Bevezető, tartozékok

A Xiaomi és a Meizu egymásra licitálgatva mutatja be a jobbnál jobb ajánlatokat. A MediaTek MT6753 lapkával szerelt, Full HD kijelzős Meizu m2 note bemutatása után nem sokkal debütált az erősebb, Helio X10-es Xiaomi Redmi Note 2, majd ugyanazzal az SoC-vel, de fém házzal és ujjlenyomat-olvasóval megérkezett a Meizu Metal, nemrég pedig a Xiaomi erre a Redmi Note 3-mal reagált, ami 4000 mAh kapacitású akkumulátorral és a drágábbik kivitel (ami Kínában nagyjából 50 000 forintnyi jüannak felel meg) esetén 3 gigabájtnyi rendszermemóriával hódít. Ezek az ajánlatok már-már arcpirítóan jók, nem meglepő, hogy egyre több felhasználó választ ezen kínai gyártóktól készüléket, a Xiaomi és Meizu eszközökben tesztjeink során sem szoktunk csalódni, általában idegesítő hibák és rendellenességek nélkül teszik a dolgukat. A probléma viszont sokaknál a kijelzőméretben keresendő, a fenti mobilokról egységesen elmondható, hogy 5,5 hüvelykes megjelenítőt kaptak, jól látható, hogy ezeknél a gyártóknál már az 5 hüvelykes mobilok is erősen másodvonalasak.

[+]

Mai tesztünk alanya tehát a Meizu m2, ami az Eustock-tól érkezett, és leginkább a Xiaomi Redmi 2 Pro ellenfele. Járt már nálunk több m-szériás Meizu, az m1 note és az m2 note nevű phabletek kiválóak voltak, de azt sajnos nem tudtuk meg, hogy mit jelent az a varázslatos m. A legkézenfekvőbb válasz az lenne, hogy semmit, de a Meizu oldalán meilan2 néven hivatkoznak a telefonra, egybe írva ez egy városrészt jelöl, ami Hajnan szigetén, a Meizu központjától körülbelül 500 kilométerre található meg.

[+]

A telefon sem kimondottan kicsi, de a doboza egészen hatalmas, főleg a felszereltségéhez képest: a mobilon kívül mindössze egy SIM-tű, egy microUSB kábel, egy töltőfej, illetve némi dokumentáció található benne, a fülhallgatónak csak hűlt helyét leljük. Hozzánk szürke hátlappal érkezett a unibody készülékházzal szerelt mobil, de van belőle fehér, kék és rózsaszín változat is, az előlap minden esetben fekete.

Külső, kijelző

Nem kicsi készülék a Meizu m2, de még bőven belefér a használható kategóriába a 140,1 x 68,9 x 8,7 milliméteres dimenzióival és 131 grammos tömegével, kényelmes fogását a lekerekített szélekkel operáló hátlap segíti. A műanyagból készült eszköz formavilága értelemszerűen az m2 note-ból lehet ismerős, elsőre ránézésre a kis tesó nyúlánkabbnak tűnik, de ez javarészt optikai csalódás, elhanyagolható a különbség. Az összeszerelési minőségre ezúttal sem lehet komoly panasz merevség szempontjából, recsegni-ropogni biztosan nem fog, de a SIM tálca műanyag burkolata és a készülék oldalsó gombjai enyhén lötyögnek, ugyanezt tapasztaltuk a note-utótaggal ellátott termék esetén is.

[+]

Hogyan mérjük a kijelzőt?

Az előlap 71,4%-át foglalja el az 5 hüvelykes képátlójú, 720 x 1280 pixel felbontású IPS panel, ami korrekt maximális és minimális fényerővel, valamint helytálló betekintési szögekkel operál, a kalibrációja viszont nem lett pontos, kicsit hűvös, szerencsére kézzel is állítgathatjuk a színhőmérsékletet. Az alacsonyabb kategóriás Meizu készülékek esetén néha találkozhatunk fényszivárgással az alsó és felső illesztési pontoknál, ezt az m1 note megjelenítőjénél vettük észre először, most is felfigyeltünk erre, de az emberek többsége jó eséllyel észre sem fogja venni ezt a problémát, annyira csekély mértékben van jelen. A kapacitív érintőfelület Asahi Dragontrail védőüveggel van ellátva, ezt rengeteg kínai gyártó használja, de egy ideig a Sony is ezt a karcálló megoldást vetette be az Xperia Z-sorozat korábbi tagjain.

