Hirdetés
Külső
Az első generációs Atrix nem kapott túlzottan feltűnő külsőt, bár különösebben csúnyának se mondanám. A második generáció sem akar hivalkodni, szemből szinte alig változott, leszámítva, hogy „kilapult”, tehát hosszabb és szélesebb is lett (e két érték gyakorlatilag egyezik a Galaxy S II-vel). Cserében el is vékonyodott, a pont 1 centis értéket jól eltalálták, még nem papírvékony, viszont jó fogása van. Ezt a 147 grammos súlya is erősíti, van benne anyag. Változott viszont a felhasznált anyagok minősége, kukába dobták a korábbi fényes hátlapot és helyette egy remek tapintású, puha, mintázott műanyagot tettek a helyére. Ez gyakorlatilag alig érzékeny a koszra és ujjlenyomatokra, viszont stabil és kellemes fogást ad. Az általános minőséggel semmi gond nincs, a hátlap könnyedén leszedhető, mégis minden precízen illeszkedik, lötyögés, nyikorgás sehol.
Az előlapot beborítja a Gorilla Glass üveg és rögtön egyértelművé válik a méretnövekedés oka. Megnövelték a kijelzőt, ami 4,3 hüvelykesre hízott. Bár a felbontás maradt qHD (540x960 pixel), de a korábbi Pentile helyett RGB mátrixot alkalmaztak. Ezzel pedig a képminőség néhány centiről is remek, tiszta, éles képet kapunk, szép színekkel. Kifejezetten erősre húzható fel a háttérvilágítás és tűző napsütésben sincs gond az olvashatósággal, a betekintési szög se rossz, pedig normál TFT panelről van szó. Felül találjuk a hangszórót, melynek hangminősége a márkától megszokottan jó, ráadásul minket is jól hallanak, köszönhetően a két mikrofonnal támogatott aktív zajszűrésnek. Ugyanitt sorakoznak a szenzorok, melyek arcunk közelségét és a környezeti fény erősségét figyelik, valamint egy előlapi kamera várja, hogy használatba vegyük. Alulra a szokványos androidos gombok jutottak, érintős változatban, világításukat a szenzor kapcsolja automatikusan.
Szerintem kifejezetten pofás lett a hátlap, a képeken nem annyira jön át, de élőben nagyon elegáns, miközben innen nézve sem hivalkodó. Alul egy szolid krómkeretben tör elő a kihangosító által kibocsátott hang. Jó hangos, viszont asztalra letéve elég sokat veszít erejéből. Középtájékon egy Motorola logó, felül pedig a kamera csiszolt fém(es) szigete, melybe a feliratokat is dombornyomással tették fel.
Oldalról is megmaradtak minimalista vonalon, ennek megfelelően felül van a bekapcsoló és a 3,5 mm-es jack, alulra csak a mikrofon jutott. Balra találunk egy microUSB és microHDMI csatlakozót, amelyek nem csak a megfelelő kábelt, hanem speciális dokkolókat is fogadnak (ezekről később). Jobboldalra jutott egy hangerőszabályzó és egy kameragomb, utóbbi meglehetősen ritka androidos körökben. Ezeket nem annyira találták el, kissé nehéz őket kitapogatni és megnyomni.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
