van. Ha leszedjük a fekete plasztikot, akkor könnyű megtalálni a négyzet alakú lukat, ahonnan - immáron tisztábban, de élesebben - ömlik ki a muzsika, amely ebből következően nem is sztereó. Furcsa, hogy a hátlapon nem vágtak a zene számára lukat, körülbelül olyasmi a különbség hátlappal és nélküle, mintha szívás közben befognánk a porszívő csövének végét.

A füles viszont atom. Dübörög a basszus, van rendesen hangerő is, a 3,5 mm-es csatlakozónak hála cserélhetjük más hangkeltőre is a gyári tartozékot. Van még "Say and Play" funkció, amelynek az a lényege, hogy alapállapotban hosszan nyomva a csillag gombot kapunk egy utasítást, hogy mondjuk be a zene nevét. Ezt megpróbálja felismerni a készülék, s ha megtalálta, akkor egyből meg is szólal a muzsika, kicsit olyan, mint valami kívánságműsor, amibe nem pofázik bele a műsorvezető. Persze a tökéletestől messze áll, a magyar című zenék ilyen jellegű kiválasztására nincs sok esélyünk.

Egyéb extra nincs a lejátszóban, hozza a kötelezőt. Van tehát hangszínszabályozó, széles sztereó, ismétlés, véletlenszerű lejátszás, megjelenhetnek az albumborítók, de kérhetünk animációt is. Természetesen fut a háttérben, ilyenkor kigyulladnak az oldalsó gombok alá rejtett fények, s innen is vezényelhető a lejátszás, hacsak nem aktív a billentyűzár. A Nokia zeneáruháza a menüből is elérhető, ehhez persze megint internetre és némi pénzre lesz szükség. Rádiót is találunk a szolgáltatások között, vagy netes adásokat, vagy FM hullámsávot választhatunk, utóbbihoz persze nem fog ártani a fülhallgató sem. Furcsa, de a legdurvább XpressMusic telefonban hiába keressük az FM transmittert.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!