Enyhe fényszivárgás látható a Meizu m2 kijelzőjén. [+]

A kijelző fölött találjuk a beszédhangszórót, a fény-és távolságérzékelő szenzorokat, a másodlagos kamerát, illetve a kizárólag fehér színnel villogó értesítési ledet, ez utóbbi kicsit zavaró, hiszen így ránézésre fogalmunk sincs, hogy milyen jellegű információt óhajt velünk közölni a kütyü. A megjelenítő alatt az érintésérzékeny home gomb található meg, érintésre visszalép egyet a menüben, megnyomva visszadob a főképernyőre, hosszú nyomásra pedig a kijelző lezárásával reagál.

[+]

Alulra került a microUSB 2.0 csatlakozó, a beszélgetési mikrofon, illetve a hangszóró, felül láthatjuk a 3,5 milliméteres jack csatlakozót. Jobb oldalon találjuk a kissé lötyögős gombokat, az alsó szolgál a bekapcsolásra, valamint a kijelző feloldására, a fölötte lévőkkel pedig a hangerőt szabályozhatjuk, vagy adott esetben fényképezhetünk.

[+]

A plasztik borítású hátlap felülete matt, szerencsére egyáltalán nem csúszik és az ujjlenyomatokat is csak kis mértékben gyűjti. Levenni természetesen nem lehet a unibody kialakítás miatt, a kártyák behelyezését a bal oldalról tehetjük meg, ha a SIM-tű segítéségével eltávolítjuk a fiókot. Két kártyát tehetünk a mobilba, ezekből az egyik mindenképpen nanoSIM, a másik pedig vagy microSD, vagy nanoSIM: ha szükségünk van a dual SIM-re, bukjuk a bővíthetőséget.

Hardver és Flyme OS 4.5

A burkolat alatt található MediaTek lapkát a Qualcomm Snapdragon 410 ligájába helyezhetjük, az MT6735-ben ugyanúgy négymagos, 64-bites, 28 nanométeres csíkszélességű Cortex-A53 processzor dolgozik, az m2 esetén 1,3 GHz-en ketyeg. A grafikai feladatokról a Mali-T720MP2 gondoskodik, nem a legerősebb megoldás, de ha a Full HD-s kijelzővel operáló Galaxy S5 Neót kiszolgálja, akkor ezt is. Mindezekhez 2 gigabájtnyi rendszermemória tartozik, a háttértár 16 gigabájtos, de ebből természetesen foglal a Flyme is, összesen 11,5 marad a felhasználó szabad rendelkezésére. Ha nincs szükségünk a dual SIM-re, akkor érdemes lehet bővíteni, egy alaposan telepakolt 32 gigabájtos microSD kártya gyakorlatilag egyáltalán nem lassította be a rendszer működését.

Természetesen a Meizu m2 nem lett a benchmarkok királya, de a Doogee X5 Próban dolgozó, visszafogott órajelű lapkatársát mindenben megverte, egyáltalán nem teljesített rosszul. Az egyszerűbb játékok gond nélkül futnak rajta, de még a legújabb Need for Speedet is ráengedtük, hosszúak voltak a töltési idők, de alapvetően nem volt vészes röcögés az első néhány pályán. A rendszerfelület is viszonylag helytálló, a görgetések folyamatosak, de egy-egy funkció betöltésére néha elég sokat kell várni, nem csúcskészülékkel van dolgunk. Melegedés csak enyhe mértékben van jelen, főleg játéknál vehető észre, hogy a hátlapon, a kamera alatti terület langyosodik.

Az Android 5.1-es rendszeren alapuló eszközön a Flyme OS 4.5.3, a Meizu saját szoftveres megoldása dolgozik. Az utóbbi időben elég sokat használtam ezt a rendszert, először egy m2 note-on, majd egy MX5-ön, kedves ismerősként tekintettem tehát a kezelőfelületre, ekkora kijelzőn nem is zavart különösebben, hogy hiányzik az ablakos mód, ezen és az apróbb fordítási bakikon kívül pedig már korábban sem nagyon tudtam belekötni a Flyme-be: akinek bejön az egyszerű, funkcionális rendszer, az minden bizonnyal kedvelni fogja. Több alkalom után most tűnt fel először, hogy sehol nem lehet beállítani, hogy a kimenő hívásoknál megjelenjen-e a hívószámunk, alapértelmezetten a szolgáltatói beállítást használja, ha ettől el akarunk térni, akkor hívogathatjuk az ügyfélszolgálatot, vagy pötyöghetünk kódokat a számok elé.

