Bevezető
Kihívóra akadt az Emporia. A korábbi kínai mamifonok nem voltak annyira meggyőzőek, a Doro által gyártott rettenet sem rúgahtott labdába, de a Speedshop most két MyPhone-t küldött, amikre persze nemigen gerjedtem eleinte, de aztán megváltozott a véleményem. Ez a két cucc végre komolyan vehető versenytársa lehet a nem csak itthon piacvezető Emporia számára, pedig az osztrák székhelyű cég sem tétlenkedik.
Az összehasonlítás adja magát, ráadásul a család legidősebb tagja (a nagyanyó) nálunk is Emporia készülékkel villog, így képben is vagyunk, hogy mit szólna egy MyPhone termékhez jelenlegi telefonját ismerve. Az biztos, hogy az Emporia egy lépéssel előbbre tart, de ez a lépés az árszabást is érinti. Az osztrák érdekeltségű termékek újabb generációja már színes kijelzővel, letisztultabb formatervvel és igen nívós csomagban jut el a felhasználókhoz, míg a most próbált két MyPhone inkább az Emporia korábbi modelljeivel tudja csak felvenni a versenyt. Ez azonban nem baj, hiszen így árfekvésük is kellemesebb, a butább cucc 14 lepedő, a kissé táposabb termék 3 ezressel többet kóstál.
Mondhatjuk tehát, hogy hirtelen lett választék. Ez mindig jót tesz a piacnak, s most is várható, hogy az eddig megörökölt használt Nokiák és Sony Ericssonok után egyre több nagyszülő lesz majd birtokosa egy tényleg számukra tervezett eszköznek. Nyilván mi is tisztában vagyunk vele, hogy nem feltétlenül a célcsoport olvas minket, ugyanakkor a célcsoport lánya/fia, illetve unokája remélhetőleg idetalál majd, ha felötlik benne, hogy a nagyinak sem ártana egy mobil, ami mindig nála lehet. Szkeptikusokkal pedig megosztanám, hogy amikor a saját, külön bejáratú nagyanyám megkapta az Emporia készüléket, akkor fél óra elteltével, teljesen autodidakta módon jutott el odáig, hogy nem csak felhívott, hanem a beszélgetés alatt felhívta arra is a figyelmem, hogy mentsem el a számát, amit most a kijelzőn látok, mert ezen egyszerűbben fogom a jövőben elérni. Hajrá, digitális nagymamák!
A kínaiak nem mentek messze az ötletekért, bár bizonyára maguk is kitalálták volna, hogy egy idősebb felhasználónak mi a fontos, az Emporia modelljei láthatóan igen nagy benyomást tettek a tervezőkre, ami persze annyiban nem baj, hogy jótól nem bűn ötletet csórni. A megvalósítás pedig annak ellenére is tud különbözni, hogy persze az osztrák cég sem alpesi jódlizókkal szerelteti össze a készülékeket a harapnivalóan friss, hegyi levegőn, hanem Kínából származik itt is a termék.
Külső jegyek
A két MyPhone hasonló formatervet kapott. A célcsoport igényeinek megfelelően mindkét készüléken a hatalmasra hízott billentyűk uralják a képet. A kijelző mindkét esetben szűkösnek tűnik elsőre, de ilyen gombsorra ültetve a HTC HD7 képernyője sem látszana annyira hatalmasnak. A 1055 Retto nevű modell a gyengébb eresztés, s ez érződik is. Picit kisebb a termék, a kijelző is keskenyebb valamelyest, s bár a felbontás ugyanaz, de az anyaghasználatnál előjön a tényleges különbség.
A 1055 Retto ugyanis fröccsöntött, vékony plasztik, tapintása nem kellemes, kinézete olcsó. Ezt persze még el lehet viselni, de ha kicsit is megmozgatjuk a telefont, akkor olyan hangja van, mint egy zacskó szotyinak, az oldalra tett gombok ugyanis lötyögnek. Ezekkel lehet a rádiót és a zseblámpát aktiválni. Utóbbit akár a telefon kikapcsolt állapotában is. Alul 3,5 mm-es jack és microUSB csatlakozó található, a hátlap közepén pedig egy ordas nagy piros gomb – ez az SOS funkció.
A 1060 Grand sokkal pofásabb cucc, mint olcsóbb testvére. Nehezebb, fémet már tartalmaz nyomokban, szebb a formaterv is. A narancsszínű gombvilágítás viszont sokat ront az összeképen, annyira homogén ugyanis, mint egy kispolák műszerfala mögött pislákoló izzó produkciója. Ettől eltekintve viszont nagyon össze van rakva, eggyel több oldalsó gombot kapott (itt ugyanis külön van a billentyűzár és az FM rádió csúszkája), de az elemlámpa itt is megvan. Mivel ez a drágább termék, s ezt nyilván a tervezők minél több módszerrel próbálják is hangsúlyozni, ezért ide - tadaam! – dupla led jutott, nem mintha ez bármit is számítana. Nincs viszont microUSB bemenet, a jack csatlakozó mellett régebbi Nokia töltővel kompatibilis lukacska ücsörög, ejnye. A hátlapon viszont a nagy SOS gomb nem maradhat el.
