Minden a Windows Phone 7-ről

Windows Mobile történelem

Ez a cikk azért készült, mert az a nagy Windows Phone 7-es telefondömping előtt szükségesnek láttuk bemutatni a tisztelt olvasónak, hogy mit várhatnak az új rendszertől. Az OS-t a felső kategóriás okostelefon-piacra szánta a redmondi cég, nem titkoltan régi fényének (és piaci részesedésének) visszaszerzése érdekében. Az eddig használt 6.5-ös verzió már megérett a cserére, ezt szó szerint értelmezték, hiszen a Microsoft mérnökei nem az elavult OS foltozgatásával töltötték az időt, hanem teljes egészében áttervezték és újraírták azt a mai trendeknek megfelelően. Így született a Windows Mobile Phone 7 Series, röviden csak WP7, azonban mielőtt rátérnénk a részletekre, fussuk át gyorsan, honnan jutott el a Windows Mobile rendszer idáig. A mobil Windows történelme iránt érdeklődőknek ajánlom a régebbi cikkeinket, melyekben a 6.5-ös, illetve az az előtti verziókat vesézzük ki részletesen.

A legelső Windows Mobile operációs rendszer, a Pegasus művésznévre hallgató Microsoft handheld PC 1996 november elsején látott napvilágot. A felhasználói felületet a cég akkori zászlóshajó oprendszeréről a Windows 95-ről mintázták. Az akkori hardveres követelmények mai szemmel nevetségesnek tűnhetnek (1 megabájt belső memória és RISC processzor), azonban a képernyő felbontására vonatkozó előírások meglepőek: a 640 x 240 vagy 480 x 240 pixeles képernyő sok mai okostelefonban is megállná a helyét. Itt három ágra váltak szét a Microsoft által fejlesztett oprendszerek; mivel a cikk témája a mobil verzió, kizárólag erre fókuszálok. 2003-ban megjelent a nagy kreativitással Windows Mobile 2003-nak keresztelt OS, melynek három változata látott napvilágot, amik természetesen új fícsöröket támogattak: a leglényegesebbek a Bluetooth Manager, automatikus WLAN-csatlakozás, HTML4.0 és JavaScript 5.5 támogatás a böngészőben, a képernyő elfordulásának támogatása (landscape mód). A következő mérföldkő a Magneto, azaz a WM 5.0. Ez már támogatta a 3G-s kapcsolatot (UMTS), valamint itt jelent meg először USB2.0, a Direct3D és Direct Draw támogatás.

2007-ben jelent meg a Windows Mobile 6 Professional (WM 6), amely további újításokat tartalmazott. A felbontás akár 800 x 480 képpontos is lehetett, a UI-t is "átvistásították" (ekkor a híres-hírhedt Vista becenevű rendszer volt a Microsoft legfrissebb asztali számítógépekre szánt OS-e). Ezen már böngészhettünk a Live tartalmak között, úgy mint Live Messenger, Mail, Search, frissíthettünk a Windows Update-en keresztül, valamint megjelent az Exchange és .NET támogatás is. A következő verzió a 6.5 volt, mellyel a napjainkban is kapható készülékek legtöbbjén találkozhatunk. Az Apple által elindított érintőképernyő-mánia miatt a kezelőfelületet szinte teljesen lecserélték egy látványosabb és könnyebben kezelhetőre, itt már nem egy start menüt kell böködnünk egy stylussal, ujjal is kényelmesen navigálhatunk. A felhasználói interfész (röviden UI) átgondolása mellett megjelent a MyPhone szolgáltatás (Live fiókkal rendelkezők ezen keresztül szinkronizálhatták a készüléküket), a Marketplace, ahonnan új tartalmakat szerezhetünk a telefonunkra, valamint az Internet Explorert is átvarázsolták, ami sajnos még így sem nyújtott megfelelő felhasználói élményt. A hibái és hiányosságai ellenére a mai napig ez az OS található a legtöbb Windows alapú készülékben, de szerencsére a Microsoft is rájött, hogy 2010-ben ez nem menő, a rendszer megérett a váltásra.

