Bevezető

Alig egy hete mutatkozott be a Nokia új zenei modellje, az 5700, egyből párja is van az 5070 személyében, de a két telefon között elég lényeges különbségek vannak. Mondjuk egyből a legfontosabb, hogy tesztalanyunk Symbian rendszerrel érkezik, méghozzá az egyik legújabb verzióval, amely a 6290-ben és az N95-ben is megtalálható.

Az 5200-val és az 5300-val megkezdett trend és formavilág erősen megosztja a felhasználókat, legalábbis ha a fórumban megjelent hozzászólásokat nézzük, de a finnek a jelek szerint úgy gondolják, hogy az úszogumis tojás passzol ahhoz az imidzshez, ami szerintük bizonyára fiatalosnak tekintendő.

XpressMusic néven érkezett-érkezik ez a készülékcsalád, nyilván nem titkolt cél a Sony Ericsson Walkman telefonjainak megszorongatása, de a Samsung is összekapta magát az Ultra Music sorozattal, úgyhogy jelentős tolongás alakult ki ebben a piaci szegmensben. Van is ok a tülekedésre, a jelek szerint a pengekorszak körüli hype lecsengése után a zenei modellek jelentik a következő sikerirányzatot, úgyhogy mindenki gyúr ezerrel.

Az 5700 nyilvánvalóan az XpressMusic széria csúcsmodellje kíván lenni, ám ha a célcsoportot nézzük, akkor leginkább az akkor még semmiféle extra elnevezéssel nem bíró 3250 utódjának tekinthető nem csupán filozófiáját, hanem kialakítását tekintve is.

Külső

Szépnek senki nem nevezte. Rondának többen. A figyelmet mindenképpen felkelti, hiszen ekkora piros cucc nem marad észrevétlen még akkor sem, ha némi fehér is kiegészíti. Gyakorlatilag egy szteroidokon feltápolt 5300-nak látszik első pillantásra a készülék, aztán közelebbről megvizsgálva kiderülnek a turpisságok.

Egyrészt - mivel okostelefonról van szó - a menügomb és a C billentyű kicsusszant az egyébként katonás rendben sorakozó gombsorból, a piros sáv bal oldalán a jellegzetes Symbian gomb kapott helyett, jobbra mászott a törlés. Ez nálam betette a kaput eleinte, mert a gumirózott jellegű felület nyomáspontja egyszerűen... ejh, keresem a megfelelő szót (lenne is, csak nem szalonképes), maradjunk annyiban, hogy nem igazán tökéletes.

A joystick is okoz némi gondot, túl puha, könnyen mozdul, ami akkor okoz problémát, amikor be kéne nyomni, nem mindig sikerült jól eltalálni a dolgot, pedig már lassan 5 napja nyúzom a készüléket. A többi billentyű viszont remek, ha eltekintünk a készülék oldalára került hangerőt szabályozó gomboktól.

Az eszköz másik oldalán egy széles gumiajtó helyezkedik el, amely lefelé hajlik, egyelőre igen vehemensen vissza akar mászni a helyére, ha a júzer nem fogja meg, kérdés, hogy később mennyire marad ez így. Az ajtó mögött van a miniUSB csatlakozó, a töltő lukacskája és a microSD kártya nyílása, amelybe akár 2 gigabájtos bővítőegység is betolható. Nem tudni egyelőre, hogy mekkora kapacitású kártya érkezik majd az alapcsomagban.

A készülék tetején egymagában ücsörög a bekapcsoló billentyű, alul pedig a nyakbaakasztó felett foglal helyet a 2,5 mm-es jack csatlakozó. A kijelző felett egy csíkocska a beszélgetésekhez szükséges hangszóró, mellette pedig a már-már hagyományos fényérzékelő kapott helyet, ez a külső fényerősség hatására lekapcsolja a billentyűvilágítást, illetve a kijelző fényerejét is lecsavarja kissé.

Forgatás

Persze a lényeg a a telefon azon része, melyen szemből a számgombok ülnek. Ez az elem mindkét irányba elcsavarható, balról jobbra 180 fokban, jobbról balra csak 90 fokban. A dolog itt nem öncélú okoskodás, értelmet is nyer rögtön, ha 90 fokkal forgatjuk meg, akkor rögtön fotózásra kapcsol a készülék, így a telefon oldalán ülő kamera vagy felénk néz (önarckép), vagy pedig a másik irányba, hogy a környezetet kaphassuk le.

Ha totálisan megforgatjuk a panelt, akkor az eddig hátul kuksoló multimédiás gombsor kerül előre, ez konkrétan három billentyűt jelent, a play/pause gombot a kétirányú léptetést segítő billentyűk fogják közre. Nem csak emiatt érdemes a zenéléshez megforgatni az alsó részt, hanem azért is, mert így az eddig másik oldalon ülő hangfal is bal oldalra kerül, így párba állítható az ugyanezen oldalon kicsit fentebb elhelyezkedő testvérével.

