Kijelző
Három telefon, három különböző technológiájú kijelző. A felbontásuk azonban megegyezik: 720x1280 pixel megjelenítésére képesek, ezért is van az Optimus 4X neve mellett a HD kifejezés. Ennél magasabb felbontású kijelzőt egyelőre telefonban nem találunk, viszont nem csak ezek a masinák képesek ilyen finomságra, itt van példának okáért a Sony Xperia S. A Galaxy S III picivel nagyobb méretű ablak miatt hangyányit rosszabb ppi értéket tud felmutatni, mint két versenytársa, ráadásul a mezőnyben ez az egyetlen pentile matrix megjelenítő, ami bizony itt-ott látszik is, mutatunk majd rá példát.
A technológia azonban mindhárom versenyzőnél más. A Samsung Super AMOLED panelt használ, az LG-nél az IPS-t részesítették előnyben (és True HD a fantázianeve, ezzel kissé utalva arra, hogy a másik koreai cég bezzeg csak pentile matrixot tud), míg a HTC esetében Super LCD 2 a kijelző. Ezek között különbséget tenni ugyanolyan hitvitává futhat ki, mint a plazma vs. LCD, illetőleg az Intel vs. AMD csaták esetén, ám mindezek ellenére mégiscsak vannak eltérések, egyik-másik igencsak látványos.
A Samsung által használt AMOLED technológiáról itt olvashat bővebben az érdeklődő, a pentile matrix kapcsán pedig muszáj hivatkozzunk egyik törzsolvasónk cikkére, aki nagyon jól és pontosan összeszedte a megoldás hátrányait és hátrányait. Persze van előnye is: egyszerűbb és emiatt olcsóbb gyártani. A lényeg röviden, hogy míg a hagyományos kijelzőkön egy pixel három alpixelből áll, az RGB skálának megfelelően piros, zöld és kék, addig a pentile matrix esetén egy pixel csak két komponenst tartalmaz: felváltva egy piros-zöld és egy kék-zöld párost. Erre egyébként azért volt szükség, mert az OLED technológiában használt kék színnek alacsonyabb volt az élettartama. A megoldás hátránya, hogy alacsonyabb felbontás esetén "szőrösebbnek" tűnhet a kép (ez esetünkben nem érezhető a magas pixelsűrűség miatt), a nagyobbik baj azonban inkább az, hogy sávosodnak a színátmenetek. Hopplá, itt lent mutatunk is rá példát.
Ugyanakkor a Samsung AMOLED paneljének feketéje az konkrétan fekete. A hátulról történő bevilágítás legjobban az LG-nél látszik, leginkább akkor, amikor oldalról nézzük kicsit a telefont. Egyébként is az Optimus 4X HD-nak van a legkevésbé acélos betekintési szöge, persze még így is bőven frankó, csak éppen nem érdemes AMOLED paneleket mellérakni. Az LG által fejlesztett IPS panelnek ugyanakkor van előnye is bőven: fényerőben igencsak izmos, s bár a kontrasztaránya elmarad az AMOLED-től, a fehérek sokkal fehérebbek. Színhűség tekintetében a Samsung túlszaturáltsága mellett az LG inkább fakónak tűnik, valahol a kettő között lehet a legjobb megoldás.
Ezt pedig a HTC szállítja. A Super LCD 2 technológia inkább az IPS-hez áll közel, ám a betekintési szög a Samsunggal vetekszik, a feketék itt sem feketék, de a fehér az tényleg fehér. Nekünk szabad szemmel nagyon úgy tűnt, hogy a HTC-nek sikerült legjobban eltalálnia a színek valósághű megjelenítését, és ezt talán a képeink is igazolják.
Még egy próbatételt tettünk, ez nem maradhat ki egy ilyen teszt esetén: kivittük a masinákat direkt napfényre, hogy ott is összehasonlítsuk őket. Itt egyértelműen az LG nyert, az IPS technológia fényereje a Samsungot egyértelműen maga mögé tudta utasítani, a HTC-t viszont nem verte el olyan fölényesen. Nyilván nehéz eredményt hirdetni, hiszen a Galaxy S III-nál például szabályozható a telítettség mértéke is (mi a "szokásos" állapotra kapcsoltunk), de kicsiny csapatunk a HTC mellé tette le a voksát, leginkább annak kiegyensúlyozott teljesítménye miatt. Hangsúlyozzuk azonban, hogy itt azért ízlésbeli különbségek is akadhatnak, az eltérések pedig a mindennapi használat során nem fognak okozni fejvakarós perceket senkinek, a három csúcsgép - bár eltérő technológiát használnak - nagyon korrekt kijelzőt kapott.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