Gyártók és hardveres követelmények

Már nem kell sokat várni, a legelső WP7-es telefonok már a spájzban vannak. Szerkesztőségünkben trónol az LG üdvöskéje, az Optimus 7, melyről holnap részletes tesztet is lehet majd olvasni a Mobilarenán és itt van már a Samsung Omnia 7 is a maga testi valójában. Idén várható még számos modell a HTC-től (HD7, 7 Pro, Mozart, Surround és Trophy), a Samsungtól (Focus), a Delltől (Venue Pro), plusz az LG is előrukkol majd egy teljes QWERTY billentyűzetes masinával (Quantum). A listát megnézve eltörpenghetünk azon, hogy mi lett a korábbi Microsoft partnerekkel. A Motorola egyelőre kivár, nekik elég jól mennek most az androidos készülékek, nem akarnak feleslegesen erőforrásokat ölni egy olyan rendszerbe, melynek sikerét még nem látják biztosnak, pedig az MpX sorozattal annak idején az elsők között voltak. A Sony Ericsson a pletykák szerint kicsit megcsúszott a fejlesztéssel, de idővel csatlakoznak majd a WP7-et gyártók kvartettjéhez, másról viszont nem tudni. A Palm ugye gyakorlatilag csődbe ment, a HP vásárolta fel őket, jelenleg a WebOS 2.0 névre hallgató rendszer fejlesztésén dolgoznak, ezzel két "régi windowsos" gyártó ki is esett. A Fujitsu-Siemens már nem foglalkozik efféle eszközökkel, a Toshibáról, Asusról egyelőre nem tudni semmit, de elképzelhető, hogy ők is meglovagolják majd a hullámot - feltéve, hogy az elég nagyra duzzad.

A Google-höz hasonlóan a Microsoft is komoly hardveres követelményeket írt elő a WP7-es készülékek gyártónak, amit a tough, but fair mondattal jellemzett, ami nagyjából annyit tesz, hogy "kemény, de igazságos"; ha a szemeink kidülledését le lehet így írni, akkor mindenképp találó. A minimum követelmények nagyjából megfelelnek a mai csúcskészülékek hardverének, azonban ha azt nézzük, hogy a WP7-es telefonok is ebben a kategóriában szeretnének érvényesülni, ez indokoltnak tűnik. Hogy mit is takar mindez? A processzor alsó hangon egy 1 gigahertzes ARM Cortex-A8 alapú cucc, melyhez hozzá kell csapni egy DirectX9-kompatibilis grafikus egységet. A kijelző felbontása el kell, hogy érje a 800 x 480 képpontot, az érintésérzékelés kizárólag kapacitív lehet és támogatnia kell a 4 pontos (azaz egyszerre akár négy érintés érzékelésére is képes) multitouch-ot, kérdés, hogy ezt kihasználja-e a majd rendszer. Egyedül a belső memória kategóriában lőttek egy csöppet a mai sztártelók felszereltsége alá, a minimum követelmény 256 MB RAM és 8 GB flash memória (a külső memóriabővítésre semmilyen megkötés nincs) - ha jobban belegondolunk, azért ez sem semmi. A microSD bővítőhely megléte nem alapkövetelmény, de nem is kizáró ok, a jelenleg bemutatott készülékek közül van olyan, amelyikben található ilyen, de alapvetően nem jellemző.

Túl vagyunk a lényegesebb hardveres követelményeken, következzen néhány funkcionalitásra vonatkozó szabály. A telefon külső kialakításra nézve is meg van kötve a mérnökök keze, hat dedikált gombot muszáj elhelyezni a készülékházon: ezek a vissza, start, keresés, bekapcsolás / alvás mód, hangerőszabályozás, valamint a kamera billentyűi. Apropó kamera, a Windows Phone 7-re épülő modelleknek képesnek kell lenniük legalább 5 megapixeles fotók készítésére (ez a megkötés sem hülyeség, gondoljunk csak arra, néha milyen pocsék kamerával szerelt androidos készülékekkel lehet találkozni). Ezen kívül a gyártóknak muszáj gyorsulás-, fény és közelség-érzékelőt, FM-rádiót, valamint A-GPS modult szerelni a masinákba, ezeken nem hiszem hogy bárki meglepődne, miképp azon sem, hogy az iránytű is alapfelvétel, videót pedig legalább 720p-ben fog rögzíteni minden WP7 készülék. Amit hiányolok, az a szabványos USB-kimenet, remélem nem kerülünk újra abba a helyzetbe, hogy minden készülék másfajta adatkábellel lesz csatlakoztatható a számítógéphez, egyelőre a két koreai üdvöske ebből a szempontból rendben van, és a szabvány egyébként is köti a gyártókat.