Az alkalmazásváltó dedikált gomb hiányában továbbra is alulról csúsztatható elő, ez eleinte megszokást igényel, de később már semmilyen problémát nem okoz, a multifunkciós home billentyű pedig kifejezetten hasznos, a hosszú lenyomásra történő kijelzőzárást kifejezetten hiányolom a legtöbb mobilból. Számos egyedi, androidos kezelőfelülethez hasonlóan a Flyme sem tartalmaz hagyományos értelemben vett menüt, minden minialkalmazás és parancsikon a betűkkel jelölt kezdőképernyők valamelyikén kap helyet, ikonból 4x4 fér ki egy oldalra, a méretük nem változtatható, alul pedig egy fix gyorsindító sávra tehetünk négy programot, a tervezők valószínűleg sokszor álmodtak almákkal. A Google-szoftvercsomagnak csak a legfontosabb elemei (Play Áruház, Hangalapú gépelés, Kereső, Google-beállítások) vannak telepítve, a többit utólag pótolhatjuk. Az értesítési felület a kijelző bármely üres területéről lehúzható, a notifikációinkon kívül öt darab gyorsbeállítást helyezhetünk el itt, többek között a Ne zavarjanak és a Repülőgép üzemmódot, a VPN-t, a zseblámpát és a Smart Touch-ot, ez utóbbi egy egyszerű kis pötty, ami a Facebook Messenger chat fejeihez hasonlóan mozgatható, mindig ott van a kijelzőn, és különböző funkciókat programozhatunk a fel-le-balra-jobbra tologatására.

A gyári billentyűzet helyett dolgozó TouchPal klaviatúra jól működik, magyar szótárat és rengeteg extra funkciót is tartalmaz, de hatékonyságra találhatunk ennél jobb megoldásokat is a Play Áruházban. A témázható rendszerfelület kihasználásához mindenképp el kell látogatnunk a Meizu saját szoftverboltjába, hiszen gyárilag csak egyféle kinézetet kapunk. Az ingyenes témák minőségére továbbra is lehet panasz, a fizetősöket viszont korlátozott ideig próbálgathatjuk, zsákbamacska tehát nincs. A gyártó továbbra sem pakolja tele gyárilag mindenféle hasznos és kevésbé hasznos alkalmazásokkal a kütyüt, jól megszokott módon csak a Rajzeszköz és a Biztonsági központ névre hallgató szoftverek írhatók az extrák listájára.

Kamera, multimédia

A hátlapon található, autofókuszos kamera 13 megapixeles Samsung szenzorral, f/2.2 apertúrájú optikával és viszonylag jó fényerejű, szimpla ledes vakuval dolgozik együtt, maximális felbontása 4192 x 3104 pixel, ez majdnem pontosan 4:3-as képarányt jelent. A szoftver a Meizu sajátja, egyszerűen kezelhető programról beszélünk, van benne HDR, de továbbra is csak kézzel lehet kapcsolgatni, ezen kívül akad segédrács, geotagging, szintmérő és önkioldó (3,5 és 10 másodperces) is. Összesen hat darab fotómód áll rendelkezésre, az automatikuson kívül található még arcszépség, panoráma, lassú mozgás, utólagos fókusz, QR kód olvasó és kézi mód is. A manuális mód ikonja feltűnően hasonlít a Gmail-ére, ez elég furcsa, de a beállítások viszonylag bőségesek, változtathatjuk a záridőt (1/5000s - 10s), az érzékenységet (ISO 100-1600), az expozíció-korrekciót és a fókusztávolságot is.

A fenti fotók finoman szólva is közepesek, első ránézésre főleg a dinamikatartomány szűkössége és a részletesek erőteljes elmosása tűnik fel, a fehéregyensúlyt kétes biztossággal találja meg az automatika, kézi beállítási lehetőség ezzel kapcsolatban sajnos nincs. A vonalélesség sincs a helyzet magaslatán, a képzaj viszont szerencsére kevésbé jellemző. Az előlapi kamera 5 megapixeles, tesztfotó ide kattintva tekinthető meg, a hátlapi modullal készült, 1080p felbontású 30 fps sebességű tesztfilm eléréséhez pedig ide kell klikkelni!

A videolejátszó a többi gyári alkalmazáshoz hasonlóan egyszerű és jól használható, 1080p-s tartalmakig bezárólag a grafikus gyorsító bírja az iramot, ebben pedig a partner a szoftver is, a legtöbb kódolást gond nélkül kezelte, néztünk rajta mkv-t, DivX-et és mindenféle mp4-et. Lejátszás közben hosszú érintéssel zárolhatjuk a kijelzőt, adott esetben pedig beállíthatunk ismétlési módokat, illetve letehetjük kis ablakba a visszajátszást.