A forgatásra érzékeny a szoftver is, automatikusan aktiválja a kamerát, illetve a zenelejátszót is a csavarás hatására, és természetesen visszatekercselés után magától rakja vissza az alapképernyőt is. Nekem ez a megoldás elnyerte a tetszésemet, alapvetően irtózom az ilyen csűröm-csavarom cuccoktól, de itt ezt ügyesen oldották meg. Az anyagminőség a fehér részeken kemény, csúszós műanyag, a piros felületek gumihatású borítást kaptak. A csavarást valamiféle mechanika is segíti, amely határozottan jelzi a 90 és 180 fokos elforgatás helyzetét is.

Menü

A Symbian OS 9.2 Series60 FP1 verziója dolgozik ebben a gépben is, akárcsak a már tesztelt 6290-ben és N95-ben. A benne rejlő processzorról nincs pontos információnk még, gyanúm szerint ez is 384 MHz lehet, tekintve, hogy a szoftver észveszejtően gyorsan reagált mindenre, még a kijelzőt is igen sebesen forgatta meg.

A képernyő egyébként a szokásos QVGA felbontású, 16,8 millió színárnyalatot ismerő TFT ablak, ehhez a készülékhez teljesen tökéletes, napfényben is olvasható, ha okosan választjuk meg a témát, amelyből a tesztkészülék rendelkezett néhány meghökkentő verzióval is. A testreszabási lehetőségek nem sokat változtak, de az nagyon aranyos, hogy a memóriakártya ki-be pakolását hangeffekttel kíséri a telefon, ez persze lekapcsolható.

Aztán kiderült, hogy nem csak ehhez rendelhető hangeffekt, hanem a menübe való belépéshez, a forgatáshoz, az akkumulátor összes visszajelzéséhez, a headset csatlakoztatásához, és ami végleg betette a kaput: lehet a menürendszerben való bolyongáshoz háttérzenét rendelni. Komolyan. Én padlót fogtam.

A készülék 45 megabájtos belső memóriával érkezik, ezen osztozik minden. A telefonkönyv és az üzenetkezelés csont ugyanaz, mint a fentebb már említett két modellben, felesleg lenne újra leírni mindent, az FP1 az ébresztési anomáliákat is megoldotta, a naptár továbbra is átlátható. A PIM funkciók terén tehát nem botlik a felhasználó semmi meglepőbe. Nincs viszont QuickOffice, mivel az 5700 nem az üzleti telefonok szegmensében indul, nincs Adobe szoftver sem, ezért a csatolmányos e-mail kliens csak a JPEG, 3GP és MP3 fájlokkal tud mit kezdeni.

Multimédia

A kamerával kezdi az ember önkéntelenül is az ismerkedést, mert az első forgatásnál (főleg balról jobbra) nem csak ezzel az alkalmazással, de saját arcképével is szembe találja magát. Alighogy megmoccantjuk az alsó panelt, máris elfordul a kijelző és a kereső képe jelenik meg a kijelzőn, s mivel ilyekor felénk fordul az optika, ezért rögtön vigyoroghatunk is.

Az 5700 2 megapixeles felvételek készítésére képes, autofókusz nincs, vakunak csúfolt lámpácska viszont van. Az állítási lehetőségekre nem pazaroltak sok időt, ennek a készüléknek nem ez a fő feladata, úgyhogy a fényerőn és a színeken kívül még a felbontást és a képminséget kapcsolgathatjuk, van önkioldó és éjszakai mód is még a repertoárban. Az elkészült képek nem ütik le a kategória ászait, alant van egy csokorra való belőlük. A videorögzítés 320x240 pixelben lehetséges (15 fps), ez MP4 formátumban kerül tárolásra, ha kisebb felbontást választunk, akkor a végeredmény 3GP lesz.

Az 5700 igazi fegyvere a zene, és ezen a téren jól is teljesít. Hardveres oldalról állítólag külön chip foglalkozik a történettel, a felhasználó ennek csak az eredményét látja, illetve inkább hallja. A két hangfalacska meglepő vehemenciával szólal meg, bár a basszusok persze nem jönnek át, a hangminőség és főleg a hangerő erősen leveri a mezőny jelentős részét, talán csak a szintén finn fejlesztésű 6290 és a kihangosított zenefonok etalonja, az Alca S853 maradnak állva.