Felhasználói felület, élmény és testreszabhatóság

A Microsoft új üdvöskéjének felhasználói felülete egyáltalán nem hasonlít a korábbi rendszereken lévőkre. Tovább is megyek: egyik mai rendszerére sem hasonlít. A pletykák szerint lecserélt fejlesztői gárda teljesen újragondolta a Metro becenévre halgató felhasználói felületet, valószínűleg rájöttek arra, hogy ami működött 5-10 éve, nem biztos hogy ma is megállja a helyét (most egyébként párhuzamot vonhatnék egy másik nagy gyártó sokáig fejlesztgetett új rendszerével, amely szintén most debütált, de nem teszem). Az amerikai vállalat azt mondta, hogy bár nagyon szép dolgok az ikonok és a különféle grafikák, nem feltétlenül érdemes a kukába dobni magukat a feliratokat, hiszen azok is lehetnek legalább olyan szépek, de adott esetben több információt hordozhatnak; gyakorlatilag ezzel az egy mondattal lehet a legjobban leírni azt, hogy a WP7 grafikus felhasználói felületét milyen elvek szerint álmodták meg. Azért érdekes mindez, mert a vállalatra mobilos fronton eddig a nagyon komplex, fejlett irodai képességekkel rendelkező rendszerek voltak a jellemzők (a masszív Exchange és Office támogatás már régóta jelen van), de mindez sokszor a felhasználói élmény és az egyszerű ám mégis intuitív felhasználás rovására ment. Ez most gyökeresen megváltozott. A cégnél nagyon büszkék arra, hogy végleg sikerült elszakadniuk a felület tekintetében a számítógépes gyökerektől, egy olyan rendszert szerettek volna létrehozni, ahol a felhasználó mindig azt látja a telefonján, ami számára a legfontosabb. Ahogy már a new yorki bejelentés kapcsán Steve Ballmer is hangsúlyozta: az új rendszer legfontosabb eleme maga a felhasználó, köré kell építeni az egészet, olyan felületet kell létrehozni, amelyet nem csak használni könnyű, hanem az ember a magáénak is érzi. A cég saját bevallása szerint is teljesen másképp állt a fejlesztéshez: a Windows Phone már nem elsősorban az üzleti felhasználók számára készült, sőt. A felhasználói felületet házon belül Metro felületnek hívják, aminek az az oka, hogy a városi emberek helyébe képzelték magukat a fejlesztők, s tettek néhány kört különböző városok földalatti eszközein. Arra jöttek rá, hogy az emberek számára a legkönnyebben felfogható jelrendszer a letisztult, kontrasztos, tipográfiailag egységes platform, ami például a metrókban elhelyezett táblákat is jellemzi.