Aki nem használja a Google online zeneszolgáltatását, annak jó eséllyel nem kell majd letöltenie a Play Zenét, a meizus zenelejátszó ugyanis probléma nélkül működik, képes dalok, előadók, albumok és mappák szerint szűrni, megjeleníti, hogy szerinte milyen minőségűek a zenefájlaink (SQ, HQ), illetve van benne egy elég összetett hangszínszabályzó, amivel nem csak a frekvenciasávok kiemeléseit tologathatjuk, hanem konkrét fülhallgatótípusok hibáit is megpróbálja kompenzálni egy algoritmus. Ez utóbbi nem mellesleg inkább mókás, kevésbé hasznos, ha kikapcsolva hagyunk mindent, akkor is teljesen jó hangot fogunk kapni, természetesen senki ne számoljon egy DAP minőségével, de mobilos fronton semmi szégyenkeznivalója sincs a kütyünek, egyedül az FM-rádió hiánya lehet zavaró sokaknak.

Az audio méréseink sem mutattak semmi turpisságot, a frekvenciamenet a hallgató tartományban egyenletes, alacsonyak a zajszintek és a többi érték is megfelelő. Gyári fülhallgató nincs, de az m2 erősítése egyébként rendben van, érzékenyebb fejhallgatókból gond nélkül csihol ki értékelhető hangot.

Adatkommunikáció, akkumulátor, összegzés

Az m2-nek adatkommunkációs téren sincs komoly elmaradása, ha mobilnetezni támad kedvünk, akkor van 1800/2100/2600MHz-es LTE, sajnos a 800-as frekvencia hiányzik. A további lehetőségek között van a HSPA, valamint 802.11 a/b/g/n szabványú, kétcsatornás WiFi, utóbbihoz hotspot és Direct funkciók is tartoznak. A Bluetooth 4.0-s, a microUSB pedig 2.0-s verziószámú, OTG kábel segítségével külső eszközt is csatlakoztathatunk. Navigálni viszonylag jól lehet a telefonnal, A-GPS és GLONASS műholdcsoportokkal is jóban van, gyorsan és pontosan meghatározza a helyünket, de navigációs szoftveren nézve kicsit döcögősen követ minket. A kétkártyás mód természetesen dual standby módon működik, ha az egyik kártya épp hívásban van, a másik lelép a hálózatról. Természetesen beállíthatjuk, hogy mobilnetezéshez melyik SIM-et kívánjuk használni. A telefonálási rész viszonylag komoly próbatételnek lett alávetve, mivel a PlayIT-Veletech kiállításon is ez a készülék szolgált engem, szerencsére zajos környezetben sem jött zavarba a mobil, pedig másodlagos mikrofon nyílása nem látszik a készülékházon.

A Meizu-féle böngésző funkcionalitásban egyáltalán nem rossz, de gyakorlatilag semmivel nem ad többet, mint a Google Chrome, ugyanakkor viszont általános sebességben és a Vellamo böngészőtesztje szerint is nyer a Google megoldása. Ha mégis a gyári alkalmazást választjuk, akkor átlagos felhozatallal találkozunk: került bele inkognitó, éjszakai és olvasó üzemmód, beállíthatjuk, hogy minden honlapot asztali módban próbáljon betölteni, flash támogatás ezúttal sincs.

Körülbelül 10 000 forinttal drágább a Meizu m2 a Doogee X5 Pro-nál. Vajon megéri a felárat? [+]

A beépített, lítuimos akkumulátor a Sony/ATL műhelyében készült, kapacitása 2500 mAh, ez pedig könnyedén húzza ki az egész napot, egyedül a navigáció az, amivel néhány óra alatt térdre lehet kényszeríteni. Rengeteg telefonálással, levelezéssel és böngészéssel, némi zenéléssel, fotózással, játékkal és egy kis MindigTV stream-mel együtt jött ki 4 órányi kijelzőidő maximális fényerő és teljesítménycentrikus mód mellett, ha bekapcsoljuk az energiatakarékossági módot és automatikusra állítjuk a fényerőt, akkor ez jóval több lehet, akár 5-6 óra sem elérhetetlen.