Mindkét telefon egyszínű kijelzővel rendelkezik. A 1055 Retto jégkék világítást kapott (ezért az árnyalatért a 3310 tulajdonosok 6-7 éve öt lepedőt is hajlandóak voltak kifizetni), a 1060 Grand narancsos színben pompázik. Mindkét telefon kijelzőjének 128x64 pixel a felbontása, a régi, szép idők emlékére. A két dobozban hasonló tartozékok ülnek, füles és töltő jár a készülékekhez, csak éppen a 1055-höz microUSB, míg a 1060-hoz nokiás jellegű.
Funkcionalitás
Bár kialakításuk hasonló, menürendszer tekintetében eltérések tapasztalhatók. Az alapképernyőről mindkét készüléknél a felfele mutató nyíllal juthatunk be a menübe, amely listás, tehát a funkciókat egymás után láthatjuk, s kizárólag vertikális irányban mozoghatunk. A 1055 Retto esetén hat rajzocska jön fel (s közben látszik a többi a kijelző két oldalán), a 1060 Grand esetében hét menüpont létezik, a Szolgáltatások a bónusz, de ide csak az operátori cuccok kerülnek.
A telefonkönyv mindkét esetben 100 férőhelyes. Az egy név – egy szám elvhez egyik sem tud többet hozzátenni, de nem is elvárás. Kis kutakodás után van gyorstárcsázás is, az egyes gomb kivételével bármelyik billentyűhöz tetszőleges számot rendelhetünk. A már említett SOS gomb pedig arra szolgál, hogy megnyomása esetén a készülék a betáplált öt számot egymás után addig csörgeti, amíg valamelyik hívott fel nem veszi, illetve egy előre rögzített SMS-t is küld az összes delikvensnek.
Az üzenetkezelés fapados, lehet írni és olvasni, illetve törölni. Itt már érezni, hogy a két készülék rendszere nem egy sebességbajnok, lassú és nehézkes a szövegbevitel, bár állítólag a célcsoport ritkán veselkedik neki az ilyesminek, inkább csak olvasnak, illetve telefonálnak. A nagyobbik modellben vannak felhasználói profilok, a 1055 Retto csak némaüzemmódba tud kapcsolni. A csengetési hangerő igen masszív, a beszélgetési zajszint is magas, akikkel beszéltem, azok mind arról számoltak be, hogy különösen jól hallanak. A drágább cuccban 1200, az olcsóbbikban 1000 mAh teljesítményű telep van, ezzel 4-5 napig röhögve elvan mindkét kütyü, nyilván függően attól, hogy milyen vehemenciával kommunikál a felhasználó.
A szervezőfunkciók kimerülnek az egyszerű ébresztőórában és a számológépben. Más nem is kell. A 1055-ben külön szülinapi emlékeztető is tárolható (bár tapasztalataim szerint a nagyszülők nem felejtik el az ilyesmit). A nagy okosság mindkét modellben a beépített FM-rádió, amelynek dedikált gombja van a két termék oldalán, s az antennát a burkolat alá csempészték a kínaiak, mivel a működéshez nem szükséges füles csatlakoztatása. Ha valami, akkor ez tutira a célcsoport igénye, s ez speciel nincs az Emporia készülékeiben. Bár a két MyPhone kifinomultságban nem ér fel a régebb óta fejlesztett osztrák modellekhez, könnyen el tudnék képzelni egy olyan mixet, amelyben minden szerepel. Az Emporia Elegance igényessége, a részletekre való odafigyelés (világító oldalsó gombok, bejövő hívás esetén a zöld gomb villog, OLED kijelző, nagy betűvel írt használati útmutató, stb), illetve a kínaiak apró trükkjei (rádió, microUSB) és olcsó árfekvése tökéletesen kombinálódhatna egy tökéletes idősmobilban egy ideális világban. Amíg viszont ez nem történik meg, addig a MyPhone 1060 Grand kap tőlünk egy Tetszett plecsnit, a kisebb és olcsóbb modell viszont nem, mert nekem egy telefon se zörögjön úgy, mint egy doboz Tic-Tac, ha megemelem az asztalról.
MyPhone 1060 Grand |
Bog
A tesztkészülékeket a www.speedshop.hu biztosította, köszönjük! Vásárláshoz kérem, kattintson ide!
A cikk elkészítésében a T-Mobile mobilinternet volt segítségünkre.