Ha a kezünkbe veszünk egy WP7-es készüléket, semmi olyat nem fogunk találni, mely a legkisebb mértékben is emlékeztetne minket a Windows Mobile-ra. A kezdőképernyő és a menü fogalmát is újraértelmezték a készítők, ráadásul mindezt a WP7 védjegyévé is tették, ami azt jelenti, hogy a készülékek gyártói ezekre a részekhez egyáltalán nem nyúlhatnak hozzá, azaz az összes ilyen rendszert futtató készüléken ugyanolyanok lesznek ezek a részek. Felhasználói élmény védelme, ahogy páran szoktak fogalmazni az elvvel kapcsolatban. A szó klasszikus értelembe vett készenléti képernyőről nem is beszélhetünk, a képernyőzár feloldása után egy vertikálisan scrollozható listát láthatunk, amelyben kis téglalapokban látjuk a kihelyezett tartalmakat. Ezeket angolul tile-nak hívják, a magyar szó még nincs meg rájuk, de úgy hallottuk, hogy valószínűleg csempének lesznek becézve, ami tulajdonképpen találó. Alapértelmezésben olyan téglalapok vannak kint, mint a telefon, a névjegyzék (people, azaz emberek), az üzenetek, az e-mailek, a képek, a webböngésző, az Xbox Live, a naptár, a zenék és a videók, a Marketplace, valamint önmagunk, ami szintén egy új dolog (azonban érdekes módon innen nem frissíthettjük a státuszunkat), jól mutatja, hogy a rendszerben milyen magas szintű a social-networking integráció. A kis négyzetek sorrendje természetesen szabadon variálható, törölhetjük őket és újakat is létrehozhatunk, kirakhatjuk például a legtöbbet tárcsázott ismerőseinket vagy az utólag feltelepített alkalmazásokat is. Ha ujjunkat balra toljuk a készenléti képernyőn, jobbról előhúzhatjuk magát a menüt, mely teljesen egyszerű, listás felépítésű, a programok abc-sorrendben szerepelnek benne. Egy korlát itt már jól látszik, nevezetesen, hogy nem lehet csoportokat, mappákat létrehozni, ráadásul kezdőbetűhöz sem ugorhatunk. Ha valaki több száz alkalmazás feltelepítésével szeretné majd múlatni az idejét, az felkészülhet arra is, hogy azok megtalálása is komoly másodperceket vesz majd igénybe. A készülékgyártók tehát nem tudják úgy átalakítani a felületet, mint korábban, viszont gyárilag lehetnek a főképernyőn olyan csempék, amik valamilyen hozzáadott szoftverhez dobják a júzert. Ezek törölhetőek egy mozdulattal, így ez sem tekinthető túlságosan masszív átalakításnak.

A dizájnerek remek munkát végeztek, felhasználói élmény szempontjából remekül teljesít a WP7. Külön dícséret illeti az animációkat készítő fejlesztőknek, az egész rendszer tele van apró áttűnésekkel, itt ez csúszik be, ott az jön be oldalról, fent beugrál egy ikon, mindez folyamatosan és reccenésmentesen történik (valószínűleg ez azért a magas hardverkövetelményeknek is köszönhető). Mindez persze zavarhatja is a minimalizmust kereső felhasználókat, azonban vegyük figyelembe, hogy a rendszer multimédiás telefonok alá készült, aki ilyet vesz, az legalább tudja, hogy mire számíthat. A mi véleményünk egyébként az, hogy az áttünések nem csak látványosak, hanem diszkrétek is, nem egy csicsás GUI, hanem egy gördülékeny és letisztult rendszer benyomását keltik. Mindezt alátámasztják azok a vélemények, melyeket ismerőseink adtak: az iPhone-fanok, Android-guruk és Symbian-megszállottak egyaránt díjazták a WP7 felépítését és működését. Persze negatívumok is vannak: bármennyire jó is a felület és az általa nyújtott élmény, sajnos a testreszabhatóság tekintetében nem túl izmos. A személyre szabás gyakorlatilag kimerül a "rendszer színének" állításából, valamint a háttérkép cseréjéből, a csempés rész, a menü és a gyári programok háttere viszont mindenképpen fekete vagy fehér; még jó, hogy azt legalább mi dönthetjük el, hogy melyik legyen. A klasszikus "témákat" tehát elfelejthetjük, fekete vagy fehér háttér és ilyen-olyan színű téglalapok/feliratok, ebben ki is merült az egész témakör. A színek között egyébként a nagyobb szogláltatók árnyalatait vehetjük észre, a "magenta" például nem mondható alapvető elemnek a színskálán, itt mégis szerepel. A gyári programok ikonjai egyébként nagyon hasonlítanak egymásra, a színváltással együtt ők is megváltoznak, az utólag feltelepített alkalmazások egy része viszont fix ikont kapott, melyekre a menü átszínezése nincs hatással.