A Meizu m2 40-45 000 forint ellenében vásárolható meg, ezért az összegért cserébe pedig középkategóriás hardvert, HD felbontású kijelzőt, értékelhető kamerát, jó összeszerelési minőséget és remek szoftverest felhozatalt kínál, örömteli, hogy manapság már egyáltalán nem kell félni egy újonnan ennyi pénzbe kerülő androidos telefontól. Konkurencia azonban van bőven, árban nyilván a kínaiak tudják felvenni a kesztyűt a Meizuval szemben, néhány héttel ezelőtt járt nálunk a Doogee X5 Pro, ami 10 000 forinttal olcsóbb, mint tesztünk alanya, van benne 800 MHz-es LTE, képes két SIM-et kezelni a microSD mellett is, cserébe sokkal régimódibb a kezelőfelülete, borzasztó a kamerája és ergonómiailag sem egy csoda. Ott van még a Xiaomi Redmi 2 Pro, ami néhány ezressel drágább az m2-nél, de az Android verziója régebbi, az akkumulátora kisebb és az összeszerelési minősége is gyatrább. Mindent figyelembe véve a Meizu egy jó mobilt rakott össze, ami a mindennapokban komolyabb gond nélkül használható és még a méretével sem szálltak el, ezért az Ajánlott plecsni jár a kütyünek, viszont lassan készülhetnek a következő öthüvelykes eszközükkel is, hiszen érkezik a Doogee F3 Pro, és ha az árazása betalál, akkor megszorongathatja az m2-t.

Meizu m2

szentkuti11

A tesztkészüléket a Eustock küldte el nekünk. Vásárláshoz kérem, kattintson ide!

A cikk elkészítésében a Telekom 4G/LTE mobilinternet volt segítségünkre.

Specifikáció

Meizu m2

	Általános
	Technológia	GSM/UMTS/LTE
	Méret	140,1 x 68,9 x 8,7 milliméter
	Tömeg	131 gramm
	Színvariációk	szürke, kék, fehér, rózsaszín
	SIM-foglalat	2 darab nanoSIM
	Kijelző
	Kijelző átlója	5 hüvelyk
	Kijelző felbontása	720 x 1280 pixel (294 ppi)
	Kijelző típusa	IPS, kapacitív érintőkijelző
	Színárnyalatok száma	16 millió
	Hardver
	SoC típusa	MediaTek MT6735
	Processzor típusa	négymagos, 64-bites 1,3 GHz-es Cortex-A53
	Processzor csíkszélessége	28 nm
	Processzor utasításkészlete	ARMv8
	Grafikus chip	Mali-T720 MP2
	RAM mérete	2 GB (LPDDR3 800 MHz)
	Memória
	Telefonkönyv kapacitása	dinamikus
	SMS memória	dinamikus
	Belső tárhely	16 GB (ebből 11,5 GB szabadon felhasználható)
	Memória bővíthetősége	microSDHC
	Adatátvitel
	Frekvenciasávok	GSM 900/1800/1900 UMTS 900/2100 MHz LTE 1800/2100/2600 MHz
	GPRS / EDGE	van / van
	UMTS / HSDPA / HSUPA / LTE	van / 42 Mbps / 5,76 Mbps / 150 Mbps
	LTE	Cat. 4 (FDD&TDD)
	IrDA / Bluetooth	nincs / 4.0 (A2DP)
	WiFi	802.11 a/b/g/n, WiFi hotspot, WiFi direct
	USB	microUSB 2.0 (OTG)
	USB OTG	van
	Push-to-talk / RSS	nincs / van
	GPS vevő	van
	GLONASS	van
	NFC	nincs
	Alapfunkciók
	Profilok	néma/rezgés
	Vibra funkció	van
	Kihangosítás	van
	Hangtárcsázás / hangvezérlés	van / van
	Hangrögzítés	telepíthető
	Ébresztés	van
	Prediktív szövegbevitel	van
	Szoftverek
	Platform	Android 5.1
	WAP / HTML böngésző	nincs / van
	E-mail kliens	van
	Játékok	telepíthetők
	Valutakonverter	telepíthető
	Extra szoftverek	Rajzeszköz, Személyes, Alkalmazásközpont
	Multimédia
	Fő kamera	13 megapixel, autofókusz, szimpla ledes segédfény
	Másodlagos kamera	5 megapixel
	Videófelvétel	1080p (30 fps)
	Zenelejátszó szoftver	van, háttérben is fut
	Hangszínszabályzó	van
	FM-rádió	nincs
	Üzemidő
	Alap akkumulátor	2500 mAh-s
	Készenléti idő (3G)	akár 680 óra
	Beszélgetési idő (2G)	akár 23 óra
	Zenelejátszási idő	akár 45 óra
	Egyebek
3,5 mm-es jack kimenet