A készülékek
A BlackBerry sikerének másik kulcsa a cég által gyártott telefonokban keresendő. Eleinte direkt olyan termékek voltak ezek, amikre azt mondtuk, hogy célszerszámok. Arra készültek, hogy az ember levelezzen velük, esetleg telefonáljon. Minden más csak másodlagos, lényegtelen. Kamera, Bluetooth, multimédia, többszólamú csengőhangok? Nem volt itt semmi. Amikor hazánkba is hivatalosan betört a RIM, akkor a legdurvább telefon a 7290-es BB volt, s már akkori szemmel nézve sem volt egy álom.
Viszont tette a dolgát, röccenés nélkül üzemelt rajta minden levelezési funkció, egy hétig bírta töltés nélkül. Az összes BB készüléken a RIM egyedi operációs rendszere fut, amit fantáziadúsan BlackBerry OS néven ismerünk. Jelenleg a 4.7-es verziónál járunk, ez dolgozik a Storm nevű kütyüben, de igazából ez szinte csont ugyanaz, mint a 4.6 – csak optimalizálták az érintőkijelzőhöz.
Pár évvel ezelőtt határozta el a RIM, hogy nyit azok felé is, akik eddig azért nem vettek BB készülékeket (és ezzel együtt BES/BIS hozzáféréseket sem), mert kamerát, videolejátszást, animáló menüt és grillcsirkét vár a készülékétől. Ezért két irányba indultak el, egyrészt a saját készülékportfóliójukat megújították (elkészült a Pearl és a Curve), másrészt egyéb gyártóknak átadták a BlackBerry licenszet, ilyen volt a Nokia (E66, E61), vagy a Siemens (SK65).
Ez utóbbi dolgokkal azért volt némi gond, ugyanis a BlackBerry telefonoknak van egy egyedi azonosítója, úgynevezett PIN szám. Akár BES, akár BIS környezetről van szó, a regisztráció úgy kezdődik, hogy ezt a PIN számot meg kell adni a megfelelő helyen (a BES szerveren, vagy a BIS felületen). Ha az azonosító rendben levőnek találtatott, s a telefonban levő kártyán van szolgáltatás, akkor a BIS/BES leküldi az ún. service book-ot, ami gyakorlatilag egy olyan csomag, amely aktiválja a telefonban az email beállítási lehetőségeket. Amíg ez nem történik meg, addig a készülékben be sem lehet állítani a levelezést.
Nos, ezzel a PIN számmal merültek fel problémák a BB licensszel ellátott más gyártók telefonjainál, hiszen ott egy előre betáplált algoritmus dobott ki egy virtuális PIN számot… s nem mindig működött a történet. Persze ha egyszer sikerült beállítani, akkor magabiztosan üzemelt és kommunikált egy Nokia E61 is egy BES szerverrel, de a tökéletes működéshez eredeti BlackBerry telefon javasolt. Már csak azért is, mert a RIM és a Nokia azóta felbontotta az együttműködést, a finnek pedig saját rendszert kezdtek fejleszteni, de házi szakértőink szerint ez labdába sem rúghat az évek óta csiszolgatott BB-hez képest.
Foglaljuk össze a fentieket, immáron felhasználói szempontból. Júzerünk megveszi a tetszőleges BlakcBerry készülékét, rendel egy BIS-t a szolgáltatójától, majd a PIN számot regisztrálja. Ekkor lejön a service book, és végig tud menni az email beállításokon, köszönjük, működik, leülhet, csókolom. Ha a BIS helyett BES van a történetben, akkor rendszergazda telepít, szinkronizál, összekötöget, buherál, anyázik, cigizik-kávézik, de előbb-utóbb tudásához mérten összerámolja a cuccot, registrtálja rajta a PIN-számokat, képződik egy közös kulcs, a service book újra leugrik, de nem kell a wizardot futtatni, mert a BES-en van az email beállítás. Egyszerű? Igen.
A gond akkor van, ha használt BlackBerry felé kacsintgatunk. Ennek a PIN száma ugyanis már valamikor, valahová beregisztrálásra került, ezt tehát ki kell üttetni. A hazai szolgáltatót ügyfélszolgálata képes erre, vagy ha a régi tulaj vesz egy új BB-t, akkor úgyis át kell írnia a PIN számot BIS-ben és BES-ben egyaránt. Ilyenkor András szerint a régi PIN megint szabadon regisztrálható, Gabó szerint nem, de ez utóbbi esetben is tud segíteni a szolgáltató.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
