Családfa

A Nokia hagyományosan két telefontípusban erős. Az egyik a minőségi üzleti mobilok szegmense, amelyeknek alapköve a 6210/6310 páros volt. Ezeket még a napokban is sokan úgy emlegetik, mint az első üzleti, valóban megbízható, megbízható, ma is általában működő mobilokat. A gyártónak talán sikerül visszahoznia a régi széria fényét az E sorozattal, azonban jelen tesztünknek nem célja ezzel kapcsolatban találgatásokba bonyolódni, ugyanis kivesézendő alanyunk a másik sikeres csoportba tartozik.

Tömegtelefonok. Ezt kezdte anno a 3210/3310 párossal, és sok szérián keresztül folytatta. (Talán még az 5110-et is ide sorolhatjuk.) Legutóbbi igazi középkategóriás tömegtelefonjuk talán a 3510i volt, amelyből a mai napig igen sok mozog azon felhasználók között, akik kevésbé fogékonyak a mobilok fejlődésére. Ezen siker titka valószínűleg az egyszerű használhatóság, a jó anyaghasználat és a tartósság elegye, megspékelve a márka mögé épített imázzsal.

A 2610 erősen a második csoportba tartozik. Egy olyan divattelefonról van szó, amely olcsó, anyaghasználata révén megbízható, elegáns, stílusos és ráadásul minőségi is. Tartósságával kapcsolatban információink ugye még nem lehetnek, azonban pont ezt váltja ki a márkába épített bizalom. Egy olyan mobil tesztelésébe fogunk tehát, amely akár a 3310 sikerét is túlszárnyalhatja, ha megfelelő árpolitikát csatol hozzá a gyártó, és sikerül a szolgáltatókkal is zöld ágra vergődnie.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!