Multimédia

A Moto G100 kamerarendszere majdnem érdektelen, szokás szerint áll egy 64 megapixeles quad-Bayer szenzorból, egy 16 megapixeles ultraszélesből, egy 2 megapixeles mélységszenzorból, ami eddig teljesen sztenderd, általában korlátozott képességű szett, de van itt még egy 3D ToF egység is lézeres autofókusszal, a makrók pedig a PD autofókusszal rendelkező ultraszéles egységgel készülnek dedikált makró segédfénnyel, a feladatot pedig egy LED gyűrű látja el a szenzor körül. Lényegesen jobbak is és kényelmesebben készülnek a szuperközelik, mint fix fókuszos vackokkal készített megoldások.

Az ultraszéles viszont azért annyira nem széles a maga 117 fokos látószögével, cserébe jellemzően jó eredményeket produkál. A dinamika gyengébb, mint a főkamera esetében, de általában kielégítő, a részletességgel és a zajkezeléssel is elégedettek lehetünk ebben a kategóriában, a torzításcsökkentés pedig szerencsére értelmes, mert kikapcsolni akkor sem lehet, ha szeretnénk. Némi kromatikus aberráció elő tud fordulni, de a színek szépek és valószerűek, kissé kevésbé telített, mint a főkamera, de a fehéregyensúly megbízható, éjszaka viszont ne fűzzünk túl sok reményt a dologhoz. Nem tragikus, de a szokásos problémák itt is jellemzőek.

16 MP ultraszéles

Videót viszont valamiért csak FHD 30 fps minőségben rögzíthetünk az ultraszélessel, ami azért manapság már szerény képminőséget jelent a 4K 30/60 fps videók mellett, de az eredmény messze jobb, mint mondjuk a főkamera magasabb képkockaszámú próbálkozása megegyező felbontáson. A 60 fps valamiért nem nagyon megy a G100-nak Full HD-ban, nabumm és este is vannak bizonytalanságok a fókusz illetően.

Ultraszélessel azért korrekt az eredmény, szépek a színek, rendben van a dinamika és a fókusz, a főkamerával pedig ott a 4K elektronikus stabilizációval, ami szintén ügyesen dolgozik. Éjszaka viszont megrogyik a dinamika, a fehéregyensúly sem az igazi és a zaj is jelentős, ha a nagyobb látószöget választjuk.

Az előlapi ultraszéles egység (8 MP) viszont kényelmesebb és semmivel sem rosszabb, minőségű, mint a 16 megapixeles normál előlapi szenzor. A panelbe ugyanis két kamera lyukad. Látószöget menet közben itt sem válthatunk, de a felbontással és a képkockaszámmal sem lehet mit kezdeni, adott a FHD 30 fps és slussz.

Viszont a minőség korrekt, a fókuszban megfelelő a dinamika és a részletesség, a háttér viszont hajlamos kiégni, cserébe az elektronikus stabilizáció természetes és hatékony. Állóképek esetében egyértelműen a széleslátó a nyerő, jobb a dinamika és a szaturáció is (ultraszéles szelfi itt, normál emitt).

A maximális felbontást most sem érdemes erőltetni, de nem feltétlenül azért, mert általában a picit több részletért cserébe gyengébb feldolgozást és dinamikát kapunk. A 64 megapixeles képek vonalélessége most nem valami erős, nagyon agresszív a zajmentesítés, viszont a szaturáció és a kontraszt, de még a dinamika is valamivel intenzívebb és élénkebb, mint a 16 megapixelen feldolgozott képek esetében. Éjszaka viszont nem az első eset, hogy megéri a natív felbontással dolgozni, több részletet és jelen esetben még dinamikát is kapunk.

64 MP

A 16 megapixeles eredmények vonalélessége és feldolgozása szokás szerint a legkiegyensúlyozottabb, de a színek és a dinamika szemmel láthatóan gyengébb, mint teljes felbontáson és az egynemű textúrák is hajlamosak összemosódni, főleg a gyengébb lencserajzolattal rendelkező szélek felé. A szoftvert picit szokni kell, de ha mindent megtaláltunk, már kényelmes a használata, az ultraszéleshez és makró funkcióhoz elérhető Pro módért pedig jár a piros pont.

16 MP

Az élőképen viszonylag kevés böködnivaló akad, leszámítva a látószögeket váltó ikonokat (a kétszeres zoom a 64 megapixeles képekből vág). A képbeállításokat az exponáló fölött lévő nyíllal húzhatjuk elő, néha útban van azért a digitális zoom, a módok és opciók pedig a kép alján, a három vonal alól kerülnek elő. A HDR a beállításokban vezérelhető, érdemes automatikusan üzemeltetni, a teljes felbontás viszont külön kameramódként áll rendelkezésre.

[+]

Videófelvételnél segít a rendszer, ha adott felbontáson vagy képkockaszámon mondjuk nem érhető el az egyébként kifejezetten ügyes elektronikus stabilizáció (4K 60 fps-ig adott egyébként), az már az előtt látszik és egyértelmű, hogy elkezdenénk a felvételt, így utólag nincs meglepetés. A látószöget viszont előre ki kell választani, menet közben nem lehet, pedig a Snapdragon 870 azért elbírná, ahogy a 16 megapixeles ultraszéles is ki tudna hozni többet magából, mint egy szimpla 1080p 30 fps.

Dedikált videólejátszó nincs, a tartalmakat a galéria vagy a fájlkezelő nyitja meg, így nem sok mozgásterünk van, se a hangfájlokat, se a feliratokat nem kezeli, úgyhogy érdemes letölteni egy tetszőleges programot, ami legalább ezekre képes. Streaming szolgáltatások sincsenek telepítve, a Widevine L1-es biztonsági szint és a HDR10 támogatás viszont adott, így megfelelő előfizetéssel akár magas dinamikatartománnyal és felbontással is mozizhatunk, de a Netflix esetében csak akkor, ha végre észreveszik a Motorolat, mint piaci szereplőt.

[+]

Zenelejátszóból is csak a Google megoldása áll rendelkezésre, amit továbbra is teljes meggyőződéssel utálok, ha a helyben tárolt tartalmak megszólaltatásáról van szó. De ehhez a Motorolának semmi köze, lehet letölteni másik lejátszót, a hangzás pedig kifejezetten kellemes. A multimédiás hangszóró kiegyensúlyozott és az átlaghoz képest kicsit részletgazdagabb is, a mélyek persze nem dominálnak, de kellemes, élvezhető minőséget kapunk, ami igaz a 3,5 milliméteres jackben végződő fülhallgatóra jutó hangminőségre is. Mindkét esetben elérhető a hangszínszabályzó, ami tud automatikusan és egyéni paraméterek szerint is dolgozni több különböző hangprofillal. FM-rádió sajna nincs.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!