A Nokia azonban nem akart lukra futni, ezért új fejlesztésű headsetet is kreált, amely két részből, az AD-44 nevű adapterből (ez egy távirányítóban és egy 3,5 mm-es jackben végződik), illetve egy HS-44 nevű fülesből tevdik össze. A rossz hír, hogy ezeket még nem kaptuk meg a tesztkészülékhez, úgyhogy csak akkor fogjuk megismerni erényüket, ha majd a boltokba is beszivárog az 5700. Volt viszont raktáron egy 2,5-3,5 mm átalakító, amellyel ki tudtuk próbálni a cuccot és bízvást állítható, hogy igen kellemes zenei élmény csiholható ki belőle, persze a dolog erősen fülesfüggő. Ha ez sem lenne elég, akkor nyomulhatunk zsinór nélkül is, ugyanis a sztereó Bluetooth támogatása sem maradt ki.

Szoftveres oldalról sincs gond, az FP1 által megújult médialejátszó könnyen rendszerezi a zenéket ID3 tagek alapján, a szoftver kezelése pofonegyszerű. Itt is van széles sztereó, ám a 6290-nel ellentétben most inkább a kikapcsolására buzdítanám a leendő felhasználókat, mert valahogy nagyon visszhangosítja a zenét. Nagyon meglepett, hogy a zenelejátszóban vizualizáció is helyet kapott, ez lehet az album képe, oszcilloszkóp, vagy spektrum analyser. Utóbbi kettő realtime.

Adatkommunikáció, akkumulátor

Kezdjük a rossz hírrel: nincs WLAN. Minden más van, infra, 2.0-s Bluetooth, 2.0-s USB, GPRS, EDGE, 3G. A HSDPA már nem fért bele. A mellékelt PC Suite könnyen összebarátkozott a telefonnal, a miniUSB kábelnél az XP még Nokia Nxx névvel illette a tesztkészüléket (hihi), de ha a Data Transfer módot választjuk, akkor a memóriakártya tartalma minden fakszni nélkül külső háttértárként látható és használható.

A videóhívások elég látványosak, hiszen a felénk fordított kamerával rendelkező telefon ebben az állapotában stabilan megáll az asztalon pont olyan szögben, hogy egy átlagos ember átlagos széken ülve pont az optika látókörében legyen. A beépített böngésző a szokásos Minimap technológiával működik, hibátlanul, gyorsan, élvezhetően tördelve az oldalakat a kijelző méretére.

Az akkumulátor egyelőre nem volt annyira jó, mint vártam. A készülék végig 3G hálózaton volt, zenét csak a tesztelgetés miatt nyomattam rajta, de sokat csavargatta a környezetem a gombsort, így viszont naponta kellett töltenem. Hamar megkajál, másfél óra alatt csutkára feltöltődik. Ám jártam vidéken is, így duplaannyi időt bírt a készülék, úgyhogy ha valakinek a 3G nem annyira létszükséglet, akkor a beállításoknál érdemes ezt lelőni, így tovább fogja bírni a készülék.

Végeredményben elmondható, hogy az 5700 arra a célra tökéletes, amire a tervezők és a marketingesek szánták. Nagy tudású zenei mobil, figyeltek is erre a dedikált funkcióra rendesen. Ha ilyen telefonra vágynék, akkor biztos elgondolkoznék rajta, de engem visszatartana az, hogy szerintem irdatlan módon ronda. Ha ettől eltekintünk, akkor:

Nokia 5700

Bog

Specifikációk

Nokia 5700
	Technológia	GSM 900 / GSM 1800 / GSM 1900 / UMTS
	Méret	108,2 x 50,5 x 17,3 mm
	Súly	115 g
	Kijelzõ	240x320 pixel, 16,8 millió szín, TFT
	Telefonkönyv	dinamikus
	SMS/MMS memória	dinamikus
	Egyéb memória	45 Mb + MicroSD bővíthetőség
	Java	van
	Vibra funkció	van
	Naptár	van
	Ébresztés	van - kikapcsolva is
	Számológép	van
	GPRS/EDGE/3G	4+2/van/van
	Push To Talk	van
	Infra/Bluetooth	van / 2.0 - A2DP
	Prediktív	magyar T9
	Hangtárcsázás	van
	Hangrögzítõ	van
	Hangvezérlés	van
	Valutakonverter	van
	FM rádió	van
	Kihangosítás	van
	Alap akkumulátor	900 mAh Li-Pol
	Készenléti idõ	284 óra
	Beszélgetési idõ	210 perc
	Fényképezõgép	2 megapixel
	POP3 e-mail	van
	WAP böngészõ	2.0
	HTML böngészõ	van
	Játékok	2
	Csengõhangok	RNG, WAV, WVE, AMR, WB-AMR, AU, MIDI, AAC, MP3, WMA, RMF
	Operációs rendszer	Symbian OS v9.2, Series 60 FP1
	MP3 lejátszás	van
	Egyebek	forgatható kezelőfelület, HS-44 / AD-44 headset, miniUSB, 3D csengőhangok