A menüben való navigálás egyébként pofonegyszerű, a kötelezően előírt fizikai gombok segítenek benne. Szinte mindenhol egyértelmű, hogy merre tudjuk mozgatni az adott listát vagy elemet, egy szintet visszalépni a vissza gombbal tudunk, a Windows logós pedig mindig a csempék közé repít minket. A kis nagyító értelemszerűen a kereső, ami általában a Bing oldalát hozza be, de bizonyos esetekben ott keres, ahol vagyunk. Így működik ez például a névjegyzékben, illetve az e-mail üzenetek között is. Érdekes újdonság továbbá, hogy a térerőt és az akkumulátor töltöttségét alapvetően nem láthatjuk a kijelzőn, egyedül a jobb felső sarokban lévő óra fix; a felsorolt részeket is tartalmazó státuszsor akkor jön elő, ha megbökjük a képernyő tetejét. A térerőt mondjuk tényleg nem szükséges naphosszat bámulni, de az akkumulátor töltöttsége nagyon hiányzik. Mindezért sovány vígasz az, hogy a kis akkumulátor piktogram gyönyörű animációval hull alá a képernyő nem létező részéből. A térerőkijelzést viszont mindig láthatjuk, ha a tárcsázóképernyőre tévedünk, ez mondjuk valóban nem árt, ha az ember hívást akar indítani.

Beépített szoftverek

Mivel a mobil oprendszer gyártója a világ egyik legnagyobb szoftvergyárosa is egyben, a beépített szoftverek mindegyike saját termék. Az Office-támogatáson szerintem senki sem lepődik meg, megnyithatunk és szerkeszthetünk szöveges dokumentumokat, táblázatokat és prezentációkat (Word, Excel, PowerPoint és OneNote), új prezentációt viszont nem hozhatunk létre, a new document gomb megnyomása után csak a Word és Excel fájlok létrehozásának lehetősége ugrik fel. Természetesen OneNote fejlesztést is kreálhatunk, ez viszont egy képernyővel arrébb kapott helyet, mint az alapvető Office-triumvirátus, emellett a SharePoint is elérhető. Az Office programcsomagot a nulláról kellett újraírni Silverlight-ban, ami nyilván nem volt kis munka, viszont így sikerült jól implementálni a desktop rendszerekből ismert funkcionalitást mobilos környezetbe. Zenehallgatáshoz a Zune rendszert használhatjuk, aki rendelkezik az említett zenelejátszóval (valószínűleg kevés ilyen olvasónk van, lévén az eszköz itthon hivatalosan nem kapható), az nem fog meglepődni felépítésen, ami egyébként nagyjából az egész GUI alapját is adta. A fájlokat sajnos nem lehet "csak úgy" felmásolni, mindenképp le kell töltenünk a kínosan lassan települő Zune alkalmazást, mely jelenleg még csak Windows alá érhető el, de készül az OSX-re írt verzió is. A szinkronizálás elég egyszerű és meglehetősen gyors, a támogatott zenei formátumok kimerülnek az MP3-ban, MP4-ben és WMA-ban, videókból pedig szintén az MPEG4 és a WMV játszik.

Az alapvető telefonos szoftverek teljesen jól működnek. A Phone csempére rányomva a hívásnaplóban találjuk magunkat, de egy-egy gombnyomással eljuthatunk a tárcsázóképernyőre vagy az Emberek közé (névjegyzék, alias People). Utóbbi különösen jóra sikerült, hiszen nem csak a vertikálisan görgethető és kezdőbetű szerint kereshető listából áll, hanem helyet kapott rajta két oldalnyi ember, akikkel gyakran kapcsolatban vagyunk, valamint egy what's new fül is, mely a különféle SNS-frissítéseket szívja be, azaz azt mutatja, hogy mi történt az ismerőseinkkel mostanában. A támogatott szolgáltatások közé tartozik a Windows Live, a Google és a Facebook, státusz frissítéseket csak ezekből nyer a rendszer, de könnyedén beállíthatunk Yahoo! levelezést is, plusz lehetőség van manuális fiókfelvitelre is. A névjegyzékben rengeteg extra mező szerepel, facebookos vagy live-os ismerőseinket összeköthetjük a kontaktlistában szereplő adatokkal, az egyedüli nehézség az, hogy automatikus javaslatot csak akkor tesz a rendszer, ha valamely adat (telefonszám, e-mail cím) egyezik, a név alapján nem gondolkodik. Tehát ha egy ismerősünknek a SIM-ről importált adatai kimerülnek a telefonszámában, amit viszont nem adott meg Facebookon, kénytelenek leszünk kézzel összekapcsolni a két adatot. Ha viszont ezt megtettük, a People-ben lévő "profiljára" kattintva nem csak friss képeit, hanem egyéb adatait is könnyedén elérhetjük. Facebook kliens gyárilag nincs a rendszerben, de az iPhone-hoz hasonlóan ingyenesen letölthető. A videón látszódik, hogy mennyire jó, most csak egy szóval írnánk le: nagyon profi. Az egyéb programok között a hihetetlenül gyorsan és jól működő képnézegetőt, egy fapadosnak kinéző, de valójában igen kellemes naptárat, tudományos funkciókkal is ellátott számológépet, valamint autós navigációra nem alkalmas térképszoftvert találunk. A naptárnál beállítható, hogy a céges és magáncélú események más színnel jelenjenek meg, a képnézegető támogatja a többujjas gesztusokat, a térképszoftver pedig nem más, mint a Bing Maps.

