Bevezető

Tudom én jól, hogy szükség van alsóbb árkategóriájú, alacsonyabb tudású készülékekre is. Nem akar mindenki fotózni, zenét hallgatni és internetezni a mobiljával, csak telefonálni és üzenetet küldeni. Még az is lehet, hogy nekik van igazuk, mégiscsak telefon a neve ezeknek az eszközöknek. Így aztán teljesen érthető, hogy a gyártók is igyekeznek kielégíteni ezen felhasználók igényeit, így jönnek létre az alsókategóriás készülékek, s persze nem lehet azt sem kihagyni a számításból, hogy sokan vannak, akik nem is engedhetnek meg maguknak ennél komolyabb mobilt.

Úgyhogy olcsó telefon mindig volt, van és lesz a kínálatban, ráadásul általában ezekből adnak el nagyobb darabszámban, főleg nálunk, vadkeleten. Az ebben a szegmensben hagyományosan erős Sagem, Alcatel és egyéb kis márkák mellett jelen vannak a nagyok is, több-kevesebb sikerrel. A Samsung a formatervvel próbál hódítani az olcsóbb mobilok között is, a Sony Ericsson a saját stílusát nyomja a low-end szegmensben, a Nokia pedig... nehéz kérdés. Ha jelen tesztünk főszereplőjéből indulnék ki, akkor azt mondanám, hogy a nevéből akar megélni, pedig vannak olyan olcsóbb finn termékek, amelyek tervezésében látszik némi átgondoltság, ilyen volt mondjuk a 1600, vagy a 2310 (ez funkcionalitásában erősen hajaz mostani modellünkre), de ez a mostani...

Ez egy 1650. Szerintem kafa neve van, könnyű megjegyezni a számozást (Agatha Christie után szabadon, gyk: Paddington 16:50), de ez nem sokat segít szerencsétlen telefonon. Régen volt már ilyen, hogy egy Nokia készülék abszolút ellenszenvet váltson ki belőlem, de ennek a modellnek sikerült. A miértekre természetesen lesz válasz a következő oldalakon bőven.

Külső

Messziről egész pofás a 1650, a sajtófotókon is jól néz ki, gyanítom, hogy a cikkben szereplő képek sem okoznak borzadályos éjszakát senkinek. Átlagos méretű, ám az átlagnál könnyebb telefonnal van dolgunk. A pehelysúlynak oka van, ez pedig az anyaghasználatban keresendő. A készülék burkolata kopogósan kemény műanyag, ráadásul jó vékony, ha nem telefon lenne, akkor slaggal mostam volna le.

Az előlapon a kijelző körüli betét az egyetlen olyan anyag, amelynek kellemes a tapintása, a felül kicsit ferdén lecsapott készülékház pedig az egyetlen olyan formai elem, amelyben van némi fantázia. A gombsor viszont maga a rémálom, az egybefröccsöntött panel alatti bütykök érzékelik elvben a billentyűk megnyomását, de örökké félreklattyintottam, olyan, mintha egy gombnak több nyomáspontja lenne, rettenetesen gagyi megoldás. A zöld színű háttérfényből a navigációs billentyűre egy csepp sem jutott, a legszebb pedig, hogy minden egyes gombnyomásra recsegéssel reagál a telefon, bár ehhez a hangeffekthez az is bőven elég, ha a kezünkbe vesszük.

Ennek az egésznek az talán a magyarázata, hogy a régi szép idők emlékere a Nokia 1650 ismét egy olyan telefon, amelynél házilag cserélhető az előlap, a hátlap és a gombsor, pillanatok alatt szét lehet kapni. Így már persze nem nyöszörög, és arra is fény derül (szó szerint), hogy a navigációs gomb alatt is van háttérfény bőszen, csak a gumigombsoron luk hiányában nem jut át. A nálunk járt bordó-vajszínű árnyalat tetszés szerint megváltoztatható.

Az olcsóbb Nokiákon már nem újdonság, hogy a bekapcsoló gomb nem került fel a telefon tetejére, hanem a hívásmegszakító billentyű passzírozása leheli életre az eszközt. Alul a headset, a szervízkábel és a töltő csatlakozója látható, a készülék oldalán nincsen gomb, a hátlap pedig sivár, kamera sem kapott helyet a telefonban.

