Bevezető, tartozékok
Az öt éve alapított horvát branddel a barcelonai MWC-n találkoztunk először, ahol számos kiállított modell megtekintése mellett történetesen játszani is lehetett, nyilván mindenki útba ejtette a gyártó standját, aki tehette. A Noa standjánál minden délután négy órakor kisorsoltak egy készüléket azok között, akik voltak szívesek elhelyezni a névjegykártyájukat az erre a célra rendszeresített üvegedényben. Bog ment, látott, győzött, így került hozzánk egy Noa H10 fantázianevű szerkezet, ami jelenleg a szűkösnek éppen nem nevezhető termékpaletta csúcsán helyezkedik el.
A cég egyrészt maga is tervez eszközöket, ilyen exkluzív készülék lesz a H10LE (limited edition), viszont a gyártókapacitás szűkössége és a fejlesztési költségek fedezése érdekében bérgyártást is alkalmaz, így fordulhat elő, hogy a Noa H10 hardveresen és a kialakítás tekintetében például szinte teljesen megegyezik az UMi, vagyis most már UMIDIGI Z Pro nevű készülékével. A minőségbiztosítás és a szoftveres tervezés viszont teljes egészében a Noa reszortja, ahogy a piacnyitás is. Hozzánk egyrészt egy középkategóriás újdonsággal terveznek betörni, illetve a H10-zel, amit most jól le is tesztelünk, így előre. Persze rákérdeztünk a Noánál, hogy akkor a H10 most egy átmatricázott UMI telefon-e, de ezt igen határozottan tagadták. A Noa mögött álló Hangar18 nevű cég, illetve a kínai gyártópartner, a Sumvier közösen dolgoznak és terveznek termékeket, ám egyes modelleket átadnak más brandek számára, hogy a rentábilis gyártási mennyiség összejöjjön. Ezen kívül viszont elmondásuk szerint nincs egyéb kooperáció, minden egyéb, utólagos teendő (szoftver, csomagolás, logisztika, garancia, minőségbiztosítás) már kizárólag a Noa feladata, akik egyébként elsőbbséget is élveznek a készülékek piacra dobását tekintve és olyan régiókban csak Noa névvel jelennek meg hivatalosan a termékek, amelyek adott esetben más márkánál is felbukkannak. A horvátok azt mondják, hogy a jelenlegi portfólióból alig 2-3 olyan készülék akad, amelyhez nagyon hasonló más cég színeiben is létezik és abban bíznak, hogy ahogyan a Noa erősödik és egyre több gyártókapacitást köt le a Sumviernél, úgy csökken ez a szám nullára.
A csomagolás igen mutatós, bár semmi formabontó nincs benne, matt fekete mindig jó megoldásnak bizonyul. Első körben a zsugorfóliából kell kiszabadítani a pakkot, aminek viszont lesz egy kellemetlen mellékhatása. Az egy dolog, hogy most már a selyemszalag segítségével kihúzhatjuk a jobb sarokban kör alakban kivágott bújtatót, a műveletet javasolt jól szellőző helységben végezni. A doboznak valami zsigerig hatoló, penetráns, fanyar ipari ragasztó szaga van, amin egy hét koncepciózus szellőztetés sem segített sokat. A könyvszerűen nyíló fedlap alól előszedhető készülék bukéja egy idő után azért konszolidálódik, de a csatlakozók környékén továbbra is átható.
A készüléktálca funkcióját is betöltő térelválasztót ne kezdjük lendületesen kirángatni, az is könyvlap-szerűen nyílik, alatt pedig kulturált fakkokba rendezve találjuk a tartozékokat. A gázmaszk továbbra is szükséges. A jobb oldali rekeszben Noa H10 feliratú, széthajtható doboz rejti a SIM-tűt, némi horvát nyelvű dokumentációt és egy plusz kijelzővédő fóliát. Egy ugyanis már van a kijelzőn. A bal felső egységben a 2 amperes, gyorstöltésre is alkalmas hálózati töltőfej lapul, az alsó rekeszben pedig a C típusú USB kábel és egy mikrofonos, felvevőgombos, in-ear kialakítású headset, aránylag kicsi gumiharangokkal felszerelve. Nekem legalábbis pont jó, következésképpen kicsinek kell minősítenünk.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!