Microsoft gyártmány lévén mi más is lehetne a beépített böngésző, mint az Internet Explorer. A motorja a fejlesztők szavaival élve az IE7 és 8 között helyezkedik el félúton. Egyszerre akár hat oldalt is nyithatunk, amelyek párhuzamosan töltődnek be, támogatja a multi-touch nagyítást, ami az eddigi tapasztalatok alapján teljesen folyamatos. A duplakattintásos, paragrafusra történő zoom is pontosan működik. Emellett a kedvenc oldalainkat kitehetjük csempeként a készenléti képernyőre, elmenthetjük a weboldalon megjelenített képeket, megoszthatjuk az oldalt stb. Mindez szép és jó, azonban a Flash és a Silverlight támogatásának teljes hiánya égbekiáltó hiba, bár a redmondi cég ígéretet tett, hogy ezt hamarosan orvosolja - ez hihetően is hangzik, mivel a Silverlight már be van építve az operációs rendszerbe, a Flash-hez pedig van kliens, mely a YouTube videók megtekintéséhez feltétlenül szükséges. Viszont ez gyárilag nincs feltelepítve, elvileg a Marketplace-ről kell letölteni a szoftvert, de az a cikk megírásának pillanatában még nem volt elérhető, magyarán mi még nem tudtunk YouTube videókat nézni a telefonon. A böngészési élmény egyébként nem rossz, de kompatibilitás terén pocsékul teljesít a WP7, a híres ACID3 teszt a maximálisan elérhető száz pontból tizenkettőt adott rá, ami jól mutatja, hogy a szabványokkal nem áll túl jól a cucc. Épp ezért érdekes, hogy mégis jól használhatónak tűnik. Azt is megtudtuk, hogy javában készül a frissítés, amely már HTML5 kompatibilitást is fog kapni.

Az üzenetkezelés hozza az elvárt szintet, az alap SMS és MMS páros mellett e-maileket is pötyöghetünk a telefonon, amelyhez ráadásul gond nélkül csatolhatunk mellékleteket is. Az e-mail klienst szinkronizálhatjuk a fiókunkkal, ami Yahoo!, Windows Live Mail és GMail esetén igen egyszerű, más fiók használata esetén pedig egy minimális konfigurációra van szükség. A tesztkészülékünk nem rendelkezett fizikai billentyűzettel, így a virtuális klaviatúrát kellett használnunk. Ez nagyon jól működött, a félregépelések igen ritkák voltak, mondhatjuk, hogy az általunk eddig tesztelt virtuális billentyűzetek egyik legjobbjával van dolgunk. Természetesen fekvő módban is működik, a rendszer ugyan egyelőre nem támogatja a magyar nyelvet, de az ékezetes karaktereket mégis elérhetjük egyszerűen hosszan nyomva azt a betűt, amire az ékezet kerül. A Microsoftnál állítólag külön hangmérnökök dolgoztak azon, hogy a különböző gépelésekhez rendelt audio effektek milyenek legyenek, igyekeztek olyan hanghatásokat kreálni, amiket az ujj finom kopogása ad az üvegen.

