Motorola Razr 50 Ultra - ajtó, ablak

Két remek kijelzővel támad az eddigi legmenőbb modern kagylótelefon.

Fotók, videók, multimédia

Érdekes az idei Razr stratégia: az Ultra dobta az ultraszéles kamerát és 50-50 megapixeles normál, illetve 2x-es zoomegységet kínál, pedig a 2x-es nagyítást pont letudhatta volna a főegység szenzorzoomosan. A flipes forma előnye, hogy csukva és a 4”-es panelt magunk felé fordítva komponálhatunk, hogy a főkamerával ilyen kellemes szelfiket (katt) vagy 4K 60 fps önvideókat készítsünk (katt). De amúgy, ha mást fotózunk, letudhatjuk a komponálást a belső képernyőn, míg az alanyunk láthatja magát a külsőn, ami roppant menő. Rendben van a 32 megapixeles kamerával készülő, 8 megapixelre binnelt belső szelfi is (katt, f/2,4, fixfókusz), akárcsak az ezzel készült, 4K 60 fps önvideó (katt).

Főkamera, 12,5 megapixel (24 mm, f/1,7, PDAF, OIS)

Kérhető és vállalható az 50 megapixeles felvétel (katt), de nyugodtan maradjunk az automatika 12,5 megapixelén, mert a képeire kiemelkedően sok részlet jut, nem kevés túlélesítéssel. Ez az egyetlen kritika nappal, ugyanis jó a dinamikaátfogás, pontos az expozíció és a fehéregyensúly, következetes az algoritmus. Az esti részletesség is rendben van, bár a túlélesítés mellett nyilvánvaló nyomot hagy a zajszűrés, a színegyensúly pedig kissé sárgás.

2x-es optikai zoom, 12,5 megapixel (47 mm, f/2, PDAF)

Hatékonyan követi le a 2x-es optikai zoomegység a főkamerát jó expozíciót, színeket és fehéregyensúlyt biztosítva egy picivel kevesebb élesítéssel. Bár itt-ott a rendszer este alulexponál, nagyon is korrektek a felvételek naplemente után, és újfent próbálkozhatunk 50 megapixeles rögzítéssel (katt). Ha viszont a Honor 200 Pro tud olyan jó szenzorzoomos fotót, mint a Razr 50 Ultra optikait, akkor a Motorola vagy dobhatta volna a zoomkamerát a zavartalanabb külső panelért, vagy választhatott volna egy nagyobb fókusztávolságú, mondjuk 3x-os optikát.

4x-es szenzorzoom, 12,5 megapixel

Ehelyett 4x-es szenzorzoom próbálja a komolyabb nagyítást letudni a teleobjektívvel, és tulajdonképpen nem is csinálja nappal rosszul, a tisztán digitális zoomnál több részletet rögzítve. Ám azért a levelek környékén jól látszik a digitális utómunka, amely élesítéssel és textúrakiemeléssel küldi meg a dolgot, este pedig tisztán digitális, így nem igazán használható a 4x-es nagyítás.

A 4K 30 és 60 fps videó is kellemesen részletes és dinamikus, a Motorolától szokatlanul jó, bár még mindig nem tökéletes mozgáskiegyensúlyozással. Ha tippelnem kellene, azt mondanám, hogy 4K 60 fpsnél a 2x-es zoom szenzorszintű és 4K 30 fpsnél optikai (lehet tévedek), és már csak azért is az előbbi paraméterben rögzítenék, mert meglepően darabos az utóbbi videó, lásd az autók mozgását.

A zoomkamerára lépve nincs meg a stabil 30 fps, de ennél is nagyobb gond a hallhatóan túlszűrt sztereó hang, és a zajcsökkentést a Honorral szemben nem lehet kikapcsolni. Ez visszafogja a készülék értékét, és újfent aláhúzza, hogy a videó az, ahol bőven maradt a Motorolának tere a a javításra.

A 1080p videó rendben van, viszont nem az igazi az esti minőség 4K 30 fpssel: komoly zajszűrés után az ideálisnál kevesebb részlet marad, kissé fakók a felvételek és a szokásosan megszűrt a hang, váratlanul beúszó és eltűnő zajjal. Kellemesebb a sztereó hangszóró minősége elsősorban közép és magas tartományban domborítva: a beszédrács épp ezekre fókuszál, míg a szerényebb mélyek a túloldalról érkeznek. Megvan Dolby Vision, a HDR10+ és a Widevine L1 CDM támogatás a minőségi, fényes és tűéles mozizáshoz, amit a poén kedvéért végezhetünk a külső kijelzőn is, de azért csak a belsőre éri meg hosszabb ideig meredni.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Azóta történt

Hirdetés