Külső
Egy navigációs eszköznél is fontos lehet a külső, hiszen ha már ott figyel a szélvédőnkön adott esetben órákig, akkor nem baj, ha jól néz ki. A Mionak ezzel korábban se volt nagy gondja, eddigi készülékei külsőleg rendben voltak. Nem emelkedtek ki különösebben a mezőnyből, de kulturált kinézettel rendelkeztek. A Spirit sem rossz ebből a szempontból, szemből, illetve alul és felül a fényes fekete dominál (ami a tesztkészüléket nézve elég könnyen karcolódik), míg a hátsó, valamint jobb és bal oldalakat matt középszürke borítás fedi. Az összeszerelés rendben van, nekem egyedül a szürke hátsó rész nem tetszett annyira, de azt úgyse látjuk használat közben.
Szemből nyilván a képernyő dominál, ami szélesvásznú, 4,3 hüvelykes, felbontása 480 x 272 pixel és rezisztív. Szerencsére nem kell durván nyomkodni, finomabb érintésekre is reagál. A felbontása és színei átlagosak, elegendő a világítás erőssége is, betekintési szöge oldalról egészen jó, a fenti és lenti nézet meg autóban nem igazán számít. Alatta csak egy Mio márkalogó van, egyébként az előlapon semmi sincs.
Hátul sincs túl sok izgalmas dolog. Ide is került egy jókora Mio felirat, illetve a jópofa, hullámos mintázat mögött található a hangszóró. Ennek bőséges az ereje, még lehúzott ablaknál, erős városi forgalomban is simán hallani. Az alul lévő vágat az autós tartónak készült, ezt sajnos nem tudtuk kipróbálni.
Az oldalsó részekből a jobb és bal fele kiesik, itt semmi sincs. Alulra került a miniUSB csatlakozó, ezen keresztül tölthetjük, illetve számítógépre is köthetjük. Ide került még egy microSD bővítőnyílás is, aminek az a szerepe, hogy ha a 2 GB belső tárhely kevésnek bizonyul a térképeknek, akkor ezen keresztül megoldhatjuk a problémát. Felül egy darab kapcsoló árválkodik, ezzel tudjuk be- és kikapcsolni, valamint lefagyás esetén resetelni (a teszt alatt erre nem volt szükség).
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
