Mi az az NFC?
Az újabb és újabb telefonok fejlesztéseiről olvasgatva gyakran találkozhatunk az NFC szócskával, mostanában ugyanis szinte minden gyártó be akarja építeni a szabványt a csúcsmodellekbe. De mi is ez igazából, mit takar a három betűs rövidítés? A mai technológiai alapozó cikkünkben erre a kérdésre próbálunk választ adni.
Az NFC egy egyszerű vezeték nélküli kommunikációs szabvány, amely kis mennyiségű adatok átvitelére szolgál, rádiófrekvencia alapú azonosítással (RFID) megtámogatva. A rövidítés a Near Field Communication szavakat takarja, amelyet szóról szóra nem érdemes magyarra fordítani, talán a kis hatótávolságú kommunikáció a leginkább találó megnevezés. Mint azt a neve is mutatja, a használati távolság roppantul kicsi, az NFC-chippel szerelt készülékünket alig pár centiméterre tarthatjuk az adott szolgáltatótól, amelyre a szaknyelv mint intelligens objektumra (angolul a smart object névvel illetik) referál.
A három betűs rövidítés hallatán legtöbben egy telefonba épített bankkártyára asszociálnak, ami távol áll az igazságtól: bár egyelőre túlsúlyban vannak a pénztárcát helyettesítő kezdeményezések, az NFC ennél sokkal több, a technológia szépsége a sokoldalúságban és az univerzális használhatóságban rejlik. Egy NFC-képes masinával egyaránt lehetőségünk van bejutni az irodánkba, egy plakát segítségével megnézni egy film előzetesét, kifizetni a parkolási díjat és lefoglalni a repülőjegyet, ráadásul ezt globálisan, a tartózkodási helytől függetlenül tehetjük meg; legalábbis ez a terv. Bár a szabvány alkalmazása még kísérleti stádiumban van, idén több gyártó is úgy döntött, hogy néhány készülékében implementálni fogja a technológiát; erre még később visszatérünk.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
