Doboz, külső
Lehetett volna egy olyan kék, Hagyó Miklós jellegű nokiásdoboz a csomag, de nem ezt az utat választották. Vidám, színes, harsány grafikát kapunk helyette, a tartozékok között a töltőfejjel egybeépített microUSB-kábelt, meglehetősen prinyó headsetet és egy különálló akkumulátort találunk. És szét kell pattintani a műanyag házat ahhoz, hogy ezt betegyük a telefonba, ami igencsak kemény menet, végül egy bicskát használtam. Ha sikerül, akkor két microSIM és egy microSD is befér, de ezek cserélgetéséhez a telepet is el kell távolítani, szó nincsen fiókos megoldásokról. Az akku BL-4UL típusú, ebből van utángyártott is 2-3 ezer forintért, ha kell, a gyári telep teljesítménye 1200 mAh-s. És ez is olyan passzentosan ül a helyén, hogy kínszenvedés kiszedni.
[+]
Ha fogunk egy eredeti 3310-es Nokiát és az új mellé tesszük, akkor egyből láthatóak az eltérések, mert vannak bőven. A forma (főleg a kijelzőt körülölelő, íves keret) emlékeztet az ősi modellre, a számbillentyűk formája is nagyon hasonló, de a navigációs kezelőszervek teljesen mások. A klasszikus telefonon négy gombunk volt összesen, egy jókora “C”, egy középső “menü” és egy fel-le navigációs irányt reprezentáló, hosszúkásabb kezelőszerv. Ehhez képest most van egy öt irányú D-pad, amit két gomb fog közre, amelyek felső része a kijelzőn látható funkciókat indítja, alsó részük pedig a hívásfogadás és megszakítás feladatait látják el. Ez túl sok, főleg az elődhöz viszonyítva, ráadásul a két oldalsó gombnál gyakran félrenyúl az ember és egy vissza helyett már ugrik is a főmenübe.
[+]
Persze más a kijelző, a korábbi, dot-matrix, monokróm ablakot egy nyúlánk, QVGA felbontásra képes, színes panel váltotta, napfényben is látható, nemigen tükröződik és nyilván nagyobb, hiszen 2,4 inches képátlóval bír. Sokkal-sokkal karcsúbb is a friss modell, majdnem egy centivel vékonyabb, a többi dimenzió viszont nagyjából azonos. A hátlap közepére kamera és ledes villanó került, alul már van 3,5 mm-es jack dugasz a korábbi töltőcsatlakozó helyén, felül pedig microUSB bemenetet találunk.
[+]
Bár a friss 3310-es is műanyagból építkezik, a tapintás nagyon kellemes, kicsit puha, sima a burkolat, jól illeszkedik a kézbe, nagyon össze van rakva (amit a szétszedés nehézkessége is alátámaszt), de sokkal inkább tűnik még játékszernek, mint komoly telefonnak, főleg mert pehelysúlyú az elődhöz képest. Ha viszont nincs mellette egy régi 3310-es, akkor üt a nosztalgia, mert megvan az “olyan, mint” faktor, hiszen annyira rég volt a kezünkben az eredeti modell, hogy az a sok-sok változás nem okvetlenül tűnik fel, mivel az arányok, a gombok és a kijelző körüli szürke betét formája miatt mindenki a régi Nokiára asszociál.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
