Fotós képességek
Hátulról úgy néz ki, mintha itt számtalan kameránk lenne, de ez nincs így. Az elsődleges modul 64 megapixeles, F/1,8-as apertúrával, valószínűleg egy Sony IMX686-os szenzorral van dolgunk, szokás szerint quad-Bayer szűrős, tehát 16 megapixelen szállítja a legjobb eredményt. A másodlagos lencsénk ultraszéles látószögű, 13 megapixeles felbontást kínál, állítólag vatta új, de nem tudni, hogy ki gyártja. Az F/1,9-es apertúra viszont menőség, ahogyan a PDAF is, ami nem gyakori az ultraszéles látógszög mellett. Ez amúgy 119 fokos, így valamivel szélesebb, mint amit a V50 és a G8X kínál. Mindezek mellett akad egy ToF kamera a mélységélesség miatt, plusz egy fehéregyensúly-szenzor, valamint egy vaku.
Hirdetés
Nincs viszont zoom modul, az LG szerint ez tök felesleges, mert a 64 megapixeles fotókból mindenféle trükkel elő tudnak állítani veszteségmentes, kétszeres zoomot. Hogy mennyire van igazuk, azt a következő képpárok hivatottak szemléltetni:
Ha nem is minden esetben, de azért valóban azt lehet mondani, hogy zoom lencse nélkül is elég ügyes a kétszeres nagyítás kapcsán a V60 rendszere, van olyan példa (a bevásárlóközpont homlokzata), ahol a zoom valóban hozzáad olyan részleteket a fotóhoz, ami a normál látószögnél nem látszik, egyáltalán nem tűnnek az eredmények digitálisnak, vagy rosszabb minőségűnek, mint az eredeti fotóknál. A felbontás 16 megapixeles, a zoom kapcsán csak ez érhető el, normál látószögre váltva viszont csinálhatunk 64 megapixeles méretű fotókat is, ezekből mutatnánk pár példát:
Igen, ahogyan az már a quad-Bayer megoldásoknál lenni szokott, a natív felbontásban történő fényképezés képminősége hagy maga után kívánnivalót. Noha tényleg jókora méretűek a felvételek, de a vonalélesség gyengébb, mint a lecsökkentett felbontású eredményeknél, kicsit több a képzaj is, akárhogyan is: egy telefonba szerelt szenzor ekkora felbontással nem fogja tudni meghazudtolni a fizika szabályait, sokkal nagyobb érzékelő kéne ahhoz, hogy 64 megapixelen is hibátlan fotókat kapjunk. Viszont ha megelégszünk kevesebb megapixellel (és ez azért általában majdnem mindig bőven elég), akkor a zoom mellett az ultraszéles látószögű lencsét is bevethetjük, alant jönnek a képpárok:
A normál látószöggel készült fotókra igazán nem lehet panasz. Éles, jók a színek, nincsenek elmosva a részletek, mégis kellően kevés a zaj, van témafelismerő automatika, ami kicsit még hozzápiszkál a telítettséghez és a szaturációhoz, de szerencsére nem esik túlzásba. Mindenféle extra beállítási trükközés nélkül jó minőségű képeket lehet lőni a termékkel, egyedül makróban nem erős, mert közelről már nem talál fókuszt. Az ultraszéles látószöggel is lehet jópofa dolgokat alkotni, jóval ügyesebb, mint amit a V50-ben találtunk, de azért itt már vannak korlátok, a képeik szélein erősen csökken a vonalélesség, a dinamika is gyengébb, a világosabb részek hajlamosak kiégni még akkor is, ha a termék HDR-t használ. De mindenképpen előrelépés, az etalon ebben most a P40 Pro, annak a közlében sincs a V60 megoldása. Mindkét látószöggel használható a dedikált esti mód, mutatjuk:
Ez azért messze nem olyan jó, mint amit mondjuk a Huawei tud (vagy a Xiaomi az Mi 10 kapcsán), viszont nem is tökörészik addig a masina a képekkel, mint más telefonok, egy-két másodperc elég ahhoz, hogy ilyen eredmények szülessenek. De itt azért már vannak hibák, egyrészt a képek tónusa kissé meleg, nagyon látszik, hogy a zaj eltüntetésének érdekében mos az algoritmus, ezért aztán a vonalélesség messze nem tökéletes. Az ultraszéles látószöggel nem biztos, hogy érdemes küzdeni, itt már szemcsésedés is előfordul.
A kamera szoftverében akadnak még üzemmódok, például a manuális mód, ahol kézzel állíthatunk mindenfélét. A záridőt (1/4000 és 20 másodperc között), az ISO-t (50-3200), a fehéregyensúlyt (2500 és 7500 K között), az EV-t és a fókuszt is lehet csavargatni. Plusz vannak beállítási sémák különböző helyzetekre (éjszakai égbolt, kávézó, emberek stb.), látunk hisztogramot és vízszintezőt is a komponálás során. És persze lehet DNG-be menteni, íme négy példa feldolgozás után, alattuk pedig a nyers fájl tölthető le. Kár, hogy a manuális mód csak 16 megapixelben dolgozik, így aztán a DNG-k sem lesznek ennél nagyobb felbontásúak.
Külön üzemmódot kapott a portré (ami az előlapi kamerával is elérhető), amiben rengeteg eltérő effektet tudunk létrehozni, lentre raktam pár példát. Az igazán jó eredményekhez a hátsó kamerarendszert ajánlott használni, mert a ToF modul sokat segít abban, hogy a hátteret leválassza az alanyról, az előlapi szenzor sem rossz, pedig “csak” 10 megapixeles felbontásra képes, de van autofókusz és HDR-t is tud. Itt egy példa.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!