Kijelző, alapfunkciók

A készülék weboldala szerint felvidít majd engem a nagyméretű kijelző. Hát, valóban, mert ezen tényleg röhögtem, a 128x160 pixeles CSTN képernyő ugyanis olyan mértékben gyalázatos, hogy egyszerűen bűn legyártani. Persze tudjuk mi, hogy olcsóbb, mint a TFT, de más gyártónak sikerül már annyira igényesnek lennie, hogy néha nem spórolják ki ezt még az alsóbb kategóriákból sem, vagy ha igen, akkor próbálnak olyan kompromisszumokat kötni, mint az UBC (Sony Ericsson), vagy az UFB (Samsung), amelyek szintén nem túl erősek, de ezt a képernyőt röhögve múlják felül. Nem is a felbontáson akarok én itt rugózni, hanem a kontraszt tökéletes hiányán, fakó, életlen képet ad a 1650 ablaka, napsütésben esélytelen (egyszer, egy jóképességű kollegám a CSTN betűszóra azt a megoldást adta, hogy "CSúnya és Te nem látod a Napsütésben", ami itt abszolút helytállónak bizonyult).

A menü a megújult Series30 platform, az eddigi verzióban oldalra görgetős verziót láthattunk, ez most kilenc ikonossá terebélyesedett. Átlátható lenne, ha a kijelző... oké, megpróbálom nem bántani többet a képernyőt. Van egy rakás előre definiált téma, ahol az egészen extrém háttérképektől a nonfiguratív mintákig válogathatunk, ezeket pedig profilokhoz rendelhetjük. Ha gondot okoz a láthatóság, akkor magunk árnyalhatjuk a séma színeit, ilyenkor a kijelölések és a menügombok, illetve a háttér egy része is módosul. A fényerőn is lehet tekerni, de teljesen felesleges.

A telefonkönyv 200 férőhelyes, elég kis puritán. Egy névhez öt számot társíthatunk, illetve egy előre gyártott arcképcsarnokból valami fejet, hogy hátha ez segít az azonosításban. Van gyorstárcsázás, és hívásszűrés is. Az üzenetkezelésről szóló fejezet is rövidke lesz: van SMS, és slussz. Még MMS sincsen, email kliensről ne is álmodjunk. Az üzenetírás a gombok miatt rettenetes, kerültem mindig, ahogy csak tudtam. A csengőhangokról is megemlékeznénk egy mondatban: a Nokia szerint MP3 jellegű digitalizált zenék, persze ez elég nagy kummantás, mert az MP3-hoz közük nincs, de zenének zene. Újabb csengőhangokat csak a jó öreg dallamszerkesztővel tudunk összehozni, rátölteni semmit nem lehet, mert a dinamikus belső memória 0 KB méretű.

Extrák

Vannak extrák. Egyrészt itt a beszélő óra, amely bemondja az időt, ezt ismerjük a 1600-ból is. Illetve a kettőskereszt gomb dupla megnyomása bekapcsol a telefon tetején egy LED-et, ez a zseblámpa funkció. Az ébresztőóra sem bonyolult, de ismétlődésekre képes, a stopper, a visszaszámláló és a számológép sem nyújt semmi meglepőt.

Van egy alapfunkciós, csak havi nézetet tudó naptáracska is, ahová egyféle emlékeztető rögzíthető, de tartozhat hozzá riasztás is. Ez is több mint egy seggberúgás, becsüljük meg. A kapcsolódó fícsör neve panchangam, amiről gőzöm nincs, hogy micsoda, de rágugliztam és kiderült, hogy valami indiai ezoterikus izébizé, tőlem az ilyesmi igen távol áll, úgyhogy nem feszegetném a témát. Minden naphoz kiír valamit, mondjuk 2007. október 5-én a Chandramana Bhadrapada értéke Krishna 08, úgyhogy csak óvatosan.

Az extrék közé sorolható az alapfunkciós FM-rádió, amelyhez füles szükségeltetik. A játékok között van egy foci, irdatlanul gyenge. A Rapid Roll sem egy nagy eresztés, egy golyóval kell lefelé ugrálnunk különböző platformokra, de lehetőleg gyorsan, mert jön a plafon. Szegény kijelzőn kicsit szellemképes a scroll, vegyük úgy, hogy emiatt rögtön level 4-ről indulunk. A Snake Xenzia pedig a klasszikus kígyó, tök fekete háttérkép előtt piros színben kúszik a hüllő, és retro jelleggel megint pöttyöket eszik.

Akkumulátor kapcsán jókat lehet mondani, 4-5 napig simán bírja a kis Nokia, amely a funkcionalitás ismeretében annyira nem is meglepő. Az adatkommunikációról azért nem írunk, mert nincs. Semmiféle. Úgyhogy az összegzés annak ellenére sem lesz hízelgő, hogy pontosan tudom, hogy egy nagyon olcsó, nagyon lowend készülék járt a kezemben, mert ezt az összeszerelési minőséget és ezt a kijelzőt egy Nokiának nem tudom megbocsátani.