Az egyre masszívabb mennyiségű tartalom kezelésére képes telefonok esetében igen fontos egy jól működő kereső. Az eddigiekhez hasonlóan a beépített keresőmotor is saját gyártmány, míg az androidos készülékeket áthatja a Google-illat, itt ez Bing-szagként manifesztálódik előttünk. Ezzel azonban semmi baj nincsen, a Bing egy jól használható alternatíva PC-s esetben is, reméljük itt is meg fog felelni, a dedikált keresőgombért (ami minden WP7-es készülékben jelen lesz, hiszen alapkövetelmény, de erről már többször volt szó) pedig előre is jár a buksisimogatás. Képes a hang alapú keresésre is, az ezt megvalósító TellMe nevű programot a start gomb nyomva tartásával érhetjük el. Jópofa, hogy a keresőképernyő háttérképe mindig más, egy-egy híres fotó vagy festmény kerül be, melynek egy-egy pontját megérintve addicionális információkat kaphatunk az azon szereplő tárgyról, személyről, témáról.

Marketplace és Xbox Live

Újabb alkalmazásokat a Marketplace for Mobile nevű alkalmazásboltból szerezhetünk be, ez a microsoftos megfelelője az AppStore-nak (iPhone), Samsung Apps-nek (bada) és az Android Marketnek (Android). A név ismerősen csenghet, mivel már a 6.5-ben is elérhető volt, a felhasználói felület viszont teljesen más. A koncepció viszont nem változott, de a kínálat egyelőre elég hiányos, a cikk időpontjában 1500 alkalmazás környékén volt, azonban ez a Microsoft reményei szerint drasztikusan növekedni fog (jó jel, hogy az SDK-t már fél millióan letöltötték). Állítólag WP7 alá fejleszteni elég kellemes dolog, mert aki már programozott XBox alá, vagy .NET környezetben, annak minden triviális lesz. A virtuális boltból nem csak alkalmazásokat, hanem zenéket és játékokat is lehet letölteni/vásárolni, valamint elérhetők márkaspecifikus dolgok is, melyek a tesztkészüléket biztosító LG esetében kizárólag ingyenes, ám nagyon korrekt szoftverek voltak. Ilyen szoftverek egyébként gyárilag is rajta lehetnek a készülékeken, az LG például egy virtuális-valóságot mutató és egy panorámafotókat készítő programmal újított be, de a hozzájuk kapcsolódó részből képszerkesztőt, zenei szoftvert és metrótérképet is be lehet szerezni. A Samsung a többi okostelefonjáról ismert Daily Briefing programot (időjárás, hírek, tőzsde), illetve a Photo Sharing alkalmazást adja a készülékhez. Hazánkban a Marketplace hivatalosan már nem érhető el, de aki nagyon akarja, már most is ki tudja kerülni a korlátozást, hogy az ingyenes szoftverekhez hozzáférhessen.

A Windows Phone 7 másik nagy vonzereje az Xbox Live integráció lehet. A készülékek összeköthetőek a használója Xbox Live fiókjával, ami ekkor szinkronizálja az ott használt avatart, a játékokban elért pontjainkat feltölthejtük és megoszthatjuk, megnézhetjük a highscore-okat, üzeneteket küldözgethetünk a két masina között, nagyjából minden adminisztratív funkciót elérhetünk. Elvileg a telefon és a konzol nem akad össze, egyszerre lehetünk bejelentkezve mindkét készüléken, de ezt ellenőrizni nem tudtuk. A cikk megírásának pillanatában az Xbox rendszerére Magyarországról csak akkor lehet feljelentkezni, ha valamilyen külföldi irányítószámot adunk meg a valódi helyett, de elvileg november 11-től hivatalosan is elérhető lesz számunkra a szolgáltatás.

Ha már a játékoknál tartunk: a Microsoft ezekből ötven darabot jelentett be, melyekből hét használni fogja a Xbox Live tartalmakat. Játszhatunk többszereplős módban is hálózaton keresztül, ezek jelenleg nem valós idejű, hanem körökre osztott (turn-based) játékok. Látszik, hogy a cég megpróbál kedveskedni a gémereknek, a hardver és a felület adott, a legtöbb azonban az elérhető játékokon fog múlni. Elvileg jönnek majd olyan cuccok is, melyek a telefonon és a játékkonzolon is elérhetők lesznek, vagy legalábbis kiegészítik egymást. Tehát lehet, hogy este befejezzük a játékot az Xbox 360-on, de reggel folytatjuk a telefonunkon, miközben a metrón ülünk; hazaérve egy gyors szinkronizáció után ott folytathatjuk, ahol a Deák téren abbahagytuk. A grafika nyilván nem lesz ugyanolyan a két eszközön, de az ötlet mindenképp díjazandó, s az is benne van az opciókban, hogy olyan egymás elleni küzdelmeket folytassunk ismerőseinkkel, ahol nem számít, hogy ki lépett be telefonról és ki konzolról.

Vélemény, jövőkép

A Microsoft teljes újraindításként jellemezte a Windows Phone 7-et, ez érződik is rajta: a felületet teljesen újragondolták, üde színfolt a mai mobil megoldások között. Bár szinte mindent tud, amit ma egy komoly mobil operációs rendszertől elvár az ember, ez azért kevés a forradalomhoz, nem mutat fel semmi olyan funkciót, amitől hirtelen mindenki WP7-es készülékre vágyna. A tősgyökeres Apple-fanokat úgysem lehet áttéríteni, az elvakult Android-rajongók pedig elfordulnak mindentől, amin rajta van a Windows logo. Aki viszont ezen csoportok egyikébe sem tartozik és egy jól használható, valamint eye-candyval csordultig töltött telefont szeretne, remélhetőleg nem fog csalódni egy WP7-es modellben, hiszen személyében egy nagyon látványos, gyors, megbízható, stabil, és nem utolsó sorban marha jól használható rendszerhez juthatnak. Már amennyiben felsőkategóriás készülék vásárlására adják a fejüket.

Következzen a feketeleves, sajnos nem mehetünk el szó nélkül a negatívumok mellett sem. Az iPhone-gyűlölők közkedvelt vesszőparipája volt egy időben, hogy az almás telefonból hiányzik a másolás és beillesztés, azaz a copy-paste funkció. Ez sajnos (és számomra érthetetlen módon) a Microsoft üdvöskéjében sem érhető el, előre látom, mekkora WP7-flame lesz ebből. A Silverlight és Flash támogatás hiánya sem oké dolog (de ez legalább átmeneti), a felület vizuális testreszabhatósága pedig komoly korlátokba ütközik. Az igazán égető probléma pedig a korlátozott multitasking: míg a beépített alkalmazások gond nélkül futnak a háttérben, az úgynevezett third party programok nem, azaz a koncepció hasonló az iOS és a bada alkalmazáskezeléséhez, de gyengébb azoknál. További mínusz pont, hogy a tesztkészülék nem támogatja a magyar nyelvet, de ezen is dolgoznak már. Fájó pont, hogy indulásra nem lett elérhető itthonról hivatalosan a Marketplace és az Xbox Live, egy okostelefon ugyanis pont attól lesz több, mint egy jól összerakott középkategóriás eszköz, hogy külsős programokat tudunk szórni rá.

A cikkből valószínűleg kiderül, a Microsoft nem bízott semmit a véletlenre, a legnagyobb okostelefon-gyártók közül sokat "megszerzett". A WP7 a felső kategóriában indul, ez azon is látszik, hogy az idén megjelenő tíz készülék mindegyike a drágább árszegmensben fog indulni. Nem szeretnék elhamarkodott kijelentéseket tenni, de a Windows Phone 7 valószínűleg hamvaiból támasztja fel a Microsoft mobil iparágát, a felső kategóriában sikerre számíthat, azonban a puding próbája az evés, erről majd a telefonok tesztelésénél győződhetünk meg. Arról, hogy mikor lesznek elfogadható árú WP7-es készülékek, semmi hír nincsen, remélhetőleg észreveszik a Microsoftnál, hogy az okostelefon ma már nem csak a felső tízezer privilégiuma. A piacnak mindenesetre jót tesz egy újabb versenyző, mi reméljük a legjobbakat.

dr. Kind feat. Bocha

Azóta történt

Előzmények